LoveGame

XXVI. Gátlások

Sziasztok! Nagyon nagyon örülök, hogy végre a Sense mellett ez a könyv is kezd sikeres lenni a körötökben. Már megfordult a fejemben, hogy inkább félbehagyom vagy letörlöm, de a mostanság érkező pár visszajelzés visszatartott ebben. Remélem nem fogok az új olvasóknak sem csalódást okozni, és tényleg hagyjatok magatok után nyomot ha tetszett vagy bármi észrevételetek van. Mindent szívesen olvasok! :) xx Mila

A másnapomat leginkább anyával töltöttem. Elmentünk vele és Noellel bevásárolni élelmiszereket és a plázában is sétáltunk egy nagyot. Persze ez egyenlő volt azzal is, hogy meséltem neki Harryről, vagyis az érzelmeimről leginkább. Azt mondta nem lepte meg, egészen látszik rajtam a dolog. Mint kiderült azért volt olyan fontos a vásárlás, mert délután átjönnek Harryék egy kis szalonnasütésre. Anya akkora vigyorral adta elő, hogy bele sem mertem gondolni milyen ciki lesz a szüleink előtt a dolog. Már csak azért is, mert nem tudom mások előtt hogyan viszonyuljak hozzá. Nehéz délután elé nézünk.
Otthon átöltöztem egy kényelmes cuccba és a nyitott erkélyajtómnak köszönhetően hallottam, hogy Annék megérkeznek. Nagyot sóhajtva túrtam bele hosszú hajamba és indultam el az udvar felé. Anne már Noellel üldögélt a kerti bútor egyik székén, Jake apával rakott tüzet, anya pedig a konyhában volt, hogy megcsinálja a kenyereket. Kissé értetlenül keresgéltem Harryt a tekintetemmel, míg ki nem szúrtam egy kicsit távolabb amint telefonál. Inkább célba vettem Annet és a kisöcsémet, és velük kezdtem beszélgetni.

- Hello szépségem- jelent meg mögöttem Harry és apró puszit nyomott a halántékomra. Az anyukája széles mosollyal pislogott ránk, míg én zavaromban a kézfejemet bámultam.

A sütögetés egész jó hangulatban telt, bár kicsit feszült voltam. Láttam Harryn is, hogy nem igazán tudja, hogyan kellene viselkednünk anyáék előtt, de neki könnyebben ment ennek a leplezése.

Már a vacsoránk után jártunk jócskán. Anyáék az asztalnál beszélgettek, míg én inkább a hintámon üldögéltem és távolról néztem őket. Láttam Harryn, hogy keres a tekintetével majd amikor megtalált odajött hozzám.

- Baj van? - csúsztatta kezét a combomra.

- Dehogyis, nincsen semmi - erőltettem magamra mosolyt. Egy ideig csönd volt közöttünk, majd újra megszólaltam. - Lépjünk le.

Én vezettem, az úti célom pedig szimplán a lépcső volt. A kocsiban sem voltam igazán beszédes, bár Harry megszokhatta már, hogy vannak ilyen napjaim. Szimplán csak rám jön az antiszociális énem és szívesebben vagyok egyedül vagy éppen mostanság vele, kettesben. Ahogy leálltam az útszélén tekintetem Harryre csúszott mielőtt kiszálltam volna, onnan pedig a telefonjára amire ezerrel koncentrált.

- Te mi a francért beszélgetsz Winnievel? - csattantam fel és mielőtt válaszolhatott volna fej rázva pattantam ki a kocsiból.

- Tini állj már meg - koslatott utánam, de én csak ütemesen szedtem a lépcsőfokokat, amíg kellően be nem értem az erdő közepére. - Miért jó ilyeneken hisztizni? - támadott le azonnal amint mellém ért. - Múltkor pont ezt mondtam, hogy én nem akarom azt, hogy egy kapcsolatban szabályozva legyek. Kicsit bíznod kéne bennem, hogy lásd, attól hogy vannak csaj ismerősiem nem fekszem le velük.

- Aha, csak éppen ha rád másznak vagy többet iszol kicsit, akkor is lenne magyarázat - rántottam meg a vállam. - De igazából nem is érdekel. Sosem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk. Maradunk szimplán kis barátok, aztán azzal fekszel le akivel akarsz.

Ha Harryt most épp Macyvel vagy Sophia-val kaptam volna rajta beszélgetni nem tettem volna szóvá, viszont mivel egy olyan lányról van szó, akivel tudom, hogy volt már köztük több és láttam is Winnie-n a múltkor, hogy hogy nézett Harryre, hülye lennék szó nélkül hagyni még akkor is, ha tudtam, hogy Harry így fog reagálni.