LoveGame

XXI. Ilyen vagyok

Másnap délelőtt az erkélyemen olvasgattam, viszont minden egyes dologról Harry jutott eszembe, még ha nem is illett oda. A szereplőkről, a szavakról, a cselekményről. Egyszerűen csak nem tudtam kiverni a fejemből. Hallottam már, hogy az ember megérzi, ha rágondolnak. Nos, ennek nem tudom mennyi alapja van, de a tőle érkező üzenet eléggé az igazát adta a dolgoknak.

eljössz velem valahova? xx H

Az ajkamat rágcsálva mosolyodtam és pötyögtem vissza neki.

hova?:) x T.

majd meglátod, 1-re legyél kész x H

Mivel az óra már delet mutatott azonnal felpattantam és a szekrényem elé leptem. Körülbelül a fél szekrényt sikerült felpróbálnom mire eldöntöttem mit is kellene felvennem. Amint feldobtam egy enyhe sminket és a hajamat felkötöttem késznek tituláltam magam éppen időben.

Harry már az autója mellett várt szokásához hűen. Mosolyogva léptem elé és lábujjhegyre állva nyomtam az arcára puszit.

- Hello Tina – köszönt észveszejtő félmosolyával, amitől a lányok nagyrészt azonnal az ágyába esne. Nos. Megértem. Úriember módjára nyitotta ki nekem a kocsi ajtaját és kevésbé úriemberként szólalt meg. – Kifejezetten tetszenek ezek a fehér nadrágjaid.

Ahogy hátranéztem rá láttam, amint tekintete fenekemen kalandozik így inkább azonnal lehuppantam az ülésre és elsziszegtem neki egy rohadj meg-et, amin már csak kacagott. Mint később derült kirándulni tartottunk, pontosabban inkább sétálni a vízeséshez. Tipikus pihenőhely ez a helyiek számára. Régebben rengetegszer jöttünk ide a sulival és anyáékkal is, viszont fiúval még sohasem voltam itt. Mindig láttam és irigykedtem azokra a szerelmesekre, akik kézen fogva sétálgatnak a napsütésben.

Harry a kocsiban is és séta közben is lökte nekem a hülyeségeit. Komolyan néha már egy szavától is dőlni tudok a nevetéstől és lassacskán ott tartottam, hogy fájt a hasam a folyamatos nevetéstől. Eleinte közömbösen jött mellettem, viszont mikor kezei a derekamra majd lejjebb csúsztak azonnal őrjöngtem.

- Ne tapizz mert beleváglak az árokba – löktem el a kezét a fenekemről mire felnevetett.

- Milyen kis agresszívak lettünk.

- Mekkora egy seggfej vagy - forgattam a szemeimet és távolabb léptem tőle a valódi hatás kedvéért.

- Na, szeress már – ölelte át a vállam és magához húzott. Annyira tudja hogyan kell magát visszaédesgetni azok után, hogy pár perce még a pokolra kívántam volna. Ugyanakkor hova is tagadnám, hogy tetszenek ezek a kifejezetten férfias és szenvedélyes tettei. Tudom, hogy vannak olyan nők akiknek ez sok, viszont nekem egyszerűen vonzó még akkor is, ha leszólom őt érte általában. Mondjuk biztosan nem szólnám le, ha hivatalosan kapcsolatban lennék, viszont így mindig azt teszem. Már már megszokássá vált.

Igazából innentől mintha természetes lett volna, hogy úgy maradunk. Én is szorosan átöleltem a derekát és úgy sétáltunk tovább. A vízesés elé érve előkaptam a telefonom és magam mellé húztam vissza Harryt.

- Naa, csak egyet- könyörögtem rögtön, mire a szemeit forgatta és kivette a kezemből a telefont, miszerint majd ő csinálja. Abból az egy képből körülbelül húsz darab lett. A nagy részét már vagy elnevettük, vagy épp Harry használta ki, hogy puszilgatom. Az utolsón direkt befordította a fejét, ezzel könnyűszerrel csókká alakítva ártatlan puszimat. Később jókat nevettem az elkészült képeken.

Ahogy visszafelé indultunk Harry a kezem után nyúlt, én pedig örömmel fogadtam gesztusát. Kifejezetten tetszett, hogy kéz a kézben sétálok vele. Az egész nap kicsit túl tökéletesnek tűnt.