You Kill Me Harry Styles✔️

15. fejezet

Harry szemszöge:

- Ki lehet az?- indultam le a bejárati felé. Kinyitottam és Paullal meg a fiúkkal találtam szembe magam.

- Nos, hogy most már végre sikerült összeszednem titeket, bemegyünk a házba- mondta, és meg sem várva a válaszom, már bent is volt. A fiúk követték őt, majd Paul oda fordult hozzánk- most itt fogtok csücsülni és megírtok valami brutálisan jó számot, értve vagyok?- nézett ránk. Mi csak biccentettünk- pontosan ezt akartam hallani. Holnapra legyetek kész vele- mondta és kiment az ajtón.

- Most mi a jó büdös életet fogunk csinálni?- huppant le Louis az egyik kanapéra.

- Megírjuk a számot, ahogy Paul mondta- válaszolta Liam.

- De én éhes vagyok. És ha éhes vagyok, akkor nem tudok figyelni- nyávogott Niall.

- Figyelj Niall- karoltam át- van Gemmának egy hűtője. Abból annyit lakmározhatsz, amennyit csak akarsz.

- Tényleg?- csillant fel a szeme-, de nem lesz mérges?

- Majd megnyugszik- legyintettem és leültem én is a kanapéra. Elővettem a tabletom és megnyitottam rajta a Word-öt- oké, akkor kezdjük- tapsoltam egyet, mire Liam és Louis rám figyeltek, és Niall is visszajött a konyhából- mondjatok szavakat.

- Kaja- vágta rá Niall.

- Galamb- vágta rá Louis.

- Kanál- vágta rá Liam.

- Ezzel marhára nem jutottunk előrébb- fújtam ki a levegőt és hátra dőltem.

- Harry?- hallottam meg a lépcső fele egy hangot.

- Igen?- néztem rá Hannára.

- Valami baj van?- jött oda hozzánk.

- Paul ideráncigált minket, hogy holnapra írjuk meg a számot- válaszolta Liam.

- Értem- ült le mellém.

- Mit csinálsz?- néztem rá értetlenül.

- Itt maradok veletek és röhögök rajtatok- mondta, mint ha ez tök logikus lenne.

2 órával később...

- Semmi- kiabáltam ingerülten, miközben fel-alá sétálgattam.

- Nyugi Harry, kitalálunk valamit- nyugtatgatott Hanna. Alap esetben ez segített volna, de most nem sikerült.

- Éhes vagyok- nyávogott Niall, mire egy gyilkos pillantást küldtem felé, mire elhallgatott.

- Van egy ötletem- torpantam meg. 

- Mi az?- vágták rá mindannyian.

- Hanna, amit ma írtál, valami csodálatos volt- néztem rá- nem kaphatnánk meg?- Hanna szeme kikerekedett.

- Nem hiszem, hogy elég jó lenne az albumotokra...- vörösödött el.

- Szerintem elég jó- mondta Louis.

- Ja, szerintem is- vágta rá Liam és Niall.

- Lehoznád?- néztem rá. Hanna pár másodpercig csak a szemembe nézett, majd biccentett egyet és felment a szövegért.

Másnap reggel...

Mind az öten ott álltunk Paul irodája előtt. Hanna szorosan oda bújt hozzám, hiszen eléggé félhetett. Adtam neki egy puszit, mire halványan elmosolyodott.

- Mehetünk?- kérdezte Liam. 

- Igen- vágtuk rá mindannyian egyszerre, majd Liam bekopogott és az „igen" után, négyen bedugtuk a fejünket, majd bementünk.

- Itt van Paul- adtam oda neki a dalszöveget. Elolvasta, majd elismerően biccentett.

- Elég jó. És a kotta?- nézett ránk. Basszus, azt elfelejtettük.

- Itt van- adta oda Hanna. Hálásan pillantottam rá, mire csak elmosolyodott.

- Nagyon jó. Azt kell mondanom, hogy nagyon jó. Csak egy valamit nem értek- nézett ránk.

- Mit?- kérdezte Liam.

- Hogy ki ez a lány- biccentett Hannára.

- Ő a barátnőm, és egyben ő írta a dalszöveget és a kottákat- válaszoltam meg.

- Most azt mondjátok, hogy nem ti írtátok ezt?- ráncolta össze a szemöldökét.

- Igen azt- mondta Louis.

- Srácok- vette le a szemüvegét- megbeszéltük, hogy ti írjátok meg.

- Igen. És mi próbálkoztunk is, de valahogy nem ment. De ha most eldobod ezt a dalt, ez lesz életed legnagyobb baklövése- mutatott a papírra Niall. Paul megvakarta a fejét, majd ránk nézett, majd vissza a szövegre.

- Rendben- válaszolta, mire boldogan megöleltem Hannat.

- Köszönöm- suttogtam a fülébe.

- Érted bármit- adott puszit az arcomra.

Hanna szemszöge:

Amikor hazaértünk, Harry kibontott egy pezsgős üveget és mind az ötünknek töltött. Elvettük a tálcáról a poharat, majd Louis felemelte, így mi is úgy tettünk.

- Ezt Hannára, aki, ha most nem lett volna itt, nagy szarban lennénk!

- Hannára- mondták egyszerre mind a négyen, mire én halkan kuncogtam.

- Szeretlek- adott egy csókot Harry, miután megittuk a pezsgőt.

- Én is Harry- simogattam meg az arcát.

És visszagondolva, a legnagyobb véletlen, hogy most éppen itt pezsgőzök a fiúkkal. Ha nem mentem volna el a Balaton Sound-ra, akkor nem ismertem volna meg Gemmát és nem lennék itt Londonba. Ha Ryan nem jött volna vissza az életembe, ki tudja, lehet, hogy Harry még mindig Kendall-al járna, mi pedig utálnánk egymást. De a sors azt akarta, hogy Harryvel összejöjjek. És remélem, hogy sokáig így is lesz...
xxLove_Story_Reader_xx