XLV. Reménytelen!?

4.8K 190 23
                                    

Mielőtt bezártam volna a teraszajtót még meg akartam igazítani a sötétítő függönyt. Lábujjhegyre állva próbáltam rendesen behúzni, mire két meleg tenyeret éreztem meg a pólóm alatt az oldalamon. Másodpercek alatt jött be a szobámba és préselt annyira közel magához, hogy éreztem őt a fenekemnél odalent. A levegő bennem rekedt és pillanatok alatt próbáltam mérlegelni mennyire jó illata van és hogy mennyire pofán vágom mindjárt.

- Ne Harry - suttogtam. Nem tudtam, hogy ez egészen pontosan a gyengédség vagy amiatt van, hogy a szüleim meg ne hallják, de muszáj volt tiltakoznom.

- Miért?

Szavát alig hallottam, szinte csak lehelte a nyakamba, miközben nyálas puszikat hagyott mellette. Szemeimet és kezeimet ökölbe szorítottam és a gyomrom remegni kezdett. Basszus, ebbe bele fogok őrülni.

- Könyörgöm ne csináld - suttogtam újra és én magam is nevetségesnek tartottam magam ahogy szavaim tiltakoznak, viszont fejemet hátrahajtottam, kezeimet pedig puha hajába csúsztattam. Pár harapás után szívni kezdte a nyakam, kezei pedig szorosabban húztak hozzá közel. Csukott szemmel élveztem a tetteit és zártam ki a külvilágot magam körül, mígnem sípolni kezdett a fejemben a vészjelző és azonnal elhúzódtam tőle és a biztonság kedvéért jó pár lépést hátráltam is. Mindkettőnk mellkasa szaporán emelkedett fel le, és Harryre nézve már tényleg kínzást éreztem. A haját összetúrtam, így még kívánatosabb lett, pedig ajkai még inkább megduzzadtak a csókoktól amit a nyakamon hagyott. Értetlenül pislogott rám, hogy miért húzódtam csak így el de nem tehettem meg. Annyi önbecsülésem kell hogy legyen, hogy nem fekszem le vele. Szétmentünk és azóta inkább bele sem gondolok hány lánnyal volt úgy csak egy éjszakára. Nem lehettem én is csak egy olyan egy éjszaka neki.

- Baba ha te is akarod miért tagadod meg?

- Sss, mindenki alszik - csitítottam le suttogva. - Menj el.

- Tini..

- Nem Harry, felőlem akkor ott is állhatsz, én aludni fogok - fordítottam neki hátat és bebújtam az ágyba a takaró alá. Bár háttal voltam, hallottam ahogy nagyot sóhajt majd kimegy. Még annyira futotta, hogy bezárjam utána az erkélyajtót és megpróbálva elfelejteni a mai este minden egyes mozdulatát és tettét, álomra hajtottam a fejem. Már majdnem elaludtam amikor, amikor a párnám mellett rezegni kezdett a telefonom. Nagyot sóhajtva nyitottam ki a szemem és néztem a kijelzőre: Harry.

béküljünk ki - ennyi állt az üzenetben. Legszívesebben pofon vágtam volna magam amiért szívem hevesen kezdett dobogni, de valljuk be ez ellen nem igazán tehettem. Rögtön dühös lettem rá, tudtam, hogy ha kiszakad az otthoni körülményekből újra a régi lesz, amivel nekem csak óriási kalamajkát fog csinálni. Újra belezúgok, aztán mikor hazamegyünk újra a régi lesz és én újra padlón leszek. Túl sok az a fájdalmas újra.

nem is vagyunk összeveszve - válaszoltam. Pontosan tudtam, hogy nem így érti, de gondoltam húzom én is egy kicsit az agyát. Az előbbi halálos álmosságom és fáradtságom igazából azon nyomban elszállt, hogy felnyitottam a telefonom.

engedj be. - rezzent meg újra a telefonom.

nem Harry, aludni akarok.

engedj be - írta ugyanazt, mire ökölbe szorított kézzel rántottam le magamról a takarót.

- Hogy az isten verje meg azt az akaratos természetedet, Harry Styles - szitkozódtam suttogva miközben a sötétítőt elrántottam és majdnem hogy feltéptem a teraszom ajtaját. Harry ott állt, haja egy kontyba volt fogva a feje tetején, ami ha nem lennék rá dühös megmosolyogtatna.

LoveGame Where stories live. Discover now