You Kill Me Harry Styles✔️

12. Fejezet

Még egy kis ideig kint voltunk a parkban, aztán vissza indultunk a hotelbe. Nevetve estünk be szó szerint az ajtón.

- És, hogy tetszik Budapest? - néztem rá kérdő tekintettel még mindig a földön feküdve.

- Szép város. De te szebb vagy! - vigyorodott el szemtelenül aranyosan, amibe én természetesen belepirultam.

- Ez nem igaz! Tudod, hogy nálam vannak szebb lányok is. Például, Gigi, meg Barbi, aztán ott van Gemma, Lottie-ról nem is beszélve. Sőt, mé... - folytattam volna, de nem tudtam, mert egy csókkal belém fojtotta a szót.

- De én nem őket választottam, hanem téged. Mert annyira szeretek reggelente melletted felkelni. Szeretem a hangod, az arcod, a mosolyod, a nevetésedet, a szemeid. Imádom a személyiségedet, azt, hogy nem vagy haragtartós. A hajad, az illatodat, a testedet. És akármennyire is lehetetlennek tűnik, én nagyon szeretlek. Mindenkinél jobban! - húzott magához, majd fejét nyakhajlatomba temette. Elnevettem magamat, majd kezeimet dereka köré fontam. 

- Harry... el kell mondanom valamit. - komolyodtam el.

- Mi az? Baj van? - kerekedett hirtelen felém. Szemeiben félelem volt.

- Öhm... csak azt hiszem, hogy honvágyam van! - vigyorogtam rá.

- Ez nem volt szép! Tudod, hogy mennyire megijedtem? - durcizott be.

- Igen, de így szeretsz! - pusziltam meg.

- Ez igaz! - puszilt meg.

- Nah. Megyek lefürdök. - álltam fel, és oda mentem a bőröndömhöz. Hazz szinte lyukat égetett a hátamba a tekintetével.

- Okés. - ő is felállt, majd lefeküdt az ágyra. Gyorsan letusoltam, lemostam a sminkemet, aztán ki is mentem Harry-hez. Ő is elment, majd 10 perc után vizes hajjal jött ki egy boxerben. Olyan szexi volt. Illata beterítette az egész szobát. Annyira imádom! - Alszol már, Hercegnőm? - suttogta, miközben mellém feküdt.

- Nem, még nem. - fordultam meg mosolyogva karjai között. - Tudod, amikor megismertelek, már akkor beléd habarodtam. És annyira boldog vagyok mostmár. Nagyon sokat köszönhetek neked. Meg a srácoknak is. De főleg neked. El nem tudod képzelni, hogy mennyire szeretlek. Ha elhagynál, nem élném túl. Soha. - néztem végig zöld szemeibe.

- Azt én sem. - csókolt meg.

- Mikor amúgy kórházban voltam, ott szereztem egy titkot, amit ti nem tudtok, csak én. - vigyorogtam.

- El is mondod? - bólintottam.

- Igazából, végig ébren voltam. Mindent hallottam, amit mondtatok. Sőt. Olyanokat is hallottam, amit soha nem gondoltam volna rólad. - komorodtam el. - De, tudod, akármi is lesz, én melletted leszek. Bármi is fog történni. Jó?

- Okés. - csókolt meg. De most ez valahogyan más volt. Talán több érzelem volt benne. Szeretet, féltés, remény. - Na, aludjunk. - még utoljára megpuszilta az ajkaimat, aztán egymás karjaiban elaludtunk. 

***

Másnap reggel arra keltem fel, hogy valaki a nyakamat, és az arcomat puszilgatja. Lassan kinyitottam a szememet. A világ legszebb szempárjával találtam magamat szembe.

- Szia! - mosolyodtam el egyszerre, mikor megláttam arcát, s göndör fürtjeit. 

- Jó reggelt! - puszilta meg számat.

- Csak ennyit kapok? - szomorodtam el.

- Dehogy! - nevette el magát. Majd megcsókolt. Kezeimet nyaka köré fontam, Ő pedig derekamnál fogva jobban magához húzott. - Rendeltem fel reggelit. - suttogta ajkaimra.

- Hm... - pusziltam meg orrát. - Mit?

- Mindent. Amit szeretsz. - mosolygott, miközben haját felkontyolta, majd kiszenvedte magát az ágyból, mivel éjjel magunkra tekertük a paplant. - Van kávé, tea, kakaó, palacsinta, szendvics, piskóta, bacon, meg még egy csomó minden. Gyere Szépségem, aztán menjünk el valahova sétálni. - vett ki menyasszonyi pózban az ágyból.

- Hazz, van kettő lábam, járni még tudok. - néztem rá összehúzott szemekkel.

- Oké, de nekem így kényelmesebb. - adta meg a szerinte logikus választ. Miután megreggeliztünk, összekészültünk, majd elmentünk a Hősök Terére. Ahol Directioner találkozó volt.

- A francba. - káromkodtam el magamat.

- Mi az?

- Directioner találkozó van. Nézd! Ott ni! - mutattam a szobrok felé, ahol nagyon sok lány sok-sok táblával a kezében fotozkodott.

- Tegyünk fel egy selfie-t instára, amin közösen vagyunk, és írjuk oda, hogy Budapesten, Hősök Terén, és utána pedig fussunk el! - ötletelt Hazza.

- Oké! - bólogattam. Megcsináltunk jó pár selfie-t, majd az egyiket fel is raktuk. A lányok mögöttünk felsikoltottak, így mennünk kellett. Sikeresen visszaértünk a hotelbe.

6 nappal később...

Ma jöttünk haza Budapestről. Annyira jó volt! Igazából Hazz még maradni akart, de nekem már honvágyam volt. Szóval haza jöttünk.

- Na, és mi volt? Hogy történt ez az egész? - ült le ágyamra Gemma és Lottie, míg én a ruháimat pakoltam ki a bőröndömből.

- Hát, ugye úgy volt, hogy a szüleihez megyünk. De ehelyett elvitt Budapestre. Ott pedig még az nap este, mikor megjöttünk, akkor elvitt az egyik parkba, ahol az út gyertyákkal volt kirakva. Majd egy pokróchoz mentünk, és ott megkérdezte. Olyan csodálatosan szép volt! Aztán ennyi. - vállat vonva és mosolyogva pakoltam tovább.

- Olyan jó téged ilyennek látni! - szólalt meg kis idő után Gemma.

- Milyennek? - fordultam felé.

- Ilyen boldognak! Mióta haza jöttetek, azóta mindketten csak virultok. Ami fura, mert ennyire nem voltatok boldogok. De jó olyannak látni, mint három hónappal ezelőtt! - ölelt meg szorosan Gemma.

- Köszi! - viszonoztam. - Amúgy van egy ötletem! - fordultam kettejük felé.

- Na? - néztek rám.

- Akarok egy tetkót, a csuklómra! - mondtam, mire ők csak döbbenten meredtek rám.

Sarah❤