LoveGame

XLIII. Nyári este

A napok napokat, a hetek heteket követtek. A nyár gőzerővel köszöntött be. Azt hiszem gyerekként jobban vártam a nyarat. Akkor még a gondtalan szüntet, bulikat és szórakozást jelentette. Felnőttként már kicsit elszomorítóbb a dolog. A barátaid ugyan úgy dolgoznak, mint akár télen és már te sem vagy olyan izgatott néhány nyári buli miatt. Talán ebben az érdektelenségben az életem is közrejátszott valahol. Persze a Sankos csapattal még mindig összejártunk, de tudtam, hogy hiányzik valami. Tudtam, hogy lépnem kéne és ahelyett, hogy a családi vállalkozásban dolgozok más munka után nézni. De rohadt nehéz volt. Ugyanazért az összegért amit most kapok, máshol tízszer ennyit kéne dolgoznom. Viszont nem maradhatok örökké a szüleim nyakán és új emberek, kapcsolatok is jöhetnének az életembe. Nehéz. Egyszerűen szörnyű belegondolni abba, hogy míg most minden nap látom a családom, ha elköltözöm alig ha hetente fogom. Nekem ők fontosabbak ennél. Mennyivel egyszerűbb annak, aki otthonról egyenesen férjhez megy vagy összeköltözik a pasijával?! Kimarad az életéből az a sok félelemmel teli egyedül élős év. Vagy csak én reagálom túl.

Lórival a kapcsolatom pár hét után megszakadt, véget ért, kudarcba fulladt. Nem is tudom milyen szóval illessem. Én voltam az, aki lezárta. Éreztem, hogy jobban szeret mint én őt és nem bírtam emiatt elszámolni a lelkiismeretemmel, hiszen én talán nem is szerettem őt szerelemmel. Sophia szerint túlreagálom és szerinte igenis ideje volt, hogy én is összetörjem egy pasi szívét, én azért mégis kicsit rosszul éreztem magam miatta.
Ahogy amiatt a terv miatt is, amit a szüleim kitaláltak. A szüleim és a szomszédaim, azaz Harry szülei még mindig jó kapcsolatot ápolnak. Anya szerint egyszerűen fel sem hoznak minket Harryvel, így meg tud maradni a barátságuk anélkül, hogy állandóan rólunk és esedékesen a kudarcba fulladt kapcsolatunkról beszélnének. Ez ellen a barátság ellen azidáig nem is volt kifogásom, míg nem hoztak fel egy Görögországi közös nyaralást. Eleinte azt mondtam persze, Harry úgysem jön és tök jó buli lesz az egész, de amikor ennek az ellenkezője kiderült, azonnal visszakoztam. Ez a szüleimet feldühítette, mondván hogy nem lehetek ilyen gyerekes és hogy akár hány éves vagyok nem örülnének, ha egy hétig egyedül lennék itthon úgy, hogy ha problémám van sem tudnak segíteni, amiért több ezer kilométerre vannak tőlem. Annyi féle kifogást kitaláltam, még Sophiékat is belevontam, hogy akár nála is lakhatnék addig, de persze anya hajthatatlan volt. Azt mondta vagy megyek vagy ők sem mennek. Ha az utóbbit választottam volna tudom, hogy egy életre lelkiismeret furdalásom lenne, hiszen annyit dolgoznak és Noel mellett sem egyszerű a kikapcsolódás, megérdemlik a nyaralást így persze belementem és felkészültem életem legrosszabb és legborzasztóbb hetére.

Hétfő hajnalban már a taxiban ültünk és a reptér felé tartottunk. Veszekedéseink során azt is anyáék fejéhez vágtam, hogy miért pont Görögország. Akkor már miért nem a Bahamák vagy ilyesmi, bár igazából göröggel sem volt bajom, csak dühös voltam. Válaszuk csak annyi volt, hogy nyugodt és családias helyre szerettek volna menni. Még szerencse, hogy a szállásba beleszólhattam. Egy luxus camping szerű helyre mentünk. Mindenki kisebb házakban lakott mondhatni szűk utcákban. A legtöbb ház egyforma volt, némelyik nagyobb, némelyik kisebb, extrán felszerelve. A campinghez óriási övezet tartozott. Tenisz és focipálya, medence, bár, és saját partja is volt. Legalább erre nem volt egy szavam sem, csak úgy ámultam a képek láttán.

A repülőút nyugisan telt. Leginkább olvastam, zenét hallgattam vagy a kisöcsémmel játszottam. Harrynal tulajdonképpen tudomást sem vettünk egymásról. Ott ült pár székkel mögöttünk és olyan volt mint egy szellem. Senkihez sem szólt és leginkább a bunkó formáját alakította éppen. Azt hiszem hosszú hétnek nézünk elébe, messze még a jövő hét kedd.

Miután megérkeztük és becsekkoltunk én a hálószobámat vettem célba. Mi és Annék két külön házban voltunk egy közös kis udvarrésszel. Az udvaron pár napozóágy, asztal, székek és grillsütő volt. Hála istennek külön szobám volt. Anyáék Noellel a nappaliban aludtak, így a hátsó szoba csak az enyém volt. Legalább lesz hova elvonulnom.
A ruháimat és a dolgaimat gondosan kipakoltam az átmeneti hálószobámba, majd a hatalmas franciaágyamra huppanva hagytam üzenetet Sophiának, hogy megérkeztünk. Jelenleg ő az egyetlen barátnőm akiben tényleg megbízhatok. Nem játszik ki, nem vet szemet a pasijaimra és még sorolhatnám azokat a negatívumokat, amiket eddig minden idézőjeles barátnőm megtett.
Az utazás miatt már hét óra volt mire végeztünk a kipakolással és elmentünk egy szállásunkhoz közeli étterembe. Az egész vacsora alatt számomra szánalmas volt, ahogy Harry viselkedett. Meg sem szólalt, leginkább a telefonjába temetkezett és egészen fancsali képet vágott mindenhez. Láttam, ahogy Anne néhányszor szúrósan méregeti, én biztos voltam, hogy gondolatban már tarkón vágta párszor a fiacskáját ezért a viselkedésért. Igazából én jobban kiegyeztem ezzel. Így tényleg nem kellett vele jó pofiznom.