LoveGame

XI. Nehéz eset

- Istenem, Tini. Meg akarlak csókolni – motyogta az ajkaimba elfojtott hangon, az agyamat pedig már végképp ellepte a hatalmas köd, amiben már csak Harryt és magamat láttam amint egymás ajkait faljuk. Mielőtt gondolkodtam volna kezeimet a hajába csúsztattam és ajkaimat az övre illesztettem. Biztos vagyok benne, hogy meglepődött, de csókomat azonnal viszonozta és nyelvemet is táncra hívta. Vadul smároltunk a sós tenger vizében egy hatalmas szikla mögé bújva, a helyzettől pedig csak még élvezetesebb volt. Hatalmas tenyerei rátapadtak a fenekemre és markolászták azt, miközben szenvedélyes csókja megbódított. Ez volt a második ilyen alkalmunk, most viszont nem volt egyikünkben sem alkohol, így intenzívebben jött az érzés. Az pedig, hogy a bikininek köszönhetően csupasz bőrünk összeért.. Éreztem lent, hogy Harryt is egyre inkább beindítja a dolog. Fenekemnél fogva erősen nyomott neki kemény dudorjának, miközben folyamatosan falta az ajkaimat. Annyira rég vártam erre. Annyira kívánni való és bódító érzés volt. Vágytam rá, beindított.
Végül erőt vettem magamon és pihegve megszakítottam a csókunkat. Harry és az én ajkaim is duzzadtak voltak az iménti eseményektől és valahogy a levegőt is forróbbnak éreztem, vagy talán csak a testem tüzelt.

- Hmm ez jól esett – vigyorgott Harry, mire mellkason vágtam.

- Fogd be és hűtsd le magad – pillantottam le, mire azonnal felnevetett és a víz alá merült.

Én nagyot sóhajtva próbáltam kiverni a fejemből a dolgokat és visszamenni a partra. Kicsit visszahőköltem, mikor megpillantottam Ryant a lányok között ülve. Harry ajkainak ízével a számon közeledtem feléjük és próbáltam minél természetesebben köszönteni a srácot. Ezen a részén a városnak szinte mindenki ismerte egymást és megvoltak a megszokott helyek, ahova minden hasonló korú járt, ezért sem lepett meg, hogy ők is megjelentek itt. Néha talán ezért tartom jó döntésnek inkább az otthon maradást, hiszen tudom, hogyha bárhova megyek itt előbb utóbb ismerősbe botlom.

– Szia, hát te? – mosolyogtam rá, miközben felém hajolt és egy puszit adott volna a számra, de elfordítottam a fejem, így az arcomra csúszott. A szemem sarkából Harryre pillantottam, aki épp kifelé jött a vízből, és megfeszülve nézte Ryan minden tettét. Úgy ahogy én a napokban őt azzal a lánnyal. Mondjuk most tényleg rosszul éreztem magam. Én Harryvel szerettem volna tölteni a nap további részét, a gondolataim úgyis csak körülötte forogtak. Ahogy csókol, az érintései, a szavai. Már a gondolattól is zavarba jövök.

- Hahó, figyelsz? – legyezett előttem Ryan, én pedig kicsit megráztam a fejem, hogy kitisztuljon a kép.

Végül Harry visszaült a társaságához, Ryan pedig mögém, így hátamat a mellkasának döntöttem miközben beszélgetett a többiekkel. Patricia persze vele is jóba van, ő melyik fiúval nincs? Bár az legkevésbé sem zavart, hogy folyamatosan nyomta a dumát Ryannek, bezzeg ha már csak Harryre nézett is feszült lettem. Furcsa. Leti látta rajtam, hogy nem érzem túl jól magam, így hazainvitált engem. Aranyos műmosollyal elköszöntem mindenkitől, Ryan arcára puszit nyomtam és már úton is voltam haza.
Dühömet az autóm sebessége fejezte ki leginkább. Bűntudatom volt Harry és Ryan felé is. Úgy viselkedtem ma mint egy hülye csitri, én nem ilyen vagyok. De mit tehetnék? Egyik fiút sem kaphatom meg úgy, ahogy én szeretném. Mindenestül, szeretettel, törődéssel a nap minden percében. Mindketten csak néha belehuppannak az ölembe és akkor feltöltődök némi szeretettel.

Miután otthon kajáltam, lemostam magamról a sós tenger vizét, majd felöltöztem és újra útnak indultam. Az úti célom persze a Lépcső volt, mint mindig, amikor így össze vagyok zavarodva. Az erdő és a természet nyugodtsága engem is magával szippantott. Elmosolyodtam az emlékeken, hogy legutóbb Harryvel voltam itt. Épp akkor hívott apa, hogy jön Noel. Zűrös kis nap volt, de szép emlék, amire örökké emlékezni fogok.