- Szia Robin, hiányozni fogsz! - öleltem meg barátnőmet a reptéren. Most megyünk Gemma-val Londonba. - Anya, apa, ti is hiányozni fogtok! - öleltem meg szüleimet.
- Aztán hívjál ám minket, Hanna! - kezdtek el pityeregni. Erre én is el kezdtem. "A Londonba tartó utasokat kérem, hogy kezdjék el a beszállást a "B" kapunál!"
- Sziasztok! - majd a bőröndömet megfogva, szipogva elindulunk becsekkolni Gem-el, hogy azután felszállhassunk a repülőre, ami végre egy olyan helyre visz engem, ahol új élet, új barátok, és új munka vár rám.
***
- Tényleg, még nem is mondtad, hogy hol fogok lakni. Mert az oké, hogy te elintézted, de én nem tudok semmit. - gondolkodok el azon a dolgon, hogy ezt a témát még meg se beszéltük.- Nálam. - jelenti ki nemes egyszerűséggel.
- Nem. - mondom határozottan. Ezt azért még ő sem gondolhatja komolyan!
- De, igen. És tudod miért, Hanna? Mert nem ismered a várost. Új környezet, új haverok, új szokások. Azért London és a Balaton teljesen különböznek. És amúgy is! Én fogok neked majd segíteni beilleszkedni. Hm! - zárta le a témát, (amit majd én amúgy is még feszegetni fogok, de hát ez van) majd kihúzta magát, s megjátszva a sértett kisgyereket, elfordult tőlem egy néni felé. Akivel amúgy beszélgetni kezdett, a kötögetésről. Én ott röhögtem rajta, hogy milyen beleéléssel tud erről vele beszélgetni, ő meg három mondattal el hallgattatott.
- Kislányom, fogd már be! Ezek a mai fiatalok! Állandóan azt az izét nyomkodják! - legyintett rám, majd visszafordult szegény nénihez, aki furán méregette barátnőmet. Annyira röhögtem már, hogy a könnyem is kicsordult. Mikorra sikerült lenyugodnom, Gemma is már békén hagyta szegény nénit.
- Tényleg, a barátod hol van? - fordultam felé.
- Ő majd csak egy hónap múlva jön haza. - ezzel gondolom lezártnak tekintette a témát, úgyhogy nem is kérdeztem többet. A repülőút további részét végig aludtam. Aztán jött a Párizsi átszállás, ami simán ment. Majd ténylegesen is elindultunk Londonba. Abba a városba, ahol lehet, hogy olyan dolgok várnak rám, amire még csak gondolni sem tudok.
- És amúgy, mit fogsz dolgozni Londonban?
- Hát, én sminkesnek tanultam Magyarországon, szóval ahhoz, hogy Londonban el tudjam kezdeni a ,,karrieremet" - mutattam macskakörmöket a levegőbe -, még le kell tennem egy vizsgát. De ha az meg lesz, akkor go a sztárokhoz.
- Wow, ez nem semmi. Legalább majd bulikra már tudom, hogy ki fogja csinálni a sminkemet. - kacsintott. - Amúgy, körül belülre fel fogom neked most vázolni az életem, mivel ha Londonba érünk, az... hát, igen. Szóval annyi, hogy a teljes nevem Gemma Styles. - nézett rám óvatosan, reményteli szemekkel, én meg döbbenten próbáltam feldolgozni, hogy mit is mondott az előbb barátnőm. Gemma Styles? Harry Styles nővére?
- H-hogy mi? - néztem rá összezavarodottan.
- Igen. És jobbik esetben nem most mondtam volna el, csak... írt az egyik testőr, aki jön értünk, hogy tele van rajongókkal a reptér. Úgyhogy el kell mondanom, hogy ilyenkor mi a teendő, mert a rajongók nagyon vadak. Egyszer már megvertek engem, ami nem esett jól, hetekig nem mentem sehova. Szóval, ez még egyszer nem fog megtörténni. Tehát. Az a lényeg, hogy maradj végig mögöttem, vagy mellettem. Vagy Paul mellett. És akárhogyan is hívnak oda magukhoz. Ne menj oda, mert ezzel csak nekik adsz jó pontot. Okés?
- Öhm. Igen, azt hiszem. - bólintottam bizonytalanul.
***
- Wow! De jó házad van! - néztem körbe Gemma házába.
- Jah. - majd ő ráugrott a kanapéjára. - De hiányoztál! - kiabálta bele a garnitúrába. - De gyere, megmutatom neked a szobádat! - nézett rám csillogó szemekkel.
- Oké. - nevettem rajta. Majd karon ragadott, és felvonszolt a szobámba.
- Ez az én szobám. - nyitott be egy hatalmas szobába. - Az enyém mellett lesz a tied. - kuncogott.
- Oké. - mosolyogtam rá, miközben körbenéztem a szobámban. Gemma épp ki ment volna, mikor én vissza szóltam neki. - Gemma!
- Igen?
- Köszönök mindent! - öleltem meg.
- Szívesen. Erre valók a barátnők! - viszonozta szorosabban az ölelést.
Xoxo, Sarah❤
VOUS LISEZ
You Kill Me Harry Styles✔️
FanfictionTe mit csinálnál, ha a Balaton Sound-on egy híresség testvérével találkoznál? Nem tudod, ugye? Hát, igazából én sem. Talán, selfie-t csinálnék vele, aztán kérnék egy autogrammot. De mi van akkor, ha az a bizonyos testvér megadja a telefonszámát, ma...