XXII. Ajándék

7.9K 251 10
                                    

Harry kocsijában ülve már sokadjára gondolkodtam el azon, hogy hová is tartunk. A környék ismeretlen volt. Harry tegnap este küldte az üzenetet, hogy mit csinálok a hétvégén. A válaszom a szokásos volt, miszerint nincs tervem, így hát azonnal kiadta a parancsot, hogy ma legyek kész kettőre egy éjszakányi cuccal. Bennem volt a kétely, hogy talán már tényleg jobb lenne ezt kihagyni, de mint mindig a szívem most is előbb cselekedett, mint az agyam. Szerettem az időmet vele tölteni, kettesben. Az út nagy részében a rádió dübörgött, nem nagyon beszélgettünk. A nap tűzött, miközben mi az autópályán száguldottunk Harry fekete Range Roverében. Áldottam, az istent hogy van klíma az autójában.

- Zavar ha olvasok? - kérdeztem nem sokkal később.

- Miért zavarna? – mosolyodott el, miközben egy pillanatra rám emelte csillogó smaragdzöld szemeit, amikben rendszerint sikerült elvesznem.

- Hát, olvasás közben nem lehetek túl jó társaság - rántottam meg a vállam és elhúztam a szám.

- Megesett, hogy már olvastál mellettem és egy élmény nézni, ahogy élvezed. Szóval csak nyugodtan, Tini.

Én nem gondolom, hogy olyan nagyon élvezetes lenne engem olvasás közben látni. Mi benne annyira szép? Gyakran elkalandozom, kikapcsolok és olyankor biztosan nem törődöm azzal, milyen hülye fejeket vágok épp. Ugyanakkor mindig meglepett mennyire pozitívan áll Harry az olvasás szeretetemhez. Alapvetően azt gondolnam ő az a típus, aki inkább cikizne miatta, viszont ő mindig épp az ellenkezője volt és ezt imádtam benne.

Abbi Glines – Ha az enyém lennél könyvét lapoztam fel. A könyvet a napokban kezdtem és már az első szavaiba beleszerettem. Ash és Beau kapcsolata már az első pillanatokban magába szippantott és hatalmas élvezettel olvastam érzelmük kinyilvánítását. Igazán különleges volt a kapcsolatuk, Abbi pedig csak még különlegesebb érzékkel rendelkezett ahhoz, hogy ezt leírja nekünk. A könyvbe újra sikerült belefeledkeznem, három fejezet után csöppentem picit vissza az élő világba, amikor Harry kezét megéreztem a combomon. Nem néztem fel, mindössze elmosolyodtam és tovább olvastam. Bár már a hatalmas odafigyelést felváltotta Harry puha kezeinek a tapintása csupasz combomon. Azt hiszem ezeket az oldalakat muszáj lesz újraolvasnom, ugyanis a gondolataim igencsak másfelé szálltak. Szabadok voltak.

Körülbelül másfél óra autókázás után láttam egy Cholsey nevű táblát, amitől valljuk be nem igazán kerültem közelebb a célomhoz, hogy rájöjjek mi is a terve. Sohasem hallottam még róla, de Harry minden bizonnyal ismerte, ugyanis tudatosan vezetett a vidéki kisvárosban. Miközben kíváncsian tekintgettem ki az ablakon láttam, hogy üdülővárosról van szó. Az utcán rengeteg ember, zene, éttermek, ugráló várak, színpad.

- Camping? – csillant fel a szemem, miután befordultunk egy utcába, Harry pedig csak bólogatott. – Uuu régen annyira sokat sátoroztam anyáékkal, mindig lakókocsival vagy sátorral jöttünk és úgy szerettem. Olyan jó hangulata volt- vigyorogtam. Úgy örültem neki, mint egy gyerek és rögtön izgatott lettem az ötlettől.

- Igazából ez egy teszt is volt - kuncogott Harry.

- Teszt? - ráncoltam a szemöldökömet, miközben próbáltam rájönni mire is gondolhat.

- Aha. Minden bizonnyal a legtöbb csaj ismerősöm a hír hallatán hiszti rohamot kapott volna és számon kért volna, hogy ezt én mégis hogy gondoltam.

- Hát én nem ilyen vagyok – rántottam meg vállam és az ablakon pillantottam ki. Nem szerettem mikor általánosított és a csaj ismerősihez hasonlítgatott. El tudom képzelni, hogy Harry már mindegyiken átment és én nem akartam egy lány lenni a hatalmas klánból neki. Valahol a szívem mélyén vágyam volt, hogy különleges legyek számára, nem úgy, mint a többiek.

LoveGame Where stories live. Discover now