LoveGame

XV. Valami több

Azután az éjszaka után azt hittem valami változni fog. Azt hittem, hogy majd kerülni fog vagy esetleg zavarban leszünk egymás társaságában, ehhez képest szinte semmi nem változott. Másnap egész hazaúton Zayn beszólogatásait hallgattuk, amitől én rendszerint zavarba jöttem és Harry ütötte el őket. Ő nem hencegett vele, nem is mondott róla semmit senkinek, ami megnyugtatott. Tehát maradt a régi helyzet, annyi különbséggel, hogy bennem valami elindult. Harry eddig is tetszett nekem. Tetszik a külseje, tetszik a viselkedése és még a pajkos beszólásai is, viszont most van valami új is. Kívánom, vágyom rá. Fogalmam nincs mi ez az érzés, de már millióképp fantáziáltam róla. Talán ilyenkor haragszom magamra leginkább. Már addig sem szabadott volna eljutnunk egy ilyen zavaros helyzetben kettőnk között, nem még addig, ahol gondolatban néha én járok. Elég abszurd.

Hála istennek az iskola a mai nappal lezárult és kezdetét veszi egy önfeledt nyár. Jövőre ilyenkor már gőzerővel fogok az érettségimre tanulni, még belegondolnom is hátborzongató. Mivel anyának szánni akarok egy kis nyugalmat gondoltam elviszem Noelt sétálni. Anya minden szükséges cuccot összepakolt, Noelt betette a babakocsiba, így már teljes harci díszben várt rám. Épp a kaput zártam be mikor felkaptam a fejem egy elismerő füttyögésre. Hamar kiszúrtam a szomszéd udvaron Harryt a füstölgő nikotinnal, amint vigyorog rám.

- De jó kedved van.

- Ilyen látvány mellett lehetne rossz? – kacsintott felém, amire már csak a fejemet ráztam zavaromban. – Sétálni mentek?

- Ühüm, csatlakozol?

- Egy perc – nyomta el a cigit és el is tűnt a házban. Addig Noelt tologattam a babakocsiban, bár ő olyan nyugalmasan kémlelte a fákat. Ebből is látszik, hogy ezerszer türelmesebb volt nálam. Harry pár perccel később meg is jelent és együtt indultunk meg a park felé. Én a babakocsit toltam, míg ő mellettünk kullogott és Noelt szórakoztatta.

- Milyen kis szőke. Bezzeg te itt vagy teljesen feketén, barna szemmel. Mintha nem is lennétek még rokonok sem – kacagott. Nagy igazság. Nem nagyon volt Noellel közös vonásunk , talán az arcformánk és a szánk. Ő anyára hasonlított, míg én apa génjeit örököltem inkább. Így teljes a család.

- Ez sötétbarna – emeltem fel egy tincset a hajamból.

- Jaj bocs – forgatta a szemét, amin már csak nevetni tudtam. Ahogy tovább sétáltunk Harry keze lassacskán a derekamra csúszott. Eleinte nem tettem szóvá, hiszen jól esett a tette és az érintése, viszont mikor a tenyere a fenekem irányába indult kissé bosszúsan pillantottam rá fel.

- Harry, legalább ne az öcsém előtt tapizz.

- Ugyan, legalább látja hogy kell csajozni. Látod Noel, a nővéred igencsak jó csajnak számít - mondta vigyorogva,

- Idióta – nevettem.

- Nem jössz át este megnézni egy filmet?

- Hmm meggondolandó ajánlat – vigyorogtam rá, pajkosságomon már csak a szemét forgatta de az ő arcán is mosoly pihent, miszerint tetszett neki.

A Noellel való sétálásunk igencsak jó hangulatban telt. A kisfiún már most látszott, hogy csípi Harryt. Mindig megnevetteti és figyel minden rezdülésére. Ahogy én is. Bár talán én egy kicsit túlzottan is csípem, napról napra egyre jobban. Azt hiszem. Szinte látom magam felett ahogy a szakadék, amiben vagyok egyre jobban elnyel. Már most is nehéz lenne ebből kimászni. Talán még ha némi akarat lenne bennem, de hát nincs. Mindig vágyom a társaságára, esténként képes vagyok fennmaradni mindössze azért, hogy láthassam. Hogy lássam, ahogy akárhányszor későn ér haza szinte automatikusan felnéz az erkélyemre, engem pedig rendszerint ott talál és mosolyogva jó éjt kíván. Ilyenkor valahogy még az alvás is jobban megy.