LoveGame

XXXII. Tűz

Szóval így alakult az idei nyaram, azt hiszem elég nagy fordulatot hozott az életembe. A július közepén bimbózó dolog Harryvel még most is tart, bár félek mit hoz a szeptember. Igaz még alig egy hónapja voltunk együtt, nem kürtöltük szét, és még csak a világhálón sem osztottuk meg a kapcsolatban dolgot. Valahogy egyikünknek sem volt ez fontos, mindketten inkább egymás felé mutattuk a szeretetet. Persze nem is mi lennénk, ha nem civakodtunk volna rengeteget. Pontosabban rosszabb, legtöbbször én szerettem volna kicsit hangosabban véleményt adni a dolgoknak, de ő akárhányszor meghallja elhúz vagy megvárja míg kibeszélem magam. Egyszerűen nem lehet vele veszekedni.

A hónapban voltam lent jó párszor vele a Sankon és külön bulizni is. Szerencsém, hogy Sophia benne van a csapatban, így néha nem unom magam halálra és kellemetlenül sem érzem magam a sok fiú között. Persze Harry is rengetegszer csatlakozik az én kis szabadidős tevékenységeimhez. Szokása lett, hogy mikor meglátja, hogy a hintán olvasok odajön és csak az ölébe húz. Nyugisabb úgy mindig minden. Hihetetlenül imádok vele lenni. Így visszagondolva nyugodtan állíthatom, hogy életem legszebb nyara volt.

Arra gondolva, hogy kezdődik a suli a hányinger is elkapott. Az utolsó, legrosszabb, érettségis év. Előre látom, hogy kínszenvedés lesz. Na meg majd az is rátesz, hogy a fél suli biztosan kiveti a hálóit Harryre. Ahogy ismerem az odajáró hölgyeket ez nem is történhetne másképp.

Az első reggelem szokás szerint káosz volt. Ahogy májusban befejeztem úgy most kezdtem is elölről az örökös elalvás mizériámat. Anya szokásosan bejön, felkölt,aztán lentről kiabál amíg végre fel nem kelek. Az évnyitón már sikeresen túl vagyunk, így legalább nem kell ünneplőben végigüldögélnem a napot. Fintorogva álltam a szekrényem előtt és próbáltam emberi alakot ölteni magamnak. Szeptember révén napközben még uralkodott a nyári meleg, de a reggelek egyre hidegebbnek bizonyultak, így magamra kaptam egy kötött pulcsit és egy fekete szoknyát. A hajamat egyenes tincsekben omlott a vállamra és a sminkemmel is hamar készen voltam. Lent anya a kezembe nyomta a reggelimet, majd egy Noel arcán hagyott puszi után rohantam is.

- Rövidebb nem volt?- szólalt meg a már jól megszokott mély hang a szomszédból. Ahogy odanéztem Harry épp a cigijét taposta el, majd indult kifelé.

- Mintha nem tetszene - forgattam a szemeimet és mosolyogva öleltem át a nyakát egy csókra. Hirtelenjében elfelejtettem mennyire késésben voltam.

- Nekem tetszhet, de most már suliban is figyellek - mondta, miközben a szemeit is összehúzta kicsit, hogy még drámaiabbnak hasson amit mond.

- Megijedtem - forgattam meg a szemeimet, mire elmosolyodott.

- Menjünk együtt - ragadta meg a kezem és a kocsija felé húzott. - Nem lesz fura, hogy ott leszek?

- Dehogynem, így is ha meglátják, hogy együtt jöttünk már erről fog pletykálni mindenki - válaszoltam és igazából már maga ez a szituáció is fura volt, hogy vele együtt mentem, nemhogy a gondolat hogy ő is ott lesz egész nap. Még biztosan szoknom kell.

- Nagyon helyes. Így legalább tudják kié a legjobb csaj.

- Dilis vagy - kuncogtam. Perceken belül már a suli parkolójában álltunk meg. Kissé hezitálva léptem Harry mellé, aki könnyűszerrel nyúlt a kezem után és kulcsolta össze a sajátjával. Már a suli előtt is jó páran megnéztek minket maguknak. Nemhogy a kapcsolatunk, Harry is újdonságnak számított. Majd meg ölt a féltékenység, ahogy láttam, amint a lányok egymást bökdösik és széles vigyorral stírölik őt. Mindezt úgy, hogy a kezét fogom. Mi lenne, ha nem lennék itt? Bár így is szinte láthatatlannak éreztem magam. A sulink sohasem rendelkezett túl jó pasi állománnyal, így aztán mindenki felkapta Harryre a fejét. Mondanám, hogy az elfogultság beszél belőlem, bárcsak. Kár, hogy van két szemem és látom, amit látok. Ugyanakkor Harryt nem különösebben hatotta meg a dolog. Csak lazán sétált mellettem, a kezemet fogva. A termem ajtajánál Harry a falnak nyomott és tekintetét az enyémbe fűzte.