LoveGame

XL. Más világ

Sophia persze halálosan kíváncsi volt mi is volt ez a dolog Harryvel, de elintéztem neki annyival, hogy csak beszélgettünk és a hangos zene miatt voltunk csak közel egymáshoz. Titkon talán még én is elhittem ezt magamnak. Miután elszívta a cigarettáját újra a konyhát vettem célba némi alkohol után kutatva, aztán ezt megismételtem még jó párszor, mígnem az alkohol teljesen átvette rajtam az uralmat felettem. Forgott velem a világ, mikor egy újabb pohár whiskyt csúsztattam le, és már tényleg éreztem, hogy semminek nem vagyok ura. Annyira felhúzott ez az egész Harrys helyzet, még mindig rohadtul hiányzik és egyszerűen szörnyű egy légtérben lenni vele miközben látom, ahogy egy csomó lány szinte körülrajongja. Minden erőmmel azt a látszatot akartam kelteni ebben a pár hónapban, hogy tényleg nem érdekel és túl vagyok rajta, de magamban szinte felemészt.

- Nem szabadna ilyen csinos lányoknak csak így egyedül iszogatni - szólalt meg mögöttem egy mély hang. Azonnal tudtam, hogy nem Harryről van szó, a srác hangja még az övénél is mélyebben csengett. - Lorand Daley vagyok, de egyébként csak simán Lóri - nyújtotta a kezét, mikor rákaptam a tekintetem. Végignézve rajta, nem panaszkodhattam. Egyéb esetben ha valahol szembejött volna velem tuti azt feltételeztem volna róla, hogy tipikus rosszfiú és talán hozzá sem mertem volna szólni, de most más volt a helyzet.

- Titanilla Hilmer és most már nem vagyok egyedül - mosolyogtam rá. A jobb karját neki is néhány tetoválás díszítette. Egészen világos szőke haja pedig kifejezetten passzolt lehetetlenül kék szemeihez. Igazán helyes és szemrevaló pasi volt.

Harry szemszöge

Onnantól, hogy kiszúrtam Tinát Lórival nem nagyon tudtam másfelé nézni. Néhányan megálltak velem beszélni pár szót, de tekintetem mindig visszatért rájuk. Dühített, ahogy Tina rá nézett. Ismertem már, így távolról is láttam a szemében a tüzet ahogy a pasira néz. Biztosra vettem, hogy tetszik neki. Senkinek nem ismertem volna be, hogy legszívesebben kidobnám innen a csávót, amiért Tinával beszélget, így nem is tettem semmit, egyszerűen csak figyeltem őket, miközben a tiszta whiskymet kortyolgattam. Szemeim összeszűkültek, izmaim megfeszültek és görcsösen szorítottam a poharat. Örültem, hogy nem tört el. Csak akkor kaptam el a tekintetem, mikor ajkaik összeértek. Éreztem a gyomromban a szorító érzést és nem bírtam végignézni. Őrjöngeni lett volna kedvem. Basszus, sosem láttam még Tinát másik sráccal. Ő kismilliószor látott már engem és ezzel sikerült megértenem, mibe fáradt bele és miért tud olyan hideg lenni velem. Majd fel robbantam, mikor elhúzódtak egymástól és Tina kipirultan vigyorgott Lórira. El tudom képzelni a pöcs önelégült képét, ahogy rábámul.

- Nem láttad Tinát, haza mennék már?! - lépett oda hozzám Sophia.

- Szerintem ő még nem akar hazamenni - böktem a fejemmel feléjük fintorogva. Hangom egészen hidegen csengett.

- Ki az? - kerekedtek el Sophia szemei, mire csak még jobban felhúzott. - Sose láttam még.

- Lorend Daley - válaszoltam és kiittam a poharamból az utolsó kortyot és az asztalra csaptam. Nem bírtam, ahogy ezek ketten ölelgették egymást és egyenesen a hideg rázott, mikor Tina nyakába puszilt. Mintha folyamatosan kést forgattak volna bennem tettei.

- Nos, jó pasi. Legalább végre Tinát is látom valakivel, éppen ideje kicsit szórakoznia - fecsegett Sophia és erősen türtőztetnem kellett magam, hogy ne ordítsam rá mennyire kicseszettül nincs itt az ideje annak, hogy Tina szórakozzon, ráadásul az én lakásomban.

- Ja - válaszoltam inkább egyszerűen. Alig vártam, hogy hazahúzzon innen végre mindenki és egyedül legyek. Ez az este valahogy nem olyan ívben tartott felfelé amit már megszoktam.