LoveGame

XXXVI. Csak az enyém /16+/

Aznap délután már az ágyamon feküdtem és vártam Harry érkezését. Én már rég otthon voltam, neki viszont több órája volt mint nekem. Addig a szokásos tevékenységeket műveltem. Felnéztem a blogomra és persze ismételten a kedvenc könyvem mellett kötöttem ki. Mostanság nem találtam semmi jó irományt így újrakezdtem Abbi Glines Vincent fiúkról szóló történetét. Imádtam minden szavát másodjára is. Bár most szerencsésebb lett volna az irodalom tételek kidolgozásával foglalatoskodnom, de valahogy nem tudtam rávenni magam sehogy sem. Nem sokkal később hallottam lentről Harry hangját. Nyilván anya feltartotta pár szóra és azt is hallottam, ahogy a kisöcsémnek szentel pár perc figyelmet.

- Hello, szépség - lépett be végre az ajtómon. Mosolyogva tettem magam mellé a könyvet és térdeltem fel az ágyra, a kezemet felé nyújtva. Azonnal széles mosoly jelet meg az arcán és közelebb lépve átölelte a derekam és a karjaiba zárt. Éreztem, amint a lehetetlenségig szorít magához és apró puszit nyom a nyakamra. Néha egy ölelés az, ami értelmet ad a dolgoknak. Egy ölelés minden lehet, csak megszokott nem. Mindig van benne valami. Ölelés adható viszontlátás örömére, vigasztaláskor vagy csak szimplán szeretetből. Egy ölelés képes akár a hónapok által kiharcolt nemtörődömséget egy perc alatt lerombolni és fellángoltatni azt a bizonyos tüzet. Egy érzelem teli ölelésnek ereje van. Érezzük, ha a helyes embertől kapjuk.

- Hiányoztam? - húzódott el. Ajkain pimasz mosoly ült, pontosan tudtam, hogy egy olyan választ vár ami a hatalmas egóját csak még jobban emeli.

- Nem.

- Nem? Nahát - hajolt közelebb és ajkait keményen az enyémre illesztette. - Elég érdekes - szakadt el tőlem és milliméterekre tőlem az arcomba vigyorgott. Igazából túlságosan ismertem már. Most mindössze a kínzásra ment ki a játéka.

- Ajj el se kezd - fogtam meg a vállát és magamra rántottam. Újabb heves csókcsata kezdődött. Kezem göndör hajába csúszott és igazából minél inkább próbáltam leplezni, hogy mennyire kívánom már. Percekkel később elhúzódott és mint aki jól végezte a dolgát leszállt rólam. - Akkor menjél és csókolgasd azt akivel chatelgetsz - fintorogtam és újra feltérdeltem az ágyra, hogy egy magasságban legyek vele.

- Most nincs rájuk szükségem.

- Mi az, hogy most? Esküszöm szétütlek ha ilyen vagy - emeltem meg a kezem, mire rögtön elhajolt.

- Óó, még megütsz. Na gyere üss meg - tette szét a kezét, mire rögtön adtam neki pár kisebb pofont. - Mi van, ennyit tudsz? - pimaszkodott tovább, amire már csak a fejemet ráztam és pofon helyett magamhoz húztam csókra. Pár percig átadta magát. Nyelve kellemesen táncolt az enyémmel viszont hirtelen hátralökött az ágyra. - Szép vagy, pofon aztán smárolás, mi?

Szavaira már csak nevettem. Igazából annyira szerettem, mikor ilyen őrült hangulatában van. Mikor komolyan akartam vele beszélni idegesített, de ilyen pillanatokban feldobja a hangulatom. Már megszoktam, hogy egy kicsit őrült és tudni kell kezelni.

- Most meddig szórakozol még? - pattantam fel az ágyról. Vigyorogva hátrált tőlem, míg az ajtó és magam közé nem szorítottam. Kicsit lábujjhegyre kellett állnom, hogy felérjem és újra megcsókoljam. Kezei fenekemre csúsztak és belemarkoltak, miközben már tényleg keményen csókolt. Ő sem bírta volna tovább. Lassacskán az ágy felé kezdett velem araszolni, amíg a lábam az ágyba nem ütközött és terített le könnyűszerrel rá. Kezeim hátát simogatták, amíg le nem feszítette őket a fejem mellé.

- Álljunk le. Nem fogok veled szexelni miközben a szüleid és a kisöcséd a nappaliban van - húzódott el, mire nevetni kezdtem. Tisztán látszott a szemében a gyötrelem és hogy pillanatokon belül meggondolja magát. - Nem nézünk el valahova?