LoveGame

V. Képkockák

 A másnapom kicsit visszarázódott a pár héttel ezelőtti monotonitásába. Egy gyors reggeli után bezárkóztam a szobámba és egy Word dokumentumot megnyitva kezdtem el írni. Fájdalmas érzéseim nagy részét képletesen papírra vetettem. Ebben a történetben én mozgattam az eseményeket, érdekes, hogy még sincs benne önfeledt boldogság. Mindig a legszomorúbb időszakaimban tudtam a legjobban írni, talán ezért nem mennek olyan nagyon a boldog jelenetek. Ha több érzés van bennem, több érzést is tudok megírni, talán ebben lehet a kulcs.

Dél volt már mikor kifogytam a szavakból. A szüleim kiabáltak az ebéd elkészülte miatt, így lementem hozzájuk. Anya rákérdezett a tegnap estére, de elintéztem annyival hogy Ryannel voltam. Az elmúlt pár hónapban jó párszor kapta ezt a mondatot válaszul és mindeddig igaz is volt.

A délutánom a jól megszokott hintámon telt a kertben. A madarak csiripeltek a fán, ez volt az egyetlen zaj ami megzavarhatott, bár inkább megnyugtatott. Újra egy teljesen másik világba kerültem. Mindent kizártam magam körül, ilyenkor tudtam csak igazán kikapcsolni.

Este pedig a szüleim parancsára pakoltam be a két napra. Megmondom őszintén a hátam közepére sem kívántam ezt a hajókázást, legfőképpen Harry miatt. Az elmúlt napokban még tűkön ülve vártam, mivel imádtam magam alatt érezni a vizet, ahogy a hajó siklik. És eddig Harry társasága sem volt olyan visszataszító és kétségbeejtő mint most.Nem tudtam mi vár rám, hogy hányadán állunk és így nem volt egyszerű lelkileg felkészülni mindenre.

Másnap reggel pontban hétkor robbantott ki anya az ágyból. Nagyot sóhajtva tápászkodtam fel és vettem célba a fürdőmet. Direkt akartam magam oda tenni, így a szemeimet cicásan húztam ki, a hajamat pedig leengedve hagytam. Öltözékem viszont kifjezetten nem volt túlzottan a csajos oldalon. Egy laza, terepmintás nadrágot viseltem egy fekete felsővel és bőrkabáttal. Tipikus én, mondhatnám úgy is.

A napsütés ellenére kint még mindig igencsak hűvösnek bizonyult az idő, ezért sem értettem miért nem tudtuk kivárni a nyarat. Mondjuk egy pici babával nyilván nagyobb munka lett volna a dolog. Miután felöltöztem, a bőröndömet magam után húzva battyogtam le a lépcsőn reggelizni. Apáék persze jól ki is nevettek, amiért egy éjszakára is képes vagyok bőröndöt vinni. Sajnos ruhamániás vagyok, örüljenek, hogy csak egy bőröndöt hoztam.

Nem sokkal később már a kapu előtt állt a két család. Apáék a részleteket beszélték meg, hogy hol találkozzunk a kikötőben, így én egy köszönés után be is ültem az autóba. Idegesített, hogy Harry ilyen jól kijön anyáékkal. Most is ott jó pofizik, meg anya hasát fogja. Tényleg. Vajon szereti a gyerekeket? Nyilván nem vigyorogna ennyire, miközben a baba rugdos, ha nem lenne a válasz. Nagyot sóhajtva kaptam el róla a tekintetem és bámultam ki az ablakon. Agh, csak tudnám minek kellett így lerombolni a róla felépített gondolataimat.

Fülhallgatóval a fülemben, az ablakon kibámulva kapcsoltam ki az utazás közben, majd tíz óra után volt már mikor a kikötőbe értünk. Mosoly terült az arcomra a gyönyörű táj láttán. A nap sugarai visszatükröződtek a vízen, ami kicsit hullámzott a szeles idő miatt. Harryék autója nem sokkal később parkolt le mellettük a parkolóban. Majd miután mind a ketten kipakoltuk a cuccainkat elindultunk Az út már a hajó irányába is ciki volt. Harryvel leghátul teljes csendben koslattunk a szüleink után és egyiksen sem próbáltunk meg egymáshoz szólni.
A hajó kifejezetten szép volt. Lefelé vezetett egy lépcső, ami bevitt a hajó belsejébe. Ott volt egy kisebb konyha és ebédlőasztal, fent pedig a teljes hajóorr rész kanapénak volt kialakítva. Már előre láttam, hogy az ott az én kis helyem lesz, hiszen olyan hangulatos lenne ott olvasni. Elméletileg hajóval fogunk átmenni a túloldalra, ahol egy faház lesz és ott fogjuk tölteni az éjszakát. Igazból teljesen jó kis kikapcsolódási terv volt, már csak a társaságon változtattam volna kicsit. Miután elindultunk én le is ültem előre a kanapéra, és a vizet néztem alattunk miközben pár képet lőttem Instagramra.

- Mi újság, Tini? – huppant le mellém Harry. Kellően meglepődtem a hirtelen jelenlétén, azon meg végképp hogy mekkora vigyorral volt képes idejönni. Másrészről csak most tűnt fel, hogy ő az egyetlen aki Tininek hív. Ha valaki becéz általában a Tinát választja, a Tinit még sosem hallottam senkitől, csak tőle.

- Attól még, hogy két napig össze leszünk zárva nem fogok veled jópofizni - mondtam neki közömbösen, még csak arra se méltattam hogy felé nézzek, inkább a tájban gyönyörködtem.

- Most tulajdonképpen miért is pikkelsz rám? Megcsókoltalak, és? Élvezted? Igen. Akkor meg? Ment tovább az élet, te mentél a kis szerelmedhez, én meg egy ingyen whiskyvel buliztam tovább– rántotta meg a vállát, én pedig legszívesebben belefojtottam volna a vízbe.

- Nem az a lényeg, hogy élveztem-e, hanem az, hogy úgy tekintettél rám mint egy tárgyra. Az az üveg whisky többet ért neked aznap este, mint én – ráztam meg a fejem miözben végre ránéztem de ahelyett, hogy tovább hallgattam volna a hülyeségét lementem anyáékhoz. Épp valamit nagyon szorgoskodtak a konyhában.

Harry szemszöge

Rég, talán még sohasem éreztem magam ilyen jól lány társaságában. Valahogy benne nem csak egy éjszakát látok, hanem meg is bízom benne és elmondom neki azt, amit még a haverjaimnak sem. Viszont mégis bennem van, hogy nő... nem is akármilyen. Hogy mennyire jó a teste, hogy mennyire tetszik a kicsit fiús, laza stílusa. Most is ebben a terepes laza nadrágban jobban bejön, mintha miniszoknyában lenne. Rengetegszer elkalandozott már a gondolatom vele kapcsolatban és a csókja sem tudott nagyon visszataszítani. Jól csókolt, őszintén szólva nagyon jól. Így aztán az álom kapcsolatom vele valami barátság extrákkal féle lett volna. Nem volt szükségem kapcsolatra, ez még csak meg sem fordult a fejemben. Nincs szükségem rá. Jó lenne elszórakozgatni vele kicsit, biztos vagyok benne, hogy ő is élvezné. Csak kicsit vadabbnak és bevállalósabbnak kellene lennie. Hátha kihozom belőle idővel..

Titanilla szemszöge

A további út hála istennek kellemesebben telt. Harry, az apukája és apa egy csoportban beszélgettek a hajó kormányánál, anyáék leginkább lent voltak a konyhánál, én pedig a kinézett kanapémon olvastam. A víz néha felfröccsent rám, a nap sugarai melegítettek és sikerült megint kikapcsolnom. Persze már vártam anya megjegyzéseit, hogy miért vagyok olyan antiszociális, hogy most is itt üldögélek magamban. Én nagyon is jól érzem magam így.

Jócskán délután volt már mikor a hangulatos kis tóparti faházhoz értünk. Belegondolva Harryék családja nem lehet túl szegény a hajót és ezt a házat látva. A helyükben tuti valahol London belvárosában élnék, nem feltétlen a mi szomszédságunkban.

Az egész délután hasonló nyugiban telt, annyi különbséggel, hogy ebéd után már én is leültem kicsit beszélgetni. Bár én és Harry leginkább hallgatva figyeltünk, de nem akartam senkit megsérteni azzal, hogy elvonulok. Inkább hallgattam a szüleink történeteit, néha jót nevetve egy-egy poénon.

Tíz után volt már, mikor anyáék még mindig kint beszélgettek. Én előbb untam meg a kis történeteket meg amúgy sem akartam zavarni, így inkább bementem a házba. A konyhában csipegettem a vacsoránkból, miközben Ryannel telefonáltam. Gyakran hív fel és beszélünk órákon keresztül esténként. Most is kapóra jött, legalább nem unatkoztam.

Harry körülbelül tíz perccel később esett be a konyhába. Miközben telefonáltam értetlenül pislogtam, ahogy majdnem a teljes alakjával belemászik a hűtőbe, majd előhúz egy szatyrot belőle. Vigyorogva húzta ki az üveg whiskyt belőle és kacsintott rám miután felém fordult.

- Gyere – intett a fejével az ajtó felé, én pedig nagyot sóhajtottam. Ott volt előttem a lehetőség, hogy nyugodtan felmegyek a szobámba és lefekszem aludni. E helyett leráztam Ryant, jó éjt kívántam neki és Harry után mentem. Nem vagyok normális, ebben már biztosak lehetünk. – Sétálunk egyet a tónál – magyarázta Harry a szüleinknek.

- Vigyázz rá, képes beleesni – szólalt meg apa, amin mindenki, köztük Harry is jót derült, én pedig csak szúrós szemekkel néztem rá.

Harryvel egymás mellet síri csöndben ballagtunk a faháztól minél távolabb. Mondjuk anyáék nem lepődnének meg azon, hogy iszok de elég furcsa lenne melléjük ülni egy üveg whiskyvel és egy sráccal.

Végül nem túl messze ültünk le a partra, a lábunkat a vízbe lógattuk, én pedig kicsit elidőztem a lemenő nap sugarain. Mennyivel szebb lenne itt most a szerelmemmel ülni. Összebújva néznénk a naplementét, csókolóznánk.. nem részegednék le az idióta szomszéd sráccal, aki minden hülyeségbe belevisz, én meg hanyatt homlok megyek...