LoveGame

VI. Szeszes percek

- Megkezded? – tolta elém Harry a Jack Deniel's üveget, amit pár perce nyitott ki.

- Ah, ez nagyon tömény lesz így - fintorodtam el, hiszen amint a kezembe vettem meg is csapott az alkohol tömény illata. Nem voltam az a nagy ivó, néhány buliban ha ittam is inkább kevert dolgokat választottam, mint töményen bármit.

- Hozzászoksz, na hajrá – vigyorgott, én pedig nagyot sóhajtva ittam bele a whiskybe.

A kör folyt. Fél órán belül már a fele hiányzott, nekem pedig sikerült kicsit feloldódnom az alkohol hatására. Eddig leginkább a kínos csönd lengett be körülöttünk mindent. Persze ő sokkal többet ivott, de még mindig józanabban bizonyult nálam. Én már jócskán a jókedvség határán álltam, nevettem és néha összeakadt a nyelvem, ő pedig előszeretettel cukkolt vele. Pedig még észnél voltam.

- Végre beszélsz velem. Szar volt ma, hogy ilyen hideg voltál - mondta.

- Na ugye, máskor nem kell köcsögnek lenni és szent lesz a béke - forgattam meg a szemem, hiszen ezzel a mondatával eszembe juttatta miért is kellene haragudnom rá még most is.

- Jól van, sajnálom. Nem tudom, hogy mit, de ne haragudj érte - nevetett fel mire én karba vágtam. Próbáltam tartani a durcás arckifejezést, de nevetése túlzottan is ragadós volt. Kezét átvetette a vállamon, közelebb rántva egy puszit nyomott a homlokomra majd újra húzott egyet az üvegen. Nagyot sóhajtva próbáltam elnyomni a testemben végigsöprő bizsergést, amit a közelsége váltott ki. Fogalmam sincs miért van rám ilyen hatással. Aztán amint elengedett a zsebében kezdett kutatni, míg elő nem húzta a cigisdobozát és meggyújtani készült azt, amikor megszólaltam.

- Most egyszerre akarod letiporni a májad meg a tüdőd is?

- Azoknak már úgyis mindegy – rántotta meg a vállát. A fejemet ráztam könnyelmű szavain, majd kicsit áthajolva kikaptam a kezéből a cigit. – Na Tini, add vissza.

- Nincs szükséged rá – pattantam fel mellőle, ő pedig rögtön utánam. Tekintete bosszús volt és kicsit látszott rajta a kótyagosság, de láttam benne a játékosságot is.

- Titanilla, nem mondom még egyszer.

- Juj már a teljes nevem, féljek? – gúnyoltam ki, miközben közeledett felém. Az ördögi terv azonnal kirajzolódott előttem. Megvártam míg egészen közel ér, sőt még kicsi csökkentettem is a távolságon. Annyira közel voltam hozzá, az orrunk összeért miközben farkasszemet néztünk egymással. A szívem a mellkasomban őrületes tempóban dübörgött, ő babonázott meg engem, amikor ez fordítva kellett volna hogy legyen. Végül erőt vettem magamon, a cigit a számhoz emeltem, szívtam belőle, majd határozottan Harry ajkaiba fújtam a füstöt. Arcomra vigyor terült, élveztem a helyzetet. Ahogy ő is. A csikket végül eltapostam, és elhúzódva tőle visszaültem az eredeti helyünkre. Kicsit rendbe kellet szedni az agyamat ezek után. Azzal, ahogy én megbabonáztam, ő ugyanúgy megbabonázott engem. Csak úgy pattogtak közöttünk a szikrák. A fejemet megrázva próbáltam kiverni a fejemből ezeket a gondolatokat, és az üvegért nyúlva tüntettem el újabb kortyot.

Harry is követte a példám, míg az egész üveg el nem fogyott. Onnantól már minden mondatunk nevetésbe torkollott és néhányszor forgott velem a tó, a felállásba egyelőre bele sem gondoltam.

- Látod milyen estét csináltam neked? Ha én nem lennék, már bent alukálnál.

- Igen, talán az lenne a normális egy családi pihenésen- nevettem.

- Így izgalmasabb, Tini.

- Miért pont Tini? Általában ha valaki becéz Tinának hív, ezt még sohase hallottam, csak tőled - magyaráztam félig felé sandtva.