LoveGame

XXIV. Szeressen valaha úgy, ahogyan én őt!

Reggel autóba ültünk és egy mekibe mentünk, mondhatjuk, hogy már-már megszokott procedúra volt ez, majd miután összeparkoltuk a cuccainkat bementünk a strandra. Harryvel a napunk strandolással telt. A reggeli kezdetleges zavaromat sikerült leküzdenem pár órán belül, bár egy kisebb gombóc volt csak a torkomban a történtek miatt. Nem igazán dolgoztam még fel azt, ami történt közöttünk, ő viszont annál természetesebben viselkedett.  Egyáltalán nem megbánás volt bennem, sokkal inkább csak idő kellett, hogy átgondoljam kicsit mi is van most bennem mielőtt csak úgy tovább léptem volna az életemmel.

Az egész napunk bohókásan telt. Melengette a szívemet, mikor Harry csak úgy magához húzott vagy megpuszilt. Ezekhez nem igazán voltam hozzászokva, de nagyon jól estek a gesztusai.

Aztán mint később kiderült a szülinapom ünneplése még nem ért véget. Leti szokásához hűen nem bírt magával és mindenáron akart egy kis összejövetelt estére, így délután a campingből haza is indultunk.

A Leti által szervezett úgymond "meglepetés szülinapomra" Harryvel készülődtem. Ő kényelmesen elhelyezkedett az ágyamon, miközben sorra próbáltam a ruhákat neki. Már csak a fejéről is le tudtam olvasni mi az, ami tetszik neki és mi az, amit legszívesebben lekönyörögne rólam. A végén egy egy rózsaszín szoknya mellett döntöttem, amihez a felsőt Harry segített kiválasztani.

- Na melyik?

- A feketében gyönyörű vagy –mosolygott rám, én pedig az ajkamba harapva ismételgettem magamban bókját. Csak úgy melengették a szívem kedves szavai. - De ha akárki megbámul benne, ne lepődjön meg ha találkozik az öklömmel.

- Hülye! Én ma hatalmasat bulizok, az ember egyszer 18 éves, úgyhogy amit ma látsz, az ott is marad. Nem szívhatod vele a vérem soha többet – emeltem fel a mutatóujjam a kellő hatásosság érdekében, de ő így is nagyon jót nevetett fenyegetésemen.

- Azért maradjunk határokon belül. Mondjuk a pulton táncolós részt elfelejtheted.

- Miért?

- Mert gondolom fiúk is lesznek ott és nem fogják rád csorgatni a nyálukat - válaszolta úgy, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog, amit mondhat.

- Miért? – kérdeztem újra, mire hitetlenül pislogott rám, majd a karjaimnál fogva az ágyba rántott. Természetesen a számomra legkínzóbb eszközzel élt, a csikizéssel. Már levegőt is alig kaptam kezei alatt.

- Szóval miért? - húzta az agyam.

- Engedj el légyszi. Csak szimplán furcsa téged féltékenynek hallani – vigyorogtam rá diadalittasan. Kifejezetten tetszett, hogy féltékenykedik. Eddig ez csak az én szokásom volt.

- Nem vagyok féltékeny - válaszolta végül egyszerűen, majd elengedett maga alól.

Aztán Harry továbbra is az ágyamon fetrengve unatkozta végig míg kifestettem magam és próbáltam kezdeni valamit a hajammal. Annyira furcsa volt, hogy ott van velem. Mármint ott, a szobámban és úgy veszi, mintha ez természetes lenne.

- Szép? – fordultam felé a székben csukott szemmel, hogy megcsodálhassa a művemet.

- Szép, de nem a smink – hajolt közelebb és nyomott apró puszit az ajkaimra. Arcomra széles mosoly ült ki, a szívem majd kiugrott a helyéről. Valljuk be, nekem ő az első ilyen fiú az életemben. Úgymond természetesnek kellene lennie az apró bókoknak és gesztusoknak. De mivel, ez egy elég kezdetleges dolog még nálam, minden ilyen pillanat zsongásra késztet. Milliószor elképzeltem és papírra vetettem már milyen lehet az első nagy szerelem. A gondolataim beigazolódtak. Épp olyan boldog pillanatokat és felüdülést hoznak, ahogy leírtam. Ha van valaki melletted már nem is tűnnek olyan szürkének azok a hétköznapok. Reggel jobb kedvre derít, hogy ott vár tőle egy Jó reggelt üzenet, amiből tudhatod, hogy már reggel is eszébe jutottál. Este pedig egy kiadós telefonálás után vele nyugodtabban alszol el. Az pedig, hogy eleve melletted alszik.. Nos ilyenekről azért még nem álmodozom. Nem vagyok nagyravágyó, így aztán egyelőre örülök annak, amit kapok. Mert amit kapok, az igazán tetszetős jelenleg.

Harry kocsijával érkeztünk a Grillhez. Elméletileg Leti külön helyet akart bérelni, de azt hiszem rájöhetett, hogy nincs egy házibulinak elegendő barátom. Harry azért a lelkemre kötötte, hogy lepődjek meg, amikor belépek a VIP ajtaján, ahol a haverjaim fognak várni. Azért vicces, hogy Harryből ilyen könnyű kiszednem dolgokat.

- Boldog szülinapot! – kiáltották egyszerre, mire arcomra boldog mosoly ült ki.

- Köszönöm, imádlak titeket – ölelgettem körbe mindenkit. Kicsit meglepődtem, mikor szembetaláltam magam Ryannel és csak imádkoztam, hogy nehogy valami gáz legyen a végén Harryvel. Azért örültem, hogy a jelenlévők között volt Liam, Sophia, Zayn és Macy is. Vagyis Harry barátai. Olyan kicsattanó örömmel köszöntöttek fel, hogy tényleg jól esett. Az eddigi szülinapjaimon nem nagyon volt külön csapatom. Átlagban Letivel ketten elnéztünk bulizni, napközben pedig a családommal ünnepeltem. Azokhoz képest ez a szülinapom a legcsodálatosabb. És talán mindezt Harrynek köszönhetem.

A pezsgő és vodka tonnaszámra fogyott. Mindenki koccintani akart egy körrel velem, így igencsak forgott velem már a világ elég rövid időn belül. Harry az egyik pult mellett állt, Zaynnel beszélgetett, így azonnal megindultam felé és a derekát átölelve állapodtam meg mellette. Egy apró mosollyal pillantott le rám és nyomott puszit a homlokomra. Még magas sarkaimmal sem ütöttem meg a magasságát, de igazából nem is akartam. Tökéletes volt minden így.

- Nocsak Hazz, lemaradtam? – méregetett minket sokat tudóan Zayn. Harry csak mosolyogva kacsintott egyet, azt hiszem ő sem volt még biztos a dolgokban. Elképzelni sem tudtam mi játszódik le a fejében. Mielőtt még több kellemetlen kérdést kaptunk volna Zayntől, Leti kiabált felém egy torta felől. Az asztalt mindenki körbeállta és arra biztattak, kívánjak valamit. Egy apró mosollyal kaptam el Harry pillantását, miközben elhangzott a fejemben kívánságom. Szeressen úgy valaha, ahogyan én őt. Gondosan vágtam mindenkinek egy szeletet a tortából majd tovább folytatódott a buli.

- Boldog szülinapot, Tina – lépett elém Ryan egy ölelésbe invitálva. Mosolyogva köszöntem meg neki és láttam Ryan válla fölött, ahogy Harry méreget minket. Magamban elnyomtam egy mosolyt. Tetszett Harry védelmező énje. Ryan kérdezősködni kezdett, de abszolút nem nyomult. Szóba hozta, hogy mit tervezek a nyárra és Harry is feljött. Nem akartam alapot adni semmilyen pletykára, így csak a jó barát jelzőnél maradtam. Ryantől egyenesen Harry felé mentem. Durcás arcát látva elnevettem magam és a nyaka köré fontam karjaimat.

- Azt hittem sosem kopik le – ölelte át a derekam, szinte automatikusan. Jó, mondjuk teljesen józanon például én nem hiszem hogy csak így a nyakába borultam volna. Az alkohol adott egy picike löketet. Mosolyogva néztem bele a szemébe és adtam apró puszit az ajkára. Egy élmény volt látni, ahogy csodás smaragdzöld szemei felragyognak.

Hajnal kettő körül már kezdtem fáradni. A fejem zsongott és a pia hatása is kiszállt belőlem, így rendesen leeresztettem. Egyre nehezebben bizonyult mindenkivel önfeledten kedvesnek lennem. A kellemetlenségek elkerülése érdekében inkább kimentem kicsit a dohányzásra kialakított részlegbe. VIP részleg gyanánt egyedül lehettem itt, jól esett a friss levegő a benti füst és fülledt meleg után. A korlátnak dőlve néztem a kivilágított várost és próbáltam felébredni. Mintha álmodtam volna.

- Hát itt vagy, minden oké? – jelent meg Harry. Szóval keresett, aranyos.

- Persze, csak kellett egy kis friss levegő – fordultam felé és a pólóján kezdtem el játszani az egyik kis gyűrődéssel. A kezei kitartóan ölelték a derekam, azt hiszem kezdem remegés nélkül élvezni a közelségét.

- Szóval? Hogy telt a szülinapos hétvégéd? - kérdezte egy halvány mosollyal, miközben lenézett rám és a kezét az állam alá tette, hogy felemelje a fejemet és ránézzek.

- A legboldogabban.