LoveGame

I. Kalandos reggel

Nem sokkal később apa kíváncsi természetének köszönhetően már a szomszéd kapuja előtt állt és velük beszélgetett. Nem mintha én nem lettem volna kíváncsi, de azért én nem lennék képes odamenni.

- Titanilla! – kiabált fel anya, én pedig nagyot sóhajtva trappoltam le a lépcsőn és utánamentem az udvarra. Gondoltam, hogy most a mutatkozzunk be a szomszédságnak procedúra következik. Alapvetően egy kifejezett barátságos környéken éltünk, ahol lényegében mindenki ismert mindenkit. Legfőképp anyáék voltak jóban mindenkivel, én mindössze köszönőviszonyban voltam hiszen én korombeli nem igazán volt eddig az utcában. A gyerekek nálam jóval fiatalabbak, a szüleik pedig nyilván idősebbek.

-  Ő itt a feleségem, Amy Gilbert és a lányom Titanilla Hilmer – mutatott be minket apa. Én a szüleim között álltam, míg a srác velünk szembe kicsit távolabb állt a társaságtól és egyik lábáról a másikra állt, miközben a keze a zsebébe volt téve. Kifejezetten magas volt, a haja egészen hosszú, puhának tűnt és aranyos volt ahogy a göndör tincsek inkább összetúrtak voltak.

- Nagyon örülök – mosolyogtam.

- A fiúk: Jack, a férjem és Harry, a fiunk. Én pedig Anne vagyok. Megkönnyebbültem, hogy ilyen szimpatikus szomszédaink lesznek - válaszolta a középkorú nő.

És innentől kezdetét vette a tipikus bájcsevej, amit én és a srác, vagyis Harry, csak csendben hallgattunk. Jó párszor beleakadtam a tekintetébe és mit ne mondjak, közelről talán még vonzóbb volt. A zöld szemei csak úgy világítottak, nálam amint mondtam minimum másfél fejjel magasabb volt és a tetoválásai kifejezetten tetszettek karján. Nem igazán láttam még hozzá hasonló pasit a korosztályomban, főleg nem élőben. Eddig azt hittem ilyesmi külsejű fiúk csak a világhálón léteznek.

A srác titkos méregetéséből végül egy kocsi hangja zökkentett ki, ami leparkolt a házunk elé. Amint hátra pillantottam egyből kiszúrtam Ryan kocsiját, majd őt magát is a vezetőülésen amint halványan elmosolyodott mikor a szemébe néztem a szélvédőn keresztül. Hú, ez érdekes lesz - gondoltam magamban. A gyomrom egyből összeszorult, miközben próbáltam alkalmat keresni hogy mikor tudjam félbeszakítani a beszélgetést anélkül, hogy bunkó lennék.

- Khm anya – vakargattam a tarkóm, mire minden szempár rám szegeződött. – Elmegyek Ryannel. Nem leszek sokáig, oké? - mondtam, miközben magam mögé intettem. Titkon lehet szívesebben maradtam volna, hiszen éppen arról volt szó, hogy honnan költöztek ide és birizgálta a fantáziámat valamiért, hogy többet tudjak a srác életéről, de így is túlzottan furán jött ki ahogy Ryan csak leparkolt a ház elé, én pedig egyből ugrottam. Gyorsan túl akartam esni ezen a helyzeten.

- De tényleg nem lehetsz, mert holnap iskola.

- Oké, örültem a találkozásnak. Viszlát – hadartam el és meg is indultam a kocsi felé. Miközben beszálltam hátrapillantva láttam, ahogy Harry furcsán méreget. Nem igazán értettem, mindenesetre inkább bepattantam Ryan mellé, aki nagy gázzal is el hajtott egy gyors köszönés után.

- Új szomszédotok van? - kérdezte nem sokkal később. A kocsit körbelenget kicsit a férfias parfümjének illata, miközben a háttérben halkan szólt a rádió. Hangjára felé pillantottam. Az ő haja sokkal rövidebb volt, mint a szomszéd srácé, na meg szőkésbarna volt nem sötét. Ugyanakkor mindig is imádtam, hogy olyan jó lágy és puha haja van, imádtam túrni. A farmering amit viselt is inkább az átlagos oldalon volt stílus szempontjából és hirtelenjében rosszul is éreztem magam amiért így elkezdtem őket összehasonlítani, hiszen ma láttam azt a fiút életemben először.

- Igen, ma költöztek ide.

- Milyen napod volt?- nézett egy pillanatra felém az útról. Kék szemei csak úgy ragyogtak, ajkán halvány mosoly ült.