LoveGame

XXXVIII. Ki ő?

Bírtam a csapatot. Mindenki annyira közvetlen és rendes velem, hogy meglepetésemre nem volt teher az este. Harryt minden erőmmel kerültem, ha ő a konyhában volt én bementem a nappalihoz, vagy épp fordítva. Nem nagyon akartam egy légtérben lenni vele és az sem nagyon érdekel kikkel van és mit csinál. Elgondolkodtam már azon is, hogy miért nem fáj jobban? Talán velem van a baj? Aztán rájöttem, hogy az utóbbi időben annyira eltávolodtunk egymástól és annyira megváltozott, hogy néha felötlik bennem, hogy olyan, mintha nem is ismerném.

Hajnali három körül volt már amikor készülődni kezdtem. Szemet szúrt, hogy Harry jóformán már csak tántorog és nyilvánvalóan a világáról sem tud.

- Kocsival vagy? - kérdezte Sophia, mire bólintottam. - Nem vinnéd haza Harryt?

- Soph remélem, csak viccelsz - förmedtem rá.

- De itt nem alhat a szüleim megölnének. Mindenki full részeg, mégis hogy fog hazakerülni?

- Ő problémája - rántottam meg a vállam.

- Tina! - próbálta a nevemet minél nyájasabban ejteni, illetve már a kiskutya szemeket is alkalmazta. Fáradt voltam már a veszekedéshez, úgyhogy inkább beadtam a derekam és megvártam, míg Zaynék segítenek neki beszállni a kocsimba. Nagyot sóhajtva köszöntem el mindenkitől, majd szálltam be Harry mellé. Dőlt belőle a piaszag, így inkább lehúztam az ablakot és indítottam is. Jócskán átléptem a sebességkorlátozásokat, minél kevesebbre akartam csökkenteni a kettesben töltött perceket. Egészen addig simán is ment minden és már kezdtem is megnyugodni, mígnem Harry keze a combomra csúszott. Egy pillanatra megrezzentem érintésétől csupasz combomon, majd azonnal visszatért a józan eszem.

- Ne fogdoss - ütöttem le a kezét.

- Jaj már cica, attól még hogy szakítottunk elszórakozhatunk - próbálkozott újra, ám most még feljebb rakta a kezeit, már a szoknyámat is felsodorta vele. Már csak a cica becenév is mutatta, hogy abszolút nincs magánál hiszen sosem hívott így és tudná is, hogy a hátamon is feláll a szőr az ilyen nyálas dolgoktól. A tetteiről pedig nem is beszélve.

- Bazd meg magad Harry! Vagy normálisan ülsz ott, vagy istenemre mondom itt kiteszlek a semmi közepén - kiabáltam. Részegsége ellen hatásos volt, ugyanis onnantól csöndben ült. Annyira dühös voltam rá, kedvem lett volna felképelni. Komolyan egy rohadék.

Miután a házunk előtt megálltam megvártam míg Harry kikászálódik a kocsiból. Remélem nem várta el senki, hogy még segítsek is neki, így szimplán lezártam a kocsit és a házunk felé mentem. A szobámban mielőtt átöltöztem volna a teraszhoz mentem. Láttam, hogy nem ment be, még az udvaron cigizett és a telefonját nyomkodta.

Eleinte azt hittem rossz lesz a közelében lenni, de rá kellett jönnöm nem az már, akit ismertem. Emlékszem mesélt nekem arról régen milyen volt. Ivott, bulizott, csajozott és néha drogozott is. Nem érdekelte semmi. Ez az, amit most is láttam benne. Csalódott voltam, hogy ilyenné vált, de valahol örültem is. Így könnyebb elengedni. Annyi nyugtat, hogy a gondolataimban még él az a fiú, akit szerettem. Még mindig van, hogy este rá gondolva alszom el, de akárhányszor találkozom vele utálat és ami a legszomorúbb, közömbösség fog el. Lehet csak bebeszélem mert tudom, ez nekem a legjobb. Így nem emészt, hogy mit vesztettem és az emlékek sem jönnek elő minden percben. Így megkönnyítem az életem.

Két hónappal később

Sophiának és a csapatnak köszönhetően nem váltam egy otthonülő remetévé. Gyakran jártam ki a Sankra, volt hogy a csapat bulikat szervezett vagy volt, hogy csak délutánonként jöttünk össze. Mondhatni én is a csapat része lettem és nagyon is jó érzés volt elmondani, hogy van 4-5 olyan barátom, akikben őszintén megbízhattam. Az alap Sankos csapatba Sophia, Liam, Zayn, Niall és én tartoztunk. Mostanság gyakran lejár Kaleb is, akit Zayn szeretne mindenáron kirángatni a drogos bizniszeiből. Bulikban sokan összejövünk, lényegében a fiúk hívogatnak le embereket, akiket én általában nem ismerek, de jól érzem magam. Nőtt az önbizalmam, nem félek barátkozni. Persze a művész Titanilla sem veszett el. Otthon általában továbbra is írok és olvasok. Még mindig ez az, ami leginkább kikapcsol.