Billdip sztorik [HUN]

Bill F*ckin' Cipher

*Dipper*
Mabel és én idén is a Kalyibában dolgozunk. Szerencsére ma nem túl nagy a forgalom.
Nyílik az ajtó, mire felkapom a fejem.
-Köszöntelek a Rejtély Kalyibában! Szólj, ha tudok segí...
Egy szőke srác lép be, akit azonnal felismerek.
Na, bassza meg!
-Helló, Fenyőfa! – vigyorodik el, és a kassza felé veszi az irányt.
Egyenesen felém. Nem zavartatja magát, bejön a pult mögé, és magához ránt.
-Rég találkoztunk, kölyök! - búgja, majd ráérősen megcsókol.
Képtelen vagyok ellökni magamtól. Túlságosan jó érzés minden érintése.
-Hmm. – nyomja magát hozzám – Egy fenyőfa van a nadrágodban, vagy csak örülsz, hogy láthatsz?
Elvörösödök. Basszus! A Bill arcán ülő önelégült és perverz mosoly se segít.
Felnevet, és ismét megcsókol, ezúttal rövidebb ideig.
-Hmm. – nyögi ismét – Még mindig ellenállhatatlan az ízed.
Elhúzódok tőle. Egyszerűen nem bírok tovább a közelében maradni. A hátam közepére se kívánom Billt, de attól még egy meleg, tizenhét éves srác vagyok, nem éppen eseménydús nyárral. Valamint be kell valljam, Bill emberi alakja elég dögös, finoman fogalmazva érti a dolgát az ágyban, és amíg nem szólal meg, elviselhető.
Szóval nem látom okát, amiért véget kéne vetnem a „barátság extrákkal” kapcsolatunknak. Bár a „barátság” erős túlzás.
-Bill, éppen dolgozok! – csattanok rá.
Hátat fordítok neki, és átszámolom a mai keresetet. Nem telik bele öt másodpercbe, hátulról átölel.
-Kééérleeek! – könyörög, fejét a vállamon pihenteti.
Felsóhajtok. Ha így viselkedik, egyszerűen nem tudok neki nemet mondani.
-Szólj Mabelnek, hogy rosszul lettem. – adom be a derekam.
Szélesen elvigyorodik és elenged.
-Hullócsillaaaaag! – kiáltja – Fenyőfa rosszul lett!
Amíg vissza nem tér, gyorsan elrendezek mindent. Az egyik polchoz lépek, és leverek pár holmit. Leülök a földre, háttal a lerámolt polcnak. Úgy helyezkedek, mintha valóban rosszul lennék és levertem volna az árut.
-Dipper! – hallom meg Mabel rémült kiáltását.
Mikor meglát a földön, Billel együtt megtorpan.
-Te jó ég, tesó! Mi történt? – guggol le, hogy közelebb kerülhessen hozzám.
Igyekszek szörnyen szenvedni.
-Egy kicsit fájt a fejem, de nem nagyon törődtem vele. Aztán megláttam, hogy a polcon összekeveredtek a kulcstartók, és gondoltam, rendbe rakom. De megszédültem.
Mabel aggódva néz le rám. Mögé nézek, Billre. Elégedetten vigyorog, és rám kacsint.
-Bill, kérlek viseld ma gondját! Nem hagyhatom őrizetlenül az üzletet. Az egészségügyi doboz a fürdőben van, majd Dipper eligazít.
-Oké. – bólint komolyan.
Lehajol hozzám, és a karjaiba vesz. Mabel beáll a kassza mögé, mi pedig az emelet felé vesszük az irányt.
-Jobbulást, Dip Dot! – kiáltja utánam Mabel.
-A lépcsőnél letehetsz. Tudok menni magamtól is. – suttogom.
Bill halványan elmosolyodik.
-Nah, jó ez így.
Fejemet a mellkasára hajtom, és hallgatom egyenletes szívverését. Puszit nyom a fejem búbjára.
-Egy pillanatra aggódtam, hogy tényleg rosszul lettél. – motyogja.
Amint becsukódik mögöttünk az ajtó, ismét csókolózni kezdünk. Lefekszem az ágyra, ő pedig fölém hajol.
-Nagyon megharagudtam volna, ha így van. - folytatja, miközben lehámozza rólam a ruhám.
Mikor a boxeremet leszámítva meztelen vagyok, ismét megcsókol.
-Egy pillanatig azon kezdtem el gondolkodni, mivel is büntethetnélek meg.
Megnyalja az alsó ajkamat, mire készségesen beengedem. Kezei végig siklanak az oldalamon, lentről felfelé. Majd megragadja a csuklómat, és a két karomat a fejem fölé szorítja.
-Szerencsédre csak túl jó színész vagy. – búgja mosolyogva – Ez pedig egy újabb gondolatot eredményezett.

*Bill*
Fenyőfa nyel egyet. Kiszélesedik a mosolyom.
-Hé, még nem is mondtam semmit!
Elvörösödik, amiért észrevettem az izgalmát. Valójában semmi szégyellnivalója nincs. Sokkal intimebb pillanataiban is láttam már. Például mikor elélvez. A szemeit összeszorítja, igyekszik visszatartani a nyögést. Az arca pipacspiros, kezeivel pedig úgy kapaszkodik belém, mintha az élete függene tőlem.
-Tetszik, hogy ennyire könnyen beindulsz tőlem. – piszkálom vigyorogva.
-P-pofa be! – csattan rám zavartan.
Felnevetek, és benyúlok a boxerébe – az egyetlen ruhaneműbe, ami még rajta maradt. Mikor megmarkolom, hangosan felnyög.
-Bill... az ajtó... bezártad? – kérdi rekedten.
-Ne aggódj, nem zavarhat minket senki. Úgyhogy ereszd ki a hangod, Fenyőfa!
Lehúzom a boxerét, és amit elkezdtem a kezemmel, befejezem a számmal.
-Ó, te jó ég! - sóhajtja.