You Kill Me Harry Styles✔️

16. Fejezet

Este...

- Na, és mit szeretnél karácsonyra? - nézek fel Harry-re, miután mindenki hazament. Éppen a kanapén henyéltünk, és TV-t néztünk. Amiben csak unalmas műsorok voltak.

- Igazából, mindenem meg van. Szóval... nagyon nem szeretnék semmi különöset. Csak legyünk együtt. - dörgölte össze orrainkat. - Annyira szeretlek! - csókolt meg.

- Én is. - mosolyogtam rá.

- És te? - néz rám kérdőn.

- Hááát... tudod láttam egy nagyon-nagyon cuki szájfényt az egyik plázában... - vigyorogtam rá.

- Most komolyan... megkérdezem, hogy mit akarsz karácsonyra. Bármit kérhetsz, tényleg bármit. Erre te... te egy szájfényt kérsz. - mondja mérgesen. Döbbenten néztem rá.

- Most komolyan? Szóval azt akarod, hogy például kérjek egy kocsit, csakhogy költségek közé ráncigáljalak?

- Igen! - üvölt fel, mire búnbánóan ránézek, és felállok, majd bosszúsan felfutok a szobámba, aminek az ajtaját jó hangosan becsapom, majd magamra zárom.

Én is meg tudok magamnak venni egy autót, de most nincsen rá szükségem, ezért nem kell. Sőt, nagyon is jól tudja, hogy utálom, hogy ha eltartanak, és alám raknak mindent. Sosem voltunk azok a nagyon gazdag család, de mindig mindenünk meg volt. Az öcsémnek is, és nekem is anyáék mindent megadtak, ami kellett. Viszont amit feleslegesnek tartottak, azt nem kaptuk meg. De amióta 18 lettem, azóta én próbálom magamat eltartani.  Persze voltak néha megingongásaim, (létezik ilyen szó? -szerk.) és akkor csak anyáékra számíthattam, de ennyi.

- Hanna! - kopogott ajtómon Harry.

- Menj el, kérlek! - halkan mondtam, de úgy, hogy meghallja. Sóhajtott, majd ha jól hallottam, homlokát az ajtónak döntötte.

- Kérlek, ne csinálj hülyeséget. Szeretlek. - majd már csak a szomszédajtó csukódását hallottam.

A fejemet megrázva indultam be a fürdőbe. Letusoltam, lemostam a sminkemet, majd felvettem a pizsamámat. Miután mindent megcsináltam amit kellett, befeküdtem az ágyamba. De nem tudtam elaludni. Egész éjjel forgolódtam. Hiányzott Harry. Hiányzott az illata. A haja. A kezei. Az, hogy átöleljen. Hogy egymáshoz bújjunk. A csókja. Az, hogy a hajamba pusziljon. A hülye viccei. Majd éjjeli fél háromkor megelégeltem a szenvedést. A takarót lerúgva magamról pattantam fel, majd halkan kinyitottam az ajtót. Magam után becsukva mentem át a szomszédszobába. A kilincset lenyomva néztem be a szobába. Ő sem aludt. A TV halkan ment, és azt nézte. Csak akkor vett észre, mikor becsuktam magam után az ajtót. Összeráncolt homlokkal nézett rám, én meg odafutottam az ágyhoz és ráugrottam, majd megcsókoltam. Fejemet oldalra billentettem hogy elmélyítsem a csókot, míg kezemet hajába vezettem és beletúrtam. Görcsösen kapott utánam, kezeivel szorosan karolta át derekamat. Hajamba túrt, ezzel még közelebb húzva magához. Pár perc után lihegve és zihálva váltunk el egymástól. Hogy már mennyire hiányzott!

- Hiányoztál. Nem tudtam nélküled aludni. - suttogtam szájára.

- Nekem is. Hülyeség volt kiabálnom. Szeretlek, és nem akarok neked rosszat. Az életemnél is jobban szeretlek. - csókolt meg újra.

- Én is. - fejemet csupasz mellkasára hajtottam.

- Arra gondoltam, hogy... hogy összeköltöznél velem? - nézett le rám.

- Huh, öhm... persze, hogy igen. - mosolyodtam el. - De aludjunk most már. Fáradt vagyok.

- Aludj, babe. - puszilta meg homlokomat.

***

- Harry, arról volt szó, hogy egy házba, nem egy villába! - néztem barátomra mérgesen, mikor elhozott ahhoz a házhoz, ami egy villa. Egy villa. VILLA.

- Hát, öhm, izé. Szeretlek?! - nézett rám egy aranyos mosollyal.

- Most ezt komolyan kérdezted? Tényleg? - néztem rá döbbenten.

- Mi? Jézusom, kicsim, de hogy is. Szeretek mindennél jobban. - húzott magához majd megölelt.

- Szerencséd! - pusziltam meg arcát.

- Na nézzük meg. Gyere. - húzott be a palotába.

***

- Na hogy tetszik? - nézett rám csábosan Göndörke.

- Tetszik. De még mindig kicsit haragszom. Habár...

- Habár ki tudnálak engesztelni valamivel? - húzott magához közel hatalmas kezével.

- Lehetséges. - Suttogtam ajkaira, majd bele haraptam alsó ajkába, s meg is húztam azt.

- Kikészítesz. - éreztem, hogy gatyája szűkösebb lesz neki, mire vigyorogva megcsókoltam.

- Csak okosan, Göndörke. - kacsintottam rá, majd száját megpuszilva kikerülve a döbbenten állt fiút felmentem az emeletre...

Sajnálom, hogy késtem, ráadásul egy ramaty résszel jöttem... de remélem olvasható volt...😔
Sarah❤