Billdip sztorik [HUN]

Roommates (Szobatársak)

*Dipper*
Új tanév, új suli, új diákok. Köztük én is.
-A fiúk szobái és a lányok szobái az épület két külön szárnyában helyezkednek el. – magyarázza a srác, aki körbe vezet minket az egyetem területén – A szobák mindegyike kétszemélyes. A beosztásokat ezen a lapon olvashatjátok.
Kioszt a csoportnak egy-egy lapot. Kikeresem a nevem a listán.
„Dipper Pines – fiú szárny – 3. emelet - 618. szoba – szobatárs: Bill Cipher”
-Szóval pakoljatok ki nyugodtan, aztán találkozunk az aulában három órakor! – fejezi be az idegenvezetést, mi pedig nekilódulunk.
Mivel az épületben nincs lift, a harmadik emeletre felérve megkönnyebbülten felsóhajtok. Jó páran morgolódva kikerülnek, és tovább másznak felfelé, a magasabb emeletekre.
Elindulok a folyosón, de nem kell sokat sétálnom. A negyedik ajtó előtt megállok. Ledobom a táskám, és bekopogok. Bentről sebes lépéseket hallok, mielőtt kinyílik az ajtó.
Egy magas, szőke srác mosolyog le rám. Egyszerű sárga pólót, fekete farmert és fekete tornacipőt visel. Haja elől kissé hosszabb, és belelóg égkék szemébe. Képtelen vagyok levenni róla a szemem.
-Dipper Pines, ugye?
Némán bólintok.
-Gyere csak be! - invitál, és felkapja a földön hagyott cuccomat.
-Köszi. – motyogom.
Fogalmam sincs, mi ütött belém. Tudom, hogy meleg vagyok, de még sose éreztem magamat ennyire zavarban.
-Jó lesz neked ez az ágy? – mutat az ablak alatti ágyra.
Bólintok.
-Ne aggódj, nem harapok! – mondja nevetve – Ha nem akarsz ott aludni, cserélhetek veled. Csak szólj!
-Oké. – mosolyodok el.
-Huh! Már kezdtem aggódni, hogy néma vagy! – mondja, túljátszott megkönnyebbüléssel.
Elnevetem magam. Máris megkedveltem a srácot!
Ledobom a cuccom az ágyra, és én is lehuppanok. Bill velem szemben, a saját ágyán foglal helyet.
-Egyébként én Bill vagyok. Bill Cipher. – nyújtja felém a kezét.
Elfogadom és kezet rázunk. A kézfogása magabiztos, a keze meleg és puha.
-Én Dipper vagyok, de ezt már tudod.
-Igen. Szeretem előre tudni, kit tesznek be mellém. – kacsint rám.
Érzem, ahogy elpirulok. Kiszélesedik a mosolya.
-Tetszik, hogy ennyire könnyen zavarba tudlak hozni. – jegyzi meg.
Lesütöm a szemem.
-Ne aggódj, csak szórakozok veled! – legyint nevetve.
Basszus! Nagyon zavarban vagyok!
Mielőtt bármelyikünk is megszólalhatna, kopogtatnak az ajtón.
-Gyere! – kiabálja Bill.
Kinyílik az ajtó, és legnagyobb döbbenetemre Candy kukucskál be.
-Á, végre megtaláltalak, Dipper! – mosolyodik el.

*Bill*
Dipper felpattan, és szorosan magához öleli a lányt.
Ki a franc ez a lány?!
-Candy! Hát te? – kérdi izgatottan.
Elengedik egymást, de Dipper kezeit a lány vállára teszi.
-Én is erre az egyetemre jelentkeztem, és láttam a felvett diákok listáján a neved.
-Ez nagyszerű! Legalább lesz valaki, akit már ismerek! – lelkesedik Dipper.
Ökölbe szorul a kezem, bár fogalmam sincs, miért.
-Na, és eddig hogy tetszik a suli? – kérdi Dipper.
Candy elmosolyodik.
-Nagyon tetszik! Láttad már a könyvtárukat?
-Még nem.
-Pedig hatalmas! – meséli izgatottan – Három emeletes!
-Hű! Muszáj megnéznem!
-Majd bejárjuk együtt, oké? – ajánlja fel, Dipper pedig beleegyezik.
Mire Candy végre eltűnik, engem majd szétvet a düh.
Minek jött ide?! Tuti keresztbe fog nekem tenni!
-Ki volt ez a csaj? – kérdem a lehető legnormálisabb stílusban.
-A testvérem barátnője. Aranyos lány, nem gondolod?
-De. – hazudom.
És ahogy egymással viselkedtek... biztos vagyok benne, hogy megegyezik az ízlésük is.
Felsóhajtok, és előveszek egy könyvet az éjjeliszekrényemből.
-Angel Devon Szárnyak suhogása? – kérdi döbbenten.

*Dipper*
Bill arca elvörösödik.
-Igen. – mormogja, nem emelve fel a tekintetét a lapokról – Ő a kedvencem.
-Na ne! – hitetlenkedek – Nekem is!
Felkapja a fejét és halványan elmosolyodik.
-Azt tudtad róla, hogy amióta csak az eszét tudja, nem érdeklik a lányok?
Igyekszem elrejteni a zavaromat. Talán rájött volna? Remélem, hogy nem.
-I-igen. Egy rajongó tette fel neki a kérdést, hogy mióta meleg.
Azt nem árulom el, hogy én vagyok az a rajongó.
-Ja. Őszintén, engem baromira meglepett, hogy meleg.
-Miért? Nem bírod a melegeket? – húzom össze a szemem.
-Mivel én is az vagyok, így nem utálhatom őket, igaz? – vigyorodik el.
Leesik az állam.
-Te... te tényleg meleg vagy?
-Ja. Csak ezt az aprócska tényt igyekszem nem feltüntetni sehol.
-Miért?
-Mert akkor te sem kerülhettél volna velem egy szobába. – kacsint rám.
Ó, bassza meg!
-Te tudtad?! – akadok ki.
-Persze, hogy tudtam! Hiszen még mondtam is: szeretem tudni, kivel lakok együtt.