LoveGame

XXV. Valami új

Azt hittem másnap minimum délig fogok aludni, ehhez képest már nyolckor kukorékoltam. Már az ágyban a plafonra nézve is mosolyogtam, azt éreztem annyira egyenesben volt minden az életemben és tényleg egyszerűen boldog voltam.
A konyhába érve puszival köszöntöttem a szüleimet. Meg is állapították, hogy tuti lázas vagyok vagy hasonlók, hiszen nem vall rám az ilyesmi, pedig csak szimplán a boldogság lázában égtem. Tudom, egy magamnak való lány vagyok és érzelmesnek sem mondanám magam. A generációm nagy része bulizik, iszik és a barátaival lóg. Velem is megesnek az ilyenek, de nem úgy mint az átlagnak. Nincsen sok barátom, nem járok minden szombaton bulizni és még soha életemben nem ittam magam hányásig - vagyis oké, de. Egyszer. Nekem néha többet ér egy átolvasott délután, mint egy ilyen este. A szüleim rengetegszer mondták, hogy menjek el többet, ne üljek annyit a szobámban, satöbbi. Nekem nem menne. Nekem szükségem van ezekre a magányos percekre, bediliznék nélkülük. Egyetlen szomorúságom mindig a szerelem volt. A fiúk nagy részének kedveznek a bevállalós lányok. Én pedig hát.. Sohasem szégyelltem, hogy szeretek olvasni. Sőt, büszke vagyok rá. De ezt nem minden fiú értékeli. Nyilván a nagy részük egy befordult könyvmolynak tart, így aztán nekem mindig csak maradtak a fikciók, amiket valaki már átélt és papírra vetett. Sohasem voltam még viszonzott szerelmes. Bizony mikor meglátod, hogy a hőn szeretett fiú valaki mással van kapcsolatban, na az kegyetlenül tud fájni. Aztán másnap felraktam a kis mosolyomat és indultam iskolába. Ez a fiú egyébként Ryan volt. Pár héttel később szakított a lánnyal és visszakanyarodott hozzám. Ezzel azt is mondhatnám, hogy őt mennyire szerettem, aztán jött Harry és huss. Minden elszállt. Mindig csak a megfelelő ember kell, aki segít túllendülni és megmutatni mennyire jó is lehet. Onnan már megy, mint a karikacsapás. Csak odáig kegyetlen eljutni, én már aztán tudom.

A hintámban üldögélve jöttek ezek a gondolatok miközben egy könyvet olvastam. Verőfényes napsütés volt, kellemes nyári meleg. A madarak a fán a fejem felett csicseregtek. Mindig is szerettem a madarakat. Őrült módon párosítom őket a szabadsággal. Csodálatosak.

- A kedvenc könyvmolyom újra visszahúzódott a kis barlangjába- szólalt meg a kerítés mellett Harry. Az ajkamba harapva nyomtam el a mosolyom és pillantottam rá a könyv lapjáról.

- Tudod milyen rég nem olvastam? Minimum két napja. Nekem ez a szabadság - motyogtam, miközben a könyvem borítójára meredtem. Harry átugrott a kerítésen és mellém ült. Keze lágyan érintette meg az állam és hagytam, hogy maga felé fordítsa az arcom.

- Tudom és nincs is vele baj - suttogta. Enyhe mosollyal, majd kellemes csókkal válaszoltam neki.

- Annyit agyaltam ma reggel- sóhajtottam. Közben a lábamat az ölébe tette és a hintát lassan kezdte lökni alattunk. A szellő egyből belekapott a hajamba, miközben előre hátre ringatóztunk.

- És min?

- Nem lennél boldogabb egy olyan lány mellett, amilyen te is vagy? - kérdeztem. A mai túlgondolás egyértelműen ott végződött, hogy egyszerűen nem tudtam rájönni miért nem olyan Harry mint az eddigi fiúk az életemben és nyílván keresnem kellett valami negatívat, amit aztán megkérdezhettem szegénytől.

- Nem, nem vagyok lány - válaszolt halál komolysággal mire nevetni kezdtem és kicsit mellkasán vágtam a könyvemmel.

- Tudod hogy értem. Mint például Winnie.

- Szerintem tisztában vagy vele, hogy pont az tetszik benned, hogy nem vagy olyan, mint ők. Eszedbe se jusson azt gondolni, hogy ők valaha is többek lesznek nálad.

Jól esett, hogy ezt mondja, de belül mélyen még mindig ott volt a kétely. Nyilván jobban kedvezne neki egy olyan lány, akit bárhol bármikor megkaphat. Hahó, hiszen kavart is már vele. Így aztán nem szívesen engedném Harryt Winnie közelébe, de ha belegondolunk mennyi hasonló lány szaladgál London utcáin? Idő kell míg elérjük azt a szintet, hogy tényleg megbízzak benne. Elég nehéz feladat lesz, de próbálkozok vele. Vagyis ha kell. Még azt sem mondtuk ki soha, hogy együtt vagyunk. Igaz mostanság közelebb érzem őt magamhoz, de az ő fejébe sajnos nem látok bele. Fogalmam sincs, mi folyik körülöttem.