LoveGame

XII. Biztos pont

- Ígérem, nem leszünk sokáig és nem akarom túlnyomulni, de ezeknek a csávóknak elhiheted, hogy jobb bizonygatni, hogy kihez tartozol – motyogta a fülembe, én pedig aprót bólintottam. Valljuk be, szinte rettegtem ezen a helyen.

A leghátsó boxban ült egy nagyobb társaság, akik felé Harry tartott. Ahogy megláttak minket mindenki ordibálva köszönt Harrynek és pacsizott le vele. Én mögötte álltam, görcsösen szorítottam a kezét, miközben végignéztem az embereken. Tetkós csávók, pia, füves cigi és alig takart nők az ölükben, akik fintorogva méregettek engem. Végignézve magamon igencsak kivirítottam innen.

- Ó micsoda bige, nem dobod nekem egy körre, tesó? – pillantott végig rajtam az ismeretlen fiú, mire én azonnal rászorítottam Harry kezére. Ahogy megsimogatott a hüvelykujjával adott némi megnyugvást, bár már igencsak kíváncsi vagyok mégis minek rángatott el engem ide.

- Szállj le róla, Martin- vetette oda fintorogva Harry, amikor egy szőke csaj vetette magát szó szerint elénk.

- Ó baby, azt hittem már sosem látlak újra. Igazán hiányzol az éjszakáimból, elhiheted – húzta végig a kezét a mellkasán, én pedig legszívesebben kitéptem volna a lány haját a mondatát hallva, na meg amiatt, ahogy ránézett.

- Szia, Amy – hajolt közelebb hozzá Harry és nyomott az arcára két puszit, majd azonnal el is húzódott és átfogta a derekam, ezzel még közelebb préselve magához. A lány vetett rám pár lenéző pillantást, majd arrébb állt, hála istennek. – Kaleb itt van?

- Előbb ment el piáért, addig szívj egy slukkot – nyújtotta felénk az egyik a füves cigijét az előbb említett Martin, aminek már csak az illatától is rosszul voltam.

- Kösz, kihagyom - rázta le Harry.

Nem sokkal később megjelent egy srác, minden bizonnyal Kaleb és kicsattanó örömmel ölelgették meg egymást Harryvel. Volt egy olyan érzésem, hogy miatta jöttünk ide, bár nekem akkor is túl hátborzongató volt ez a hely. Végül Kaleb nekem is bemutatkozott és elmentünk az idióta társaságtól. Ez a srác teljesen jó fejnek bizonyult és mint kiderült, most ünnepli a szülinapját. Nyugodtan álldogáltam Harry mellett, és vártam amíg megbeszélik a dolgaikat. A keze szüntelenül a derekamon volt, majd párszor végigsimítva a fenekemen kulcsolta össze az ujjainkat. Egy percig sem tévesztett szem elől vagy engedett el. Tényleg vigyázott rám.

Hajnali egykor már a kocsijában ültünk, síri csendben. Dühös voltam rá emiatt az este miatt, és azért is dühös voltam, amiért egyáltalán ilyen embereket ismert. A kocsiból kinézve rájöttem, hogy nem haza tartottunk, hanem a Dombra, Harry megszokott kis helyére. Ahogy odaértünk kipattant a kocsiból, és mire én kiszálltam már füstölt a szájában a nikotin, tényleg feszült volt. Nagyot sóhajtva ültem le a motorháztetőre és vártam meg, míg kicsit lenyugszik és hozzászólhatok. Nem kockáztattam meg, hogy leordítsa még a fejem is.

- Harry– nyúltam a kezéért és magam elé húztam - mi volt ez az egész? Honnan ismerted ezeket az embereket?

- Végzős voltam mikor Kalebbel elkezdtünk a bárba járni, és ott találkoztunk velük először. Akkoriban tetszett az örökös alkohol, fű és nők társasága. Most külső szemlélőként tényleg nem túl szimpatikus társaság – rántotta meg a vállát.

- Az enyhe kifejezés. Eléggé abszurd, ami ott megy. Nem is értem engem minek rángattál ebbe bele - hangom felugrott egy oktávot és eléggé átment a dolog hisztibe. Eddig meg sem említette, hogy vannak ilyen ismerősei vagy hogy miket csinált eddig és igencsak hideg zuhanyként ért minden. Legalább felkészíthetett volna és szívesen elmentem volna vele akkor is, ha tudom mi vár rám. Inkább amiatt voltam dühös, hogy nem mondott semmit róla csak hagyta, hogy sodródjak.

- Sajnálom. Tudom, hogy ma kurvára önző voltam, de tudtam, hogy ha nem jössz velem elfogadom a füves cigit is, meg a piát is, sőt még lehet Amyt is megdugtam volna, és nem akarom az egészet elölről kezdeni. Kaleb négy éve a legjobb haverom, muszáj volt elmennem legalább felköszönteni. Tényleg bocsánat, amiért odavittelek, de máshogy nem ment volna- motyogta, közben végig a földet pásztázta. Érdekes volt, ma tényleg megláthattam Harryek azt az énjét, aki régen volt. Rengeteget változott hála istennek. A szívemet pedig melengette, hogy csak azért vitt el, hogy biztos pont legyek az elcsábulás ellen. Talán tényleg jelentek neki valamit.

Lejjebb csúszva a kocsin lábamat a dereka, kezeimet pedig a nyaka köré fontam. Arcomat a nyakhajlatába rejtve bújtam hozzá és láttam, ahogy eldobja a cigit hogy mindkét kezével szorosan a karjaiban tudjon tartani. Annyira szerettem az illatát. Megszokott férfias parfümje mindig keveredett a cigi szagával, ami nekem csak még vonzóbbá tette őt. Pedig hónapokkal ezelőtt még esküszöm utáltam a cigit.

- Hmm Tini, rohadt jó illatod van – motyogta, mire csak halkan nevettem a nyakába. Ezek szerint igencsak egyre gondoltunk. Kicsit elhúzódva tőle, mosolyogva néztem gyönyörű szemeibe, amik most leginkább a szám kémlelésével voltak elfoglalva. Tudtam, hogy mit akar. Én is tudtam, hogy mit akarok. Akaratunk pedig minden bizonnyal ugyanaz volt. Alig vártam, hogy finom ajkai végre kényeztessék az enyémet újra. Ahogy közeledett megállt egy pillanatra, és mivel nem húzódtam el, könnyűszerrel csókolt meg. Ajkunk kecses játékba kezdett, a gyomromban pedig felébredtek a pillangók. Az egész testem bizsergett és remegett. Nyelvének hamar szabad utat engedtem, ami egy érzéki smárolás kezdetét jelentette. Annyira kibaszottul jól csókol, legszívesebben minden pillanatban csókolóznék vele.

Harry szemszöge

- Most ugye ezt nem fogja egy hetes haragszom rád követni? – fúrtam arcomat dús haja közé miután megszakította a csókunkat. Annyira jó illatú és puha volt mindig.

- Nem tudhatom – kuncogott a karjaimban és jó volt hallani ezt a hangot. Szerettem őt megnevettetni.

- Nincs kedved kimenni a Sankra? - kérdeztem.

- Sank?

- Aha, a barátaimmal ott szoktunk bandázni. A rétnél van egy megszokott helyünk és bemutatnálak nekik - húzódtam el, ő pedig mosolyogva bólogatott.

Nem nagyon szoktam oda lányokat vinni, sőt még sohasem vittem. A fiúkkal is meg van beszélve, hogy oda bizony csak akkor viszünk csajt, ha az megér többet egy éjszakánál. Nos, Titanilla azt hiszem megért, bár bizonytalan voltam hányadán is állunk. Még mindig nem tudom mit fogok kezdeni a helyzettel.

Fél órán belül már Zayn barátom kocsijának platóján ültem, a lábam között Tinával. Az első perctől kezdve jól kijött mindenkivel. Rajta kívül csak Sophia,Liam barátnője volt lány, de ahogy láttam nem zavarta. A fiúk beszólását azonnal lereagálta vagy ő, vagy én azon kívül pedig könnyedén elbeszélgetett mindenkivel. Egyébként kifejezetten jól esett a közelsége. Ahogy feszes feneke hozzám nyomódott igencsak kezdtem érezni, hogy a testem is reagál rá. Egyszerűen beindít. Minden alkalommal.

- Azt hiszem felírom magamnak a naptárba, hogy Harry haverunk csajt hozott magával – vigyorgott felénk Liam.

- Fölösleges, ugyanis nem vagyok a barátnője – szólalt meg az ölemben Tina, én pedig vigyorogva kacsintottam Liamre a háta mögül. Ezt a kisasszony nem láthatta, de Sophiaék jót nevettek rajtam.

- Te mit parádézol mögöttem? – fordult hátra, mire felnevettem durcás hangnemén majd előre hajolva hozzá egy csókot nyomtam a szájára. Azonnal elkomolyodott és meglepetten pislogott rám, igazán aranyos látványnak bizonyult. Láttam rajta, hogy innentől ezerrel rajtunk agyal. Nem beszélt annyit, nem poénkodott a többiekkel. Nem akartam, hogy ennyire komolyan vegye azt, ami kettőnk között van. Szimplán csak élveznie kéne, ahogy én is teszem. Tetszett, ahogy most is tökéletes teste a karjaimban volt. A reakciója, amit minden érintésemmel kiváltok belőle. Az, hogy bármikor megcsókolhatom és ölelhetem, mert már engedi és nem akad ki miatta. Az is tetszett, hogy az utcán menve én foghattam a kezét és vigyoroghattam bele a sok bájgúnár képébe, akik nyál csorgatva bámulták. Tudom, hogy önző dolog amiért kisajátítom, de mégsem alakítom kapcsolattá a kettőnk közötti dolgot. Igazából nem tudom mi lesz a jövőben, de most lubickolok a jelenben. Kifejezetten élvezem.