LoveGame

XIX. Mélység

Hogy a szüleinknek ne nagyon tűnjön fel a dolog nem sokkal később visszamentem a partra. Direkt Harrytől távolabb ültem le és a külvilágot kizárva a könyvembe temetkeztem. Éreztem magamon a tekintetét, de tudomást sem vettem róla. Később anya könyörgött végre el az olvasástól, hogy menjek velük ebédelni. Az egyik parti étteremnél maradtunk, a kilátás csodaszépnek bizonyult, így még a kínos beszélgetést is sikerült elkerülnöm Harryvel. Nem gondolom, hogy higgadtan tudnék válaszolni neki bármire is.

- Ma is körbenéztek az éjszaka? – pillantott rám, majd Harryre Anne. Nagyot sóhajtva néztem rá, majd válaszoltam helyette.

- Nem, ma nem.

Egy pillanatra sikerült elkapnom Harry tekintetét, viszont ő rögtön elkapta azt és a vacsorájára szentelte a figyelmét. Tudom, hogy nem tetszett neki, hogy megsértődtem és hidegen viselkedtem vele, viszont tényleg úgy éreztem megérdemli ezt tőlem és kezdtem elveszteni a türelmem.

Este az ágyamon fekve nyomkodtam a telefonom, miközben mellettem Harry a szekrényében kutatott. Igazából majd meg pukkadtam a dühtől, amiért bejelentette, hogy egyedül elmegy bulizni. Bele sem gondoltam, hány lányt fog majd fűzni és hánynak keveredik fel a szobájába. Már csak a gondolattól is összeszorult a szívem.

Az elkövetkezendő órákat kattogással töltöttem. Próbáltam elterelni a figyelmem azzal, hogy lezuhanyoztam, olvastam vagy az interneten nézelődtem, de semmi sem tette meg a hatását. A legjobbnak tartottam megnyitni a Word dokumentumot és írni kezdeni. Annyiszor menekültem már a problémáim elől a szavakba.

Ott voltál te meg én,
Ketten a város peremén.
Szikrák pattogtak, szívünk égett,
Fedezzük fel együtt a megszépítő messzeséget.

Gondolatmenetemből a telefonom rezgése zökkentett ki. Kicsit meglepődtem, hogy az óra már 0:35-öt mutatott. Telefonom kijelzőjét elhúzva, kicsit összerezzentem az üzenet küldőjét látva. Harry.

gyre le a prta x H.

Helyesírásából már helyben rájöttem, hogy jócskán felöntött a garatra, de valahol megnyugodtam, hogy nem holmi nővel fetreng valahol. Gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat, majd elindultam. Az utcán még ide is lehetett hallani a távolban dübörgő zenét. A parthoz közeledve észrevettem Harryt, amint egy sziklán ülve mered maga elé. Fogalmam sincs miért rángatott le ide hajnalban, de egyre kíváncsibbá tett. Ahogy elé léptem felkapta rám a szemét. Tekintete homályos volt az elfogyasztott alkoholtól.

- Miért kellett leinni magad? - kérdeztem kissé fintorogva. Sosem rajongtam az alkoholért, az ittas pasik meg végképp kiábrándítók voltam a szememben minden alkalommal és ez Harryvel sem volt másképp.

- Egész nap szartál a fejemre, flegma voltál. Valahogy le kellett vezetnem – rántotta meg a vállát, mire a szemeimet forgattam. Hát persze, hogy én voltam a hibás. Mintha saját heppemből lettem volna rá egész nap ilyen kicseszett dühös.

- Beleuntam, hogy az örökös flörtölésedet nézzem.

- Jaj Tina, annyira unalmasak a hisztijeid - horkant fel.

- Akkor minek hívtál le most is?

- Hogy elmondjam, hogy ma este is három csaj kínálta magát nekem tálcán, én mégis itt veszekszem veled.

- Akkor miért nem dugtad meg őket? – kérdeztem rezzenéstelen arccal. Nem akartam mutatni, hogy mennyire zavar, hogy a. így beszél velem; b. akármilyen lány is hozzáért.

- Miért vagy ennyire nehéz eset? – emelte fel a hangját.

- Mert ilyen vagy velem. Mert folyamatosan annyit látsz bennem, mint a többi lányban. Egy éjszakát és annyi. Az elején egyáltalán nem így viselkedtél – ráztam meg a fejem.