You Kill Me Harry Styles✔️

2. Évad ~ 24. fejezet

Hanna szemszöge:

- Hanna, biztos, hogy ezt akarod?- kérdezte Patrick, miután meghallgatta a dalomat, amit pár hete írtam... Harryről.

- Száz százalékig biztos vagyok benne!- biccentettem.

- De ez...

- Tudom, hogy Harryről szól, de héj, senki sem fogja tudni!- ültem le mellé a kanapéra- csak mi.

- Hanna, tudod, hogy mindenben támogatlak, főképpen a babák miatt. De nem akarom, hogy sérülj! Főleg így pár héttel a szülés előtt...- mondta, mire én halványan elmosolyodtam.

- Ez a dal kellett ahhoz, hogy elengedjem őt és a démonjaimat. Azt akarom, hogy amikor megszületnek a kicsik- tettem a jobb kezem a hasamra- csak rájuk koncentráljak. Semmi másra. És ha már megírtam, és úgy érzem, hogy hallgatható is, miért ne tehetnénk publikussá?

- Ha komolyan ezt akarod, akkor legyen!- fogta meg a bal kezemet, majd rám mosolygott és megnyomta a megosztás gombot.

- Na, mi is meghallgathatjuk?- jött be Gigi, mögötte pedig Zayn, én meg elnevettem magam.

- Persze!- vettem elő a tabletemet, amin a dal van, stúdió minőségben.

- Na?- néztem rájuk kérdőn, miután vége lett a számnak.

- Baszki Hanna, ezt nem adhatod ki!- mondta lesokkolva Zayn, én pedig döbbenten néztem rá- le fogja előzni a dalomat! Imádlak Hanna, de most ellenségek vagyunk. Nem hagyhatom, hogy a tied legyen a listák élén!- megfogtam egy párnát, majd nevetve megdobtam vele.

- Hülye! Azt hittem nem tetszik!

- Csak az nem tetszik benne, hogy szomorú.

- Tudom-, túrtam bele a hajamba- ígérem a többi dal nem lesz ilyen. De ezt muszáj volt megírnom. Úgy érzem, hogy egy hatalmas kő esett le a szívemről ezek után.

- Ezt hallgassátok!- szólt Gigi, majd a mobiljából olvasni kezdett- ma este Harry Stylest London egyik pubjában látták egyedül, de nem sokáig. Egy szemtanú elmondása szerint egyedül érkezett, majd a bájos exével, Taylor Swiftel látták elmenni. Hogy mi történt utána nem tudni, de az biztos, hogy nem unót játszottak együtt- fejezte be Gigi a cikk olvasását, én pedig éreztem, hogy az első könnycsepp legördült arcomról. Komolyan el kellett rontania ennek a rohadt cikknek az estémet? Pedig olyan jól indult.

Az egész szoba forogni kezdett velem, és úgy éreztem, hogy mindjárt itt dobom ki a taccsot. Harry lefeküdt Taylorral. Túl van rajtam.

Felálltam, és egyből a konyhába indultam. Innom kellett valamit.

- Hanna, nyugodj meg, nem hiszem, hogy igaz lenne a cikk. Ezeknek a háromnegyed része egy hatalmas hazugság- próbált meg nyugtatni Gigi, míg én hatalmasakat kortyolgattam a pohárba kiöntött vízből, hogy elfojtsam előtörni készülő zokogásomat.

- Gigi, kérlek szépen ne próbáld meg beadni nekem azt, hogy hazugság. Mindannyian pontosan tudjuk, hogy igaz. De tudod mi a legszebb? Hogy nyolc hónap eltelt és egyszer sem jött bocsánatot kérni. Komolyan én vagyok a hülye, hogy azt hittem, hogy ő is ugyanannyira szenved, mint én?- kérdeztem idegesen- igen! Mert ki tudja hány csajt megfektetett ebben a nyolc hónapban, míg én a rosszulléteimmel küszködtem! Egyáltalán fontos voltam neki valaha is? Mert ha igen, nem hagyta volna, hogy ilyen könnyen kisétáljak az életéből! Nem! Küzdenie kellett volna! De nem tett semmit!