LoveGame

VII. Maradj

Nehéz volt egy ilyen tavaszi szünetből visszarázódni a szürke sulis hétköznapokba. Újból korán kelés, unalmas órák, majd délután egy kis tanulás. Persze sajnos sosem esem túlzásba , pedig lehetséges, hogy nem ártana. Valahogy mindig minden érdekesebben hat, mint az anyag. Éppen most is irodalommal küszködök. Fejben pedig már a blogom folytatásán vagy éppen a Veszedelmes sorscsapás befejezésén gondolkodok. Mivel a teraszomon ültem láttam, ahogy Harry éppen a kocsijából száll ki. Oké, most még ő is izgalmasabb volt, mint az anyag. Mondjuk ő mikor nem izgalmasabb bárminél is? Láttam, ahogy a bejárat felé közeledve felpillant az erkélyemre és elmosolyodik, majd integet, mikor ott lát. Hasonló széles mosollyal intek neki vissza.

- Mit csinálsz, szomszéd?

- Irodalommal küszködök. Nem egy leányálom – fintorogtam, amin már csak mosolygott majd eltűnt a házban.

Most már végképp nem ment a koncentrálás. Harryre gondolva annyira furcsa a helyzetünk. Egyik pillanatról a másikra huppant bele az életembe és forgatott fel mindent. Csak jött, magával ragadott, én pedig csak sodródtam. Sodródtam, de fogalmam sincs hova és miért. Éreztem, hogy ő sem egy olyan srác, akiben megbízhatok olyan értelemben, hogy nem fog átverni már ár a fogadásából tett kis próbálkozása miatt sem. Engem mégis mindig vonzanak a kérdőjelek. Egyszerűen annyira vonzóak a szemei, a szája, a hosszú haja, a testéről és tetoválásairól nem is beszélve. Tetszik, hogy izmos, de nem túlzottan. Vagyis eddig még csak a karjait láttam sajnos, de épp eléggé beindítja a fantáziám, hogy vajon a felsőteste hogyan nézhet ki a ruha alatt.

A fejemet megrázva zökkentem vissza a valóságba és igencsak elbotránkoztam saját magamon. Nem is értem ilyenkor mi üt belém. Mivel a szél feltámadt és egyre inkább beborult visszamentem a szobába. Az ágyamra feküdtem a laptopom és egy könyv társaságában és olvasni és írni kezdtem. A halk zene mellett hallatszott odakintről az eső kopogása és éreztem az esőillatot. Imádtam. Általában az ilyen idő írja le leginkább a hangulatomat. Borús, nyugodt, ugyanakkor a természet lázad. A dörgéssel hőbörög, a villámokkal ijesztget, de közben szüntelenül könnyezik. A legtöbb ember utálja az esőt, én viszont egyenesen imádom az ilyen időt. Megnyugtat.

Kezem szüntelenül táncolt a gépem billentyűzetén, ahogy tovább fűztem a történetem szálait. Sok mindenben visszajött a mostani zavaros életem, szeretem magamból kiírni a dolgokat.

Ezt a hatalmas nyugodtságot kisebb ordibálás szakította meg. A teraszom ajtaja üvegén keresztül hamar rájöttem, hogy Harryéktől jön.

- Kicseszettül leszarom mit gondolnak – őrjöngött Harry az ajtón kilépve már cigarettával a szájában. – Úgy beszélek ahogy akarok, nem vagyok már dedós. Elhiheted, hogy nem örömömből baszom el itt az életemet veletek – ordított még be a házba. Minden bizonnyal a szüleivel veszekedett. Az eső ellenére is kiálltam az erkélyre és küldtem neki egy üzenetet.

minden oké? xx T. – pötyögtem be és hamar hallottam is telefonja kattanását. Előhúzta a zsebéből és a füstöt kifújva kezdett válaszolni.

nem... x H – ahogy meghallotta a telefonom jelzését felnézett az erkélyre és kissé elmosolyodott, de még így is láttam mennyire dühös, már a második szálra gyújtott rá.

eljössz velem valahova? :) xx T. – pötyögtem, ő pedig újra felém fordult és bólintott egyet.

A szobámba lépve gyorsan átkaptam magam egy normális cuccba. Kicsit rockos stílusomat most sem hazudtoltam meg. Egy fehér crop pólót viseltem, fekete nadrággal illetve a megszokott motoros stílusú bőrkabátommal. A táskámba beledobáltam a szükséges holmimat, hajamat felkötöttem egy lófarokba és miután felkaptam a bakancsomat indultam is le.