You Kill Me Harry Styles✔️

24. Fejezet

Pár nappal később...

A fiúk pár napja mentek el. És mivel mind a négyünknek van mindegyik fiú házához kulcsunk, ezért mindig oda megyünk, ami az egyik helytől a másikig közelebb van. Szóval ebben a pár napban igazából csak takarítottunk. De tényleg.
Aludtunk már mind a heten (én, Thomo, Dani, Lou fia, Lottie, Gemma és Michael) Louis-nál, ahol, a látványt nem részletezném. Liam volt a legrendesebb. Esküszöm. Nála csak mosni kellett, meg kiszellőztetni. Aztán Niall-t meg se említeném. Harry-nél meg már aznap rendet raktam, mielőtt a fiúk elmentek volna, szóval. Igen. Ennyi.

Na és akkor az elmúlt pár napról néhány dolog. Komolyan mondom, miután Harry-ék elmentek, én így konkrétan sokkot kaptam. De ezt az egészet nem hagyták emészgetni a többiek. Ugyanis a nap 24 órájában mindig volt valami programom. Voltunk Gemma-val esküvői tortákat nézni, aztán a szüleiket is meglátogattuk. Anne Istenien finom sütikkel fogadott bennünket, ami még most is el tud kápráztatni.

Lottie-val divatbemutatókra, és fotózásokra mentünk, ahol vagy több gyakorlatot szereztünk sminkelés terén, vagy nézőként mentünk, esetleg mi sminkeltünk.

Daniell-el ruhákat vásároltunk, sminkeket vettünk, kiegészítőket, meg cipőket.

Thomoval leginkább Xbox-oztam, meg ilyen játékokat vettünk néha, aztán folytattuk ezt, addig, ameddig mindketten ínhüvelygyulladást nem kaptunk. Le se tagadhatnánk egymást.
Aztán miután megítéltem, hogy semmi baja sincsen már a kezemnek, orvosi tanácsadás nélkül leszedtem a kezemről a zavaró tényezős kötést.

Dalokat írtam, leginkább gitárhoz, de zongorához is.
Aztán, mivel majd zongorával akarom előadni az Into you-t, minden nap ezt gyakorlom, amikor csak szabadidőm van.
Ez ma sem volt másképp. És egyre idegesebb voltam emiatt. Persze ezt a többieknek nem mutattam ki, mert akkor nem engednék ezt az egészet.

***

Hajamat felkontyoltam, majd a kottákra néztem. Már tudom, de muszáj, hogy ott legyenek. A szöveg is előttem van. Szemeimet lehunyom, majd elkezdem játszani a dalt... és pont akkor kezd el pittyegni a laptopom. Lecsukom a fehér zongorát, ami amúgy Louis-é. Nem tudom minek van neki, ha nem is tud rajta játszani.

A laptop felé pillantok. Harry. Ne, ne, ne! Nem tudhatja meg, hogy zongorán fogom előadni. Gyorsan leülök a szürke fal elé a földre, majd fogadom a skype- hívását.

- Szia! - vigyorodok el feje láttám. Csurom víz a haja. Habár már megszoktam.

- Szia, kicsim. Mizu? Hogy vagy? - vigyorog ő is bele a kamerába.

- Minden oké erre. Amarra?

- Minden stimmel. - majd pár perc után fájdalmasan egyszerre nyögünk bele a kamerába.

- Én ezt nem bírom!

- Jings! - mosolyodtam el.

- Az... Borzasztóan hiányzol. - motyogja lehahtott fejjel.

- Nekem is te. - szomorúan tekintek bele a kamerába. - De! - mosolyodtam el ravaszan. - Hétfőn reggel tízkor lesz egy meglepetés a hotel szobád ajtajában. Be lesz csomagolva. - kacsintottam rá.

- Ajj már. Nem szeretem a meglepetéseket. Nem akarod most elmondani? - nézett azokkal a tipikus Harry bocis szemeivel.

- Nem. Mert akkor nem lesz ajándék. - vigyorogtam rá. - Előző este lesz egy koncertetek, ugye?

- Ahha. Asszem'.

- Akkor jó.

- Oké. Na megyek átöltözök. Szeretlek. - mosolygott rám.