You Kill Me Harry Styles✔️

11. fejezet

Hanna szemszöge

3 hónappal később...

A testem napról napra gyógyult, de amikor elmondták, hogy megerőszakoltak, lelkileg összeomlottam. A kórházba többször is öngyilkosságot kíséreltem meg, hiába, mert mindig rajtakaptak. Gemmának, Harrynek és a fiúknak sok mindent köszönhetek. Amikor kiengedtek a kórházból, Gemma minden nap elvitt pszichológushoz, hogy fel tudjam dolgozni a történteket. Louis sokszor elhozta nekem a fiát, aki egész nap velem volt, Niall elvitt golfozni, hogy ne csak a szobába üljek, Liam pedig elvitt kosármeccsekre. Harry pedig... nos, Harrynek köszönhetek a legtöbbet. Mindig velem volt és leste a kívánságaimat. Szóval mindent együtt csináltunk és kezdtünk egyre közelebb kerülni egymáshoz. Ha rémálmaim voltak, mindig ott aludt velem, ha szomorú voltam, mindig megnevettetett. És egy nap beállított egy hírrel...

/visszaemlékezés/

Esős délután volt. Nem rég értünk haza Gemmával a pszichológustól, így amíg ő valami vacsoraféleséget csinált, addig leültem az egyik székre és a támlájára hajtottam a fejem és néztem, ahogy sürög-forog a konyhában. Egyszer csak Harry jött meg, aki becsapta a bejárati ajtót és befutott a konyhába, és amikor meglátott, vonásai megenyhültek. Haja elázott és vizesen tapadt rá a homlokára, de őrült szexin nézett ki.

- Ideges vagy?- kérdezte Gemma, rá sem nézve Harryre. Ezen elnevettem magam.

- Szakítottam Kendallal- hagyta figyelmen kívül Gemma beszólását. Én pedig lefagyva néztem rá.

- Hogy mit csináltál?- kérdeztem félve, hátha rosszul hallottam. Gemma is lesokkolva nézett rá.

- Szakítottunk- mondta, mire én elmosolyodtam és odafutottam hozzá és szorosan magamhoz öleltem, és ő is így tett- szeretlek Hanna- suttogta a fülembe, mire én eltoltam egy picit, hogy bele tudjak nézni a zöld szempárba.

- Én is szeretlek Harry Styles!- mondtam.

/visszaemlékezés vége/

/jelen/

- Hanna kész vagy?- kiabált fel Harry.

- Igen!- futottam le a lépcsőn, ahol Harry várt.

- Indulhatunk?- mosolygott rám.

- Igen- biccentettem. Megfogtuk egymás kezét és úgy indultunk ki a házból. Harry berakta a bőröndöket a csomagtartóba, én addig beültem a kocsiba. Majd elindultunk. Az út csöndben telt el, én csak néztem a tájat, majd mikor megláttam Harry magánrepülőjét, meglepődve néztem rá.

- Hova megyünk?- néztem rá csodálkozva- nem úgy volt, hogy a szüleidhez megyünk?

- Változott a terv- állította le a motort és egy puszit adott a homlokomra.

Kiszálltunk, majd egy férfi segített felvinni a csomagjainkat én pedig megláttam a hatalmas repülőt, leesett az állam. Soha nem utaztam magánrepülőn, és nem is gondoltam, hogy fogok.

- Mi az?- mosolygott rám pimaszul.

- Ekkora a gép és csak mi ketten fogunk benne utazni?- néztem rá.

- Nem csak mi. Még pár stewardess is, akik lesni fogják a kívánságaidat- huppant le az egyik ülésbe. Én leültem vele szembe, majd nem sokkal később felszálltunk. Egy stewardess jött oda hozzánk és mosolyogva megkérdezte, hogy mit kérünk. Én egy vizet kértem (alkoholt nem nagyon ihatok, mert gyógyszereket szedek), Harry pedig egy sört. Csúnyán néztem rá, mert pontosan tudta, hogy nekem az a kedvencem, és hogy most nem ihatok.

- Egészségünkre!- emelte fel a sörös dobozt, közben pimaszul mosolygott rám.

- Ezért még számolunk Styles!- húztam össze a szemeimet- amúgy hova viszel?- néztem rá.

- Titok!- tette a szája elé a mutató ujját.

- Úgyis kiszedem belőled!- húztam mosolyra a számat.

- Kötve hiszem!- nevetett fel.

***

2 órája utazunk a repülőn, de nem tudtam kiszedni belőle, hogy hova akar vinni. Így úgy döntöttem, hogy sztrájkolok, így bealudtam (igazából nem azért, hanem, mert erősek a gyógyszerek, így azok ki ütöttek)...

- Hanna ébredj!- puszilgatta az arcomat.

- Megjöttünk?- néztem rá.

- Nem sokára. És most azt szeretném, ha kinéznél- biccentett az ablak felé.

Amikor kinéztem, megállt bennem az ütő. Láttam a parlamentet és Dunát, és a szívemet melegség öntötte el. Ránéztem Harryre, aki mosolyogva nézett rám.

- Köszönöm!- bújtam oda hozzá.

- Neked bármit pitypang- adott puszit az arcomra.

Amikor a repülő földet ért, beültünk egy autóba és egy budapesti hotelba mentünk. Harry már korábban lefoglalta, így a recepciósnak már csak oda kellett adnia a kulcsot. Bementünk a szobánkba, aminek az összes ablaka a Dunára nézett. Kimentem az erkélyre, és jó érzés fogott el, hogy rossz dolgok után történik velem egy kis jó is. Harry hátulról átkarolt és egy ideig így nézelődtünk. A hajókat, amik szelték a Duna habjait, a férfit, aki éppen parkolójegyet vásárolt, vagy a nőt, aki a két gyerekével éppen az óvoda felé tartott.

- Este lesz egy kis meglepetésem!- suttogta a fülembe, mire én megborzongtam. Lehet, hogy arra gondolt, amire gondolok? Hogy most fog megtörténni a dolog? A történtek után kerültem ezt a témát, plusz Harry még abban is tud várni, hogy még ne csókolózzunk. És ezért irtó hálás vagyok neki.

***

Este 6 órakor kiléptünk a hotelből és egy kicsit sétáltunk (persze testőri védelemmel). Majd Harry bekötötte a szemem, így nem láttam semmit.

- Harry hova megyünk?- fogtam meg a kezét, mikor kiszálltunk a kocsiból.

- Mindjárt megtudod- mondta, majd elindultunk. Nem sokkal később megálltunk, és Harry levette a sálat a szememről és elém tárult egy gyönyörű látvány. Harry egy parkba hozott, és miközben mentünk a lerakott plédhez, az út mécsesekkel volt tele. Majd a plédhez érve, leültünk, majd megszólalt egy dal, amire a szívem vadul el kezdett kalapálni. Elkezdődött az All Of Me, és Harry énekelte. Imádom ezt a dalt és még jobban, hogy Harry énekelte. Mélyen a szemembe nézett és úgy énekelte a dalt. Amikor véget ért a dal, én már bőgtem, annyira meghatódtam.

- Hanna...- kezdte.

- Igen?- néztem rá.

- Leszel a barátnőm?

- Igen!- mondtam, majd megcsókoltam. Annyira boldog vagyok és annyira szeretem...
xxLove_Story_Reader_xx