LoveGame

II. Titkok hintája

  Az óráinknak pontban fél kettőkor lett vége és Letivel egy közeli Starbucksot céloztunk meg, és csak onnan indultunk haza. Út közben hamar tudatosult bennem, hogy mióta jogosítványom van kifejezetten ellustultam. Amúgy sem rajongtam soha a sétálásért, főleg, hogy nem az iskola közvetlen körzetében laktunk és közben már csak azon agyaltam, hogy ha kocsival lennék már mikor hazaértem volna és mennyi felesleges idő megy el ezzel.

- Látod, most ha reggel szépen nézel rá már otthon lennénk - puffogott később mellettem Leti is.

- Mi az, hogy lennénk? – nevettem fel, mire egyből megbökött az oldalamon.

- Szépen beszéljél. De egyébként ő tényleg olyan mint a filmekben?

- Az milyen? - ingattam a fejem. Mióta megemlítettem neki a szomszéd srácot, azóta be sem állt róla a szája és valahogy folyamatosan nála kötöttünk ki akár miről is beszélgettünk előtte.

- Tudod, vannak azok a filmek mikor valami szívtipró pali költözik a szomszédodba, és félmeztelenül nyír füvet miközben te az ablakból lesed – hadarta, mire határozottan felnevettem és a fejemet ráztam. Néha nehezen fér a fejembe, hogy hogyan is lehet ennyire hülye.

- Dögösnek dögös és a stílusa is jó. Képzeld szereti a rockot és tetovált.

- Hű, de jó – mondatából csak úgy ömlött a szarkazmus, hiszen ő nem feltétlen rajongott egyikért sem. – Majd jól megnézem már, aztán eldöntöm, hogy jó lesz-e neked.

- Nekem nem kell, bőven elég baj van Ryannel – sóhajtottam fel. Már csak ha az említett személyre gondoltam is furcsa érzetem keletkezett. Valószínűleg annyi csalódás ért már vele kapcsolatban, hogy tényleg kezdtem teljesen feladni. Amennyire izgalmas volt minden és amennyire izgatott voltam eddig mielőtt vele találkoztam, most annyira tűnt el az egész és csak kényszeredettnek tűnt minden vele kapcsolatban. Kezdett eltűnni a remény, hogy bármikor is valami változni fog.

- A Ryanes ügy teljesen más, tudod jól.. - zárta le a témát Leti, én pedig nem firtattam inkább.

Egy masszív órás séta alatt sikerült teljesítenünk, az amúgy fél órás utat. Végigpletykáltuk a fiúkat, akik az életünkben voltak, és csak újra rájöttünk, mennyire szerencsétlenek vagyunk a szerelemben. Leti élete ilyen szempontból izgalmasabb volt mint az enyém, ő nem volt annyira válogatós pasi téren és simán elbeszélgetett olyan fiúkkal is a neten, akiknek én még csak vissza sem igazoltam. Persze nem volt ezzel baj, nem voltunk egyformák.
A kapunkban elköszöntem barátnőmtől majd berontottam a házba és elpanaszoltam apának a reggelemet. Ő egyszerűen csak kinevetett, hiszen való igaz az én hibám volt, hogy úgy hagytam a kocsimon a lámpát tegnap de azért a segítségemre volt és megígérte, hogy holnapra feltölti nekem az akkumulátort és reggelre menni fog az autó hiba nélkül.

A délutánomat most is a megszokott monotonitás tette ki. Igazából tanulnom kellett volna húsz oldal történelmet, de inkább a Gyönyörű sorscsapás és a hintám mellett döntöttem, egy gyors ebéd után. A könyv története pillanatokon belül újra magába szippantott és egy másik kis világba kerültem, ahol jelenleg Jamie Mcguere irányította a dolgokat. Nem feltétlen egy nyálas szerelmi sztori, a fiú túl rosszfiú ahhoz és pontosan ezért tetszik nekem annyira az egész.

- Szóval a rocker lány titokban könyvmoly is – szólalt meg a kerítésen túl az a rekedtes mély hang, amit már most millió közül is megismernék. Kissé riadtan pillantottam fel, ami miatt arcára egy széles mosoly kúszott. Ha olvasok nem igazán figyelek a környezetemre, szerintem ilyenkor ki is lehetne mellőlem rabolni a házat, azt sem venném észre.