LoveGame

XXX. Bizalom

Harry nem árulta el merre tartunk. A városban hatalmas forróság uralkodott, talán állíthatom, hogy a nyár csúcspontján voltunk., így Harry kocsijának klímája sokat könnyített az életünkön. A rádióban felcsendülő Paramore Crush számát széles vigyorral hangosítottam fel. A basszusgitár hangja azonnal megnyugvás volt, ahogy a vénámba jutott. Bizony a jó rock hatása. A lábam szinte önállóan kezdett el a zene ritmusára dobogni.

- Mióta álmodozom egy rocker csajról - vigyorgott rám Harry, mire nevetni kezdtem.

Egyre furcsábban vizslattam körbe a környéken. Valahol Londontól nem túl messze jártunk. Elhagyatott raktárépületek voltak errefelé. Ahogy Harry leállította a motort végképp elvesztettem a fonalat, hogy mit csinálhatunk itt. Ő egyszerűen csak kézen ragadott és az egyik felé húzott. A kulcsával hamar kinyitotta a hatalmas vasajtót és alig vártam, hogy láthassam mi van itt.

- Mi ez a hely? Ide hoztál megerőszakolni? - pillantottam rá.

- Először is nem erőszak az, amit a másik is akar - vigyorgott, amire hát persze hogy csak én jöttem zavarba. - Másodszor pedig ez volt Kalebbel a kis próbatermünk. Nem volt bandánk vagy ilyesmi, csak néha lejöttünk és zenélgettünk egyet - mondta, miközben az egyik szekrényhez lépett és elővett belőle egy elektromos gitárt. Meglepetten pislogtam rá, azt hiszem ez volt az eddigi leginkább tetsző dolog Harryben. Ha ezzel kezdte volna már rég a felesége lennék. Na jó, nem. De azt biztos, hogy ez dominál nekem.

- Tudsz gitározni?

- Egy kicsit, 8 évig tanultam a gimi kezdetekor - válaszolta, miközben halványan megrántotta a vállát.

- Mutass valamit - vigyorogtam rá. Csillogó szemekkel néztem, ahogy Harry az ölébe veszi a gitárt és penget rajta párat, majd belekezd egy dalba.

- Úgyse ismered meg.

- Ki ne ismerné ezt az AC/DC számot? - háborodtam fel.

- Hidd el egyik csaj sem.

- Már megint hasonlítgatsz a lány ismerőseidhez- forgattam a szemem, mire nevetni kezdett majd tovább játszott.

Már évek óta álmodozom arról, hogy legyen egy zenész barátom. Rengeteg film a kedvenceim közt van ami erről szól, aztán elég példának venni a Ha maradnék-ot. Igaz Harrynek nincs egy rock bandája, de már bővel elég, hogy megvan a rosszfiús kinézete és a gitár. Igazából Harry már ha akarna se tudna olyat csinálni, ami nem tölt el rajongással. Csak ülök vele szemben és figyelem és nem hiszem el, hogy annyira szerencsés vagyok, hogy megmutatta nekem az Isten. Már ha elvennék tőlem is örülnék legalább annak, hogy ennyit kaphattam belőle. Hogy bízik bennem, elmondja a titkait, megmutatja a titkos helyeit és velem tölti az idejét. Velem, akinek egész életében meg kellett szenvednie a szerelemmel. Sosem voltam ilyen téren szerencsés. Valahogy mindig én voltam az, aki jobban szeretett. Igaz ez lehet most is pontosan így van, de már legalább kicsit érezhettem, hogy ez lehet viszonzott is.

Később kiharcoltam, hogy had pengessek én is párat. Mivel akkor fogtam életemben először a kezembe gitárt, azt sem tudtam mit csinálok, de élveztem. A délelőttünk nagy részét így hát a raktárépületben töltöttük. Meghallgattam jó pár ősrégi vicces történetet, amiket Harry élt át Kalebbel. Eddig ő volt az egyetlen fiú akiről úgy beszélt Harry, hogy tényleg bízott benne. Annyi hátulütője van a dolognak, hogy Kaleb még mindig benne van a dolgokban, a Barban és félek, nehogy vissza rángassa oda Harryt is.

Később onnan egyenes utunk vezetett egy autós Mekihez. Szinte már megszokásból jártunk oda. Persze tudom egészségtelen, szemétkaja, de valljuk be, mindenki szereti. Sajnos sosem voltam egy saláta kedvelő lány, ez a kis pocakomon is meglátszik, de akinek nem tetszik forduljon el, nem de?