You Kill Me Harry Styles✔️

6. Fejezet

- Harry, tudod te azt jól! - csattantam fel. Mindenki felénk fordult, úgy hogy egy oktávval lejjebb vettem a hangomból. - Sőt! De tudod, mit?

- Na? - tette mellkasa előtt össze kezeit, majd hátra dőlt a székben, egy idegesítő vigyorral az arcán. Miért változott meg hirtelen?

- Elegem van belőled, Styles! Ez a második alkalom, hogy találkozunk. De, te, ahelyett, hogy bocsánatot kérnél az idiótaságod miatt, tovább folytatod ezt az egészet! Elegem van az idióta hangulat ingadozásaidból! Elegem van belőled! Most pedig! - fogtam meg a táskámat.- Távozok! De előtte... - majd egy nagy vigyor kíséretében megfogtam a vizet, amit hozott, majd a fejére burítottam. - Na! Szia, Styles! - majd elindultam.

***

A buszról leszállva elindultam a Big Ben-hez. Igazából már órák óta bolyongok a városban. Temze, London Eye, és még sorolhatnám. Már elkezdett sötétedni, így fázni is kezdtem. A zsebemben a telefonom állandóan csörgött, vagy pittyegett. De én most egyedül akartam lenni, semmi másra nem vágytam. Csak arra, hogy egyedül legyek. Semmi kedvem nem volt Harry idegesítő hangját és arcát látni, és hallani. Hirtelen elkezdett zuhogni az eső.

- Hát ez remek! - sóhajtottam fel. - Ez csakis a te formád lehet, Hanna! - szitkozódtam magamban. Fogtam egy taxit, majd a címet megadva, hogy hova szeretnék eljutni, elindultunk.

London olyan szép, mesebeli város, ilyenkor este! A világítások, a feliratok, az épületek. Nem is csodálkozom, hogy ennyire szeretem ezt a várost. Igaz, most járok még csak először itt, de valami káprázatosan szép.

Fejemet az ablaknak döntöttem, szemeimet lehunytam. Próbáltam az agyamat kikapcsolni, és nem Harry zöld szemeire gondolni.

Fél óra autó út után a kocsi megállt, majd a sofőrnek a pénzt a kezébe nyomtam. Semmi másra nem vágytam, csakhogy vegyek egy forró fürdőt.

Csendben, az ajtót magam után becsukva próbáltam halkan felmenni az emeletre, mivel tudtam, hogy itt van Harry is, és Niall is. Gemma társaságában, természetesen.

De pechem volt, mivel Gem pont akkor jött le a lépcsőről, majd sikítozva a nyakamba ugrott. Össze-vissza ölelgetett, majd végül eltolt magától, és jó alaposan végig mért.

- Annyira aggódtam! Viszont jól tetted, hogy leöntötted Hazzt. Megérdemelte! - pacsizott le velem, majd rám kacsintott.

- Hé, én is itt vagyok ám, Gemma! - szólalt meg az emlegetett szamár. Mély, rekedt hangját meghallva, mintha pillangók kezdtek volna el repkedni hasamban. Furcsa, új, de jó érzés volt.

- Tök mindegy, nem érdekel, inkább menj a barátnődhöz! - kezdett el nyávogós hangon beszélni Gem, mire én elröhögtem magamat.

- Hallod, el kellene mennünk a plázába, tudod, nekem nem elég rövid a szoknyám ahhoz, hogy ki legyen belőle a fenekem! - hangom leginkább egy Barbie baba hangjához hasonlított. Plusz, mellé még kacsintottam is egyet.

- Nekem meg nincs meg az ezer szám a ruhatáramban. Gyere, a pink porche-val elmegyünk akkor a plázába! - folytattuk a csevegést. Ez így ment egy darabig, majd amikor ezt Harry megelégelte, dühösen közbe szólt.

- Elég! Fejezzétek be! - fogta a fejét, de mi még mindig folytattuk. Majd már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a vállára kap, majd elkezd a pince felé futni velem. Ki más, ha nem Hazza lett volna?

- Harry, az Istenért is, tegyél már le! - csapkodtam a hátát és a fenekét. Igen, azt. Jól olvastad. - Nehogy be dobj oda! - visítottam, de késő volt. Bedobott a medencébe. Arra gondoltam, hogy kicsit megleckéztetem. Úgy csinálok, mintha (MINTHA!) nem élnék, és belefulladtam volna a vízbe. Sikerült is. Pár másodperc múlva már a padlón feküdtem csurom vizesen, de még nem fedtem fel magamat. Harry elkezdett kiabálni Gem-nek, és Niall-nek. Míg ők ki voltak akadva, addig én alig bírtam visszatartani a röhögést.

- Mit csináltál vele te barom? - üvöltött Gemma.

- Hát az úgy volt, hogy hülyülésből bedobtam a vízbe, aztán... öhm. Igen, ennyi.

- Élesszétek már újra!

- De hogy?

- Niall, basszus, szerinted hogy kell újra éleszteni? - ordított Gemma.

- Öhm. Vagy szájon vagy mellkason.

- Pontosan! Úgyhogy, Harry szájon mehet!

- De nem lehetne inkább mellkason? - tudtam, hogy bevetette a bociszemeket.

- Tanultál első segélyt?

- Nem...

- Akkor rohadt gyorsan csókold már meg! - huh, Gem-nek akkora hangja van...

- Öhm... oké... - szívem úgy kezdett el kalimpálni, mint még azelőtt soha. Majd amikor már éreztem Harry mentolos leheletét az arcbőrömön, akkor gyorsan felemeltem a kezemet, és pofon vágtam. - Mi a fasz! - dörzsölgette az arcát Hazz. Majd amikor felállt, akkor én is felpattantam, majd belelöktem a medencébe. Köhögve jött fel a vízfelszínre, én pedig vigyorogva néztem rá.

- Styles, velem soha, ismétlem soha ne kezdj ki. Amúgy... Jó volt hallgatni azt a kétségbeesett hangodat.

- Szóval te egész végig fent voltál! - esett le Niall-nek.

- Igen, kis manó! - kacsintottam rá, mire ő csak bemutatott nekem. - Na, Gemma, beszélni akarok veled, jössz? - fordultam felé mosolyogva.

- Persze, csajszi. Gyere! - majd karon ragadott, s el kezdett felfele hurcolni.

- Annyira kétértelműek a jelek. - ültem le egy nagy sóhajjal az ágyra.

- Harry mindig is ilyen volt. És általában az ezek dolgok miatt mindig megverem. De hé, nyugi, fel a fejjel! - kacsintott rám.

- Annyira köszönöm, hogy itt vagy nekem, és hogy nem hagysz cserben! - öleltem meg.

- Ugyan! - legyintett, mikor szétváltunk. - Ezért vagyunk egymásnak.

- Amúgy annyira nem ér, hogy ti ilyen magasak vagytok, én meg itt küszködök a 157 centimmel!

- Hát, tudod, gének, meg minden! - röhögött fel. - Na, megyek skype-olni az egyik ismimmel. Pusza! - dobott az ajtóból még egy puszit, majd kiment. Én meg csak vigyorogva hátra dőltem az ágyamon, egy párnát magamhoz szorítva.

Úram Isten, még csak 2 napja vagyok itt, de már annyi dolog történt. Viszont tuti, hogy nem szerethetek bele Harry-be. Nem szeretnék ismét csalódni valakiben, aki fontos számomra.

Sarah❤