LoveGame

IX. Kalandozások

Lassacskán három hét telt el Noel születése óta. Nyugodtan állíthatom, hogy azóta itthon teljes értékű bolondok háza van. A napjaim leginkább a suliba menetelből állnak, itthon percek alatt megtanulok és megyek is babázni és segíteni anyának. Apa általában csak késő délután ér haza, így aztán el kell neki a segítség. Noel egyébként meseszép, kis figyelmes és okos baba. Bár vannak éjszakái, mikor nem tartja túl jó dolognak az alvást, de áldom az istent az emeleti szobáért.

Harryt azóta nem is láttam. Vagyis látni láttam, csak a köszönésen nem jutottunk túl. Elég sok nekem így egyben ez az év végi hajtás és a kisöcsi. Elvesztek azok a kis nyugis napjaim, amiket eddig olyan nagyon szerettem.

A megszokott hintámon ültem a kedvenc könyvemmel, aminek lassacskán már a vége felé jártam. A másik kezemmel Noel babakocsiját tologattam, amiben ő éppen jót szundított a májusi napsütésben. Anya pedig az emeleten alszik egyet épp, szegény már tényleg kellően ki volt merülve.

- Zavarok?- szólalt meg nem sokkal később Harry a kerítésen túl, ajkaimra pedig egy széles mosoly csúszott.

- Nem, csak csendben – tettem magam mellé a könyvet és figyeltem, ahogy szokásához hűen átugrik a kerítésen. Mielőtt leült volna mellém, vigyorogva a babakocsi felé hajolt és a baba arcát fürkészte.

- Mennyit nőtt, nem is láttam mióta megszületett - huppant le mellém. Miután anyáék hazajöttek a kórházból a szülei átjöttek egyszer látogatóba, de ő nem jött. Én titkon nem bántam, kicsit furcsa lett volna a szüleink előtt lenni. Azt sem tudtam volna hogyan viselkedjünk egymással.

- Nőtt bizony, a hangja is nőtt eleget – kuncogtam és végszóra Noel be is bizonyította a dolgokat. Harry leginkább csak nevetett, míg én kivettem a babát és visszaültem mellé. Noel érdeklődve pislogott Harryre, aki pár grimasszal meg is nevettette a kissrácot.

- Édes kiskrapek.

- Megfogod? - kérdeztem egy halvány mosollyal.

- Öhm.. – hezitált és megvakargatta a tarkóját, hajaj ez aztán férfias tettnek ígérkezik. – Igen – nyögte ki végül, én pedig vigyorogva adtam át az ölébe. Mondanom sem kell mennyire aranyos látványnak bizonyult, az amúgy is cuki Noel, és az amúgy is helyes Harry együtt. A tetovált, nagy kezeiben szinte elveszett a babakék takaróba bugyolált baba. - Nem megyünk el később valahova? – pillantott rám fel egy pillanatra, majd újra Noel kapta meg a figyelmét.

- Anya felkel, átöltözök, aztán mehetünk - bólintottam.

Végszóra ki is nyílt a bejárati ajtó és anya lépett ki rajta. Az ő arcára is széles mosolyt csalt Harry és Noel párosa. Ő is tetovált rossz fiúnak ismerte Harryt, furcsa látni, hogy egy baba így meg tudja enyhíteni.

Míg Harry és anyukám beszélgettek én bementem a szobámba normális kinézetet varázsolni magamnak. Csak egy egyszerű fekete farmert húztam magamra, egy fekete felsővel és egy khaki zöld bomber dzsekivel. A válltáskámba beledobáltam a telefonom és a pénztárcám, majd a tornacipőmet vettem fel. A hajam már nem igazán állt úgy, ahogy azt én elgondoltam így aztán csináltam egy copfot és felkaptam egy new era sapkát is, a reggeli sminkem pedig még tartott.

Fél órán belül már Harry kocsijának anyósülésén ültem. A hangszóróból üvöltött az Artic Monkeys R U Mine?-ja, miközben mi a külváros felé tartottunk. Lábam a zene ritmusára mozgott, miközben halkan dúdoltam a dalt. Gyakran kaptam Harry mosolygós pillantását magamon, minden bizonnyal jól szórakozott rajtam.

Nem sokkal később egy emelkedő szélén álltunk meg és miután kiszálltam vigyorogva néztem a kivilágított esti Londont. Szép látvány volt.