You Kill Me Harry Styles✔️

2. Évad ~ 12. Fejezet

Ahogy megláttam az ágy előtt Harryt, megszólalni sem bírtam a meglepettségtől.

- Szia!- intett mosolyogva.

- Mi a fészkes atyaúristen folyik itt?- akadtam ki, majd Harry összeráncolt szemöldökéből esett le, hogy magyarul beszéltem- milyen jó, hogy újra látlak Harry- helyesbítettem, mire Harry biccentett egyet jelezve, hogy megértette, amit mondtam- Kendall?

- Mi van vele?

- Miért nem vele vagy egy szobában?

- Mert haza kellett mennie. Ilyen a show biznisz- legyintett, majd a bőröndjében kezdett el kotorászni.

- És nem lesz féltékeny, hogy én fogok veled aludni?- tettem keresztbe a karom.

- Megértettem vele, hogy csak barátok vagyunk. Ha ezután féltékeny lesz, sajnálom- válaszolta, majd büszkén felmutatta a töltőjét, amit a bőröndje alatt megtalált-, most már csak egy konnektort kell keresni.

- Van a tévé mellett- mutattam a francia ággyal szembeni tévé felé.

- Ah, kösz. Azt hittem, hogy Sherlockot kell játszanom- rakta fel töltőre a telefonját-, na, meg is vagyok!- mosolygott, majd a telefonja rezgett, hogy üzenetet kapott. Megnézte, majd lerakta a szekrényre a mobiltelefont- el kell mennem, de hamarosan visszajövök.

- Oké- biccentettem. Miután Harry kiment az ajtón, rögtön beugrottam az ágyba, majd rögtön elfogott az álom...

Harry szemszöge:

A szálloda bár részében Kendall fekete koktélruhában ült egy bárszéken, és az italát iszogatta. Felé indultam, majd mikor meglátott, halványan elmosolyodott.

- Na, milyen voltam?- kérdezte nevetve.

- Tökéletes. Tényleg köszönöm, hogy bevállaltad ezt- néztem rá hálásan.

- Neked bármit!- kuncogott fel- és akkor most mi a terved?- ivott bele újra az innivalójába.

- Most haza kell menned. Bocsi, hogy ha a semmiért idehívtalak, de nem gondoltam, hogy Hanna szakít Ádámmal.

- Semmi baj. Egy élmény volt eljátszani, hogy utálom Hannat.

- Jó színésznő vagy, meg kell hagyni- nevettem fel.

- Köszi-, nevetett fel ő is- Harry.

- Igen?

- Hanna rendes lány. Ne bántsd meg. Kedvelem őt, habár ez nem kölcsönös az ő részéről. De azt tudom, hogy szeret téged.

- Én is szeretem őt- válaszoltam, mire biccentett.

- Remélem is, vagy ha nem és csak játszol az érzéseivel, kiheréllek- állt fel, és vette elő a pénztárcáját, de megállítottam.

- Kifizetem. Jövök neked ennyivel.

- Rendben. Akkor sok sikert Harry! És remélem hívsz, hogy ne maradjak le a drámátokról!- nevetett fel, mire én is így tettem.

- Mindenképp. Még egyszer köszönöm. Nélküled lehet, hogy Hanna még mindig Ádámmal lenne és nem lenne olyan közel hozzám, mint most- mondtam, mire csak a szemét forgatta.

- Harry elég a fényezésből, mert mindjárt elsírom magam.

- Oké. Akkor jó utat!- öleltük meg egymást.

Miután Kendallal elváltunk, visszamentem a hotelszobánkba, majd ahogy benyitottam, megláttam az alvó Hannat. Akaratlanul is elmosolyodtam, majd betakartam, és egy apró puszit nyomtam az arcára.

- Szeretlek- suttogtam- te vagy a mindenem.

Felálltam az ágyról, majd odasétáltam a telefonomhoz, és levettem a töltőről. Valakinek elfelejtettem megköszönni, amit értünk tett.

Harry üzenete: Köszi mindent!

Paul üzenete: Aztán nekem nehogy felcsináld!

Nevetve visszaraktam a szekrényre a mobilom, majd elmentem megfürdeni. Tudtam, hogy ezekkel a taktikákkal közelebb kerültem Hannahoz. Csak az a lényeg, hogy semmit ne tudjon meg ebből...

Hanna szemszöge:

Reggel Harry horkolására ébredtem. Nem volt valami kellemes erre ébredni, és lehet, hogy bizarrul hangzik, de szeretem, ahogy horkol. Ez ő. És én úgy szeretem, ahogy van. Legszívesebben hozzábújtam volna, de nem lehet. Kendallal jár, és akár mennyire nem bírom a csajt, de tiszteletben kell ezt tartanom.

A bőröndömből kivettem új fehérneműt, pólót és nadrágot, majd bementem a fürdőbe lezuhanyozni. Miután frissen és fitten kijöttem a fürdőből, Harry még mindig aludt. Beraktam a pizsamámat a bőröndbe, majd a telefonom rezgett, hogy üzenetem érkezett.

Ismeretlen: 11-kor várlak a hallban. Meg fogsz ismerni, ne félj!

Love_Story_Reader_