You Kill Me Harry Styles✔️

2. Évad- 28. Fejezet

- Igen!- bólintottam, mint egy őrült, Harry pedig remegő kézzel húzta ujjamra a gyűrűt.

- Szeretlek Hanna!- húzott közel magához, ahonnét már éreztem mentolos rágójának illatát.

- Én is téged Harry!- csókoltam meg.

A tömeg sikításától volt hangos az egész aréna, én pedig azt hittem álmodok. Hamarosan Mrs. Styles leszek.

Másnap, amikor felkeltem, Harry hűlt helyét találtam az ágyban. Kiszálltam a fekhelyből, és egyenesen a kicsik szobája felé indultam, amikor is meghallottam, hogy Harry a szobájukban énekel. Az ajtó nyikorgására felém fordult, és a mosolygós arcommal találta szemben magát.

- Csinálni kéne valamit azzal az ajtóval, hogy ne nyikorogjon- mondtam, ő pedig aprót bólintott.

- Semmi baj, majd megcsinálom- válaszolta, belőlem pedig kitört a nevetés.

- Inkább hívj valaki olyat, aki ért is hozzá- mondtam, ő pedig összeráncolt szemöldökkel nézett rám.

- Nem hiszel a képességeimben?

- Tudod mit? Rendben! Hiszek benned Harry! Az erő veled van!- mondtam nevetve, ő pedig csak szemét forgatta, majd magához húzott és megcsókolt.

***

- Na, akkor melyik ruha legyen?- kérdezte Gemma, én pedig próbáltam visszaemlékezni, hogy melyik ruha hogy állt rajtam.

- Esküszöm, már arra sem emlékszek, hogy elsőnek melyik menyasszonyi ruhát próbáltam fel- fújtam ki hosszan a levegőt, majd megpillantottam egy menyasszonyi ruhát, amibe rögtön beleszerettem.

Az egész ruha letisztult, csak a vállpántján és a derékövén találhatók apró kristályok. Igen, ez kellett nekem.

- Gem, nem kell tovább keresgélnünk. Megtaláltam a nekem valót!- fogtam meg kezét, hogy el ne menjen, majd megmutattam a ruhát. Gemma reakciója egy hatalmas kiáltás volt, mire a boltban levő emberek egyszerre fordultak felénk.

- Ezt most azonnal felpróbálod!- hagyta figyelmen kívül a még mindig minket figyelő embereket.

- Oké- mondtam nevetve, majd bementünk ketten egy próbafülkébe.

A ruhát félretetettük, mondván még megmutatom anyunak és Anne-nek, majd beültünk egy kávézóba, ahova megbeszéltem Thomassal és Zaynel egy találkát.

Thomas már a kávéját szürcsölgette, amikor odaértünk, így mi is rendeltünk egy kávét, majd a mindig késő Zaynt vártuk, aki húsz perc késéssel, de ideért.

- Bocs skacok, néha a rajongók elkezdenek osztódni, és kettőből lesz vagy harminckettő- ült le fáradtan a mellettem levő kanapéra, én pedig elnevettem magam.

- Kérek neked!- állt fel Gemma, Zayn pedig hálásan pillantott rá.

- Amúgy, szia, Thomas!- köszönt neki mosolyogva, de testvérem csak gyilkos pillantásokkal jutalmazta.

- Még mindig nem felejtettem el, hogy két gorillát állítottál mellém- mondta.

- Thomas!- szóltam rá, hiszen azt hittem mindenki maga mögött hagyta a múltat... hát kiderült, hogy nem.

- Bocs, de nem volt más választásom. Annyira ideges voltál rám, hogy képes lettél volna megölni- válaszolta Zayn.

- 60 kiló vagyok. Minek kellett oda két gyilkos tekintetű gorilla? Egyet fizet kettőt kap akció volt?- kérdezte idegesen, én pedig lejjebb csúsztam a kanapén.

- Itt a kávé- jelent meg megmentőként Gemma, majd lerakta Zayn elé a kávéspoharat.

- Sajnálom. De ha kell az egyiket megkaphatod- mondta Zayn, Thomas pedig összeráncolt szemöldökkel nézett rá.

- Hogy amikor kap tőled egy utasítást, megfogjon egy kést, majd elmondva egy imát belém döfje a kést? Kösz nem kérek belőle- válaszolt flegmán.

- Oké, Thomas most fejezd be! Zayn nem rossz ember, vele voltam kilenc hónapig, és egyik embere sem akart megölni... tudtommal- néztem Zayn felé, ő pedig védekezően felemelte kezét.

- Héj, leszállnátok rólam? Köszike!- mondta, mire mindannyian felnevettünk, köztük Thomas is.

- Figyelj Zayn, ha Hanna és Harry megbocsátottak neked, akkor én két gorilla miatt nem fogok jelentkezni veled a Mónika showba. Szóval, ha te is benne vagy, szent a béke- nyújtotta jobb kezét.

- Rendben!- fogott vele kezet Zayn.

- Hurrá, a két hercegnő kibékült egymással- jegyezte meg Gemma, mire én felnevettem, de a két fiú csak egy gyilkos pillantással ajándékozta meg.

***

- Megjöttem!- kiabáltam, miközben az előszobában vettem le a cipőm.

Harry kijött a konyhából, rajta egy köténnyel, majd mosolyogva csókolt meg.

- A kicsik?- néztem rá kérdőn.

- Micimackót néznek- válaszolta, én pedig elnevettem magam.

- Úgy hogy nem is értik?

- Igen. Egyszer majd meg fogják érteni- válaszolta nevetve.

- Azt ugye tudod, hogy magyarul is meg fognak tanulni?- kulcsoltam össze kezeimet nyakánál.

- Ez nem kérdés. Legfőbbként, ha a gyönyörűséges anyukájuktól tanulnak meg!- adott egy csókot.

- Harry.

- Igen?

- Mi van, ha nem leszek jó anyuka?- kérdeztem, Harry meg elmosolyodott.

- Szerintem minden gyerek olyan anyukára vágyna, mint amilyen te vagy!- mondta, én pedig halványan elmosolyodtam.

- Remélem, majd te is eljutsz odáig, hogy a gyerekek azt kívánják, hogy olyan apukájuk legyen, mint te!- nyújtottam ki rá a nyelvemet.

- Héj! Én itt az egekig dicsérlek, te meg azt mondod nem vagyok jó apuka?- kérdezte szomorúan, én pedig felnevettem.

- Harry- néztem bele szemébe, amitől a lepkék a hasamban őrült csapkodásba kezdtek-, te vagy a világ legjobb apukája. És tudod mi a legjobb?

- Mi?

- Ezt úgy állítjuk, hogy még csak egy hete vagyunk szülők- válaszoltam, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

Love_Story_Reader_