You Kill Me Harry Styles✔️

22. Fejezet

- Szia. - köszöntem neki.
- Sz... szi... szia. - nyögte ki.
- Miért jöttél? Vagy esetleg van valami probléma? - próbáltam szóra bírni, hogy elmondja itt léte okát.
- Ja, nem, semmi, de nem te rendeltél fel fagyit még a bejelentkezésednél? - nézett rám egy csábos mosollyal.
- Ja, de, igen, én voltam. Mennyi lesz? - vettem elő a pénztárcámat. Tökre kiment a fejemből.
- 4£. - majd miután én odaadtam a pénzt, ő átadta nekem a fagyit.
- Kössz. Szia. - csuktam volna be az ajtót, de a lába nem engedte, mire én felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- A telefonszámom, ha esetleg egyszer szükséged lenne rám. - kacsintott, majd egy cetlit nyomott a kezembe.
- Kössz, de pasim van, aki hamarosan itt lesz, és abból Ő csak jól fog kijönni, te meg rosszul. - blöfföltem kapásból.
- Hm... szívesen megismerném. - kacsintott ismét.
- Szerintem meg nem. - vigyorogtam rá, majd rácsaptam az ajtót, de előtte még rádobtam a cetlit.
A fagyikkal a kezemben leültem a TV elé, majd azt bekapcsolva elkezdtem az adások között szörfözni. Hirtelen az egyik adón a fiúkról volt szó. Érdeklődve vártam az ő részüket.

A mai napon a One Direction tagjait, illetve Lottie Tomlinsont, Gemma Styles-t, és az ő párját, meg az ismeretlen lányt, és egy ismeretlen fiút a Black Angel-be látták sokan is bemenni. Kis idő elteltével az ismeretlen lány Louis Tomlinson társaságában sírva futott ki a szórakozó helyről, ahogyan azt a képeken is láthatjátok. Sokunkat érdekel, hogy valójában mi is történhetett a buli négy fala között, ám egyenlőre még minden kérdőjeles számunkra. A Twitteren sok történet olvasható ezen képek megjelenése óta, de a Directionerek is csak találgatva gondolkoznak. Bármelyféle információ kerül a felszínre, mi azonnal szólunk nektek, Directionerek!

Megsemmisülve ültem a TV előtt. Ez nem lehet igaz! A rohadt paparazzik! Most mi lesz?
Tovább néztem a TV-t, amiben éppen a spongyabob ment, és már-már elaludtam, mikor elkezdett csörögni a telefonom, és minden 10. másodpercben rezgett egyet. Inkább kikapcsoltam, majd unott fejjel hátradöltem a kanapén. Majd elnyomott az álom.
***
Reggel arra keltem, hogy valaki dörömből az ajtón. De ki lehet az? Kómás fejjel az ajtóhoz sétáltam, majd kinyitva azt Thomo ideges arcával találtam magamat szemben. Egy másodperc alatt kezei között találtam magamat, majd már csak azt éreztem, hogy szorosan ölel. Kellett pár perc, mire eljutott a tudatomig, hogy mi is van, és hogy vissza kellene ölelnem. Így én is így cselekedtem.
- Jól vagy? Minden oké? Mióta vagy itt? Mutasd a kezed! Mennyit sírtál? Mivel jöttél? Mikor...? - folytatta volna, eközben pedig terelt be a szobába, a kezeimet nézegette, körbe-körbe forgatott, és fontoskodva méregetett, majd mikor elegem lett ebből, pofon vágtam.
- Na. Végre befogtad! Hah! - dobtam át vállam felett a hajamat.
Amíg Thomas leült az arcát simogatva, addig én gyorsan csináltam egy teát. Majd azzal a kezemben leültem mellé.
- Mi történt? Elmeséled? Mert senki sem mondd semmit, aki pedig igen, az pedig azt mondja, hogy sírva hagytad el a Black Angel-t. Mi volt nővérecském? Mesélj csak! - nézett rám kérdőn.
- Az volt, hogy Harry felkért táncolni. Már akkor bűzlőtt az alkoholtól, de hát egyszer élünk. Aztán mikor már rohadtul belemerültem a zenébe, és ellazultam meg minden, Harry eltűnt. Majd megláttam egy csajjal, akinek a seggét markolászta, és olyan közel voltak, hogy majdnem csókolóztak már szinte. - röhögtem fel kínosan. - Majd kifutottam, utánam jött Louis, odaadta a kocsi kulcsát, hogy vezessek haza, de mondtam, hogy így nem vagyok hajlandó Harry-hez menni. Úgyhogy ide jöttem. - vontam vállat, majd szomorúan lehajtottam a fejemet.
- Naaa... de, hé, figyi, ha nagyon szeretitek egymást, akkor ezt csak egy akadálynak veszitek. És ha erősek vagytok, ha ezt az egészet átugorjátok közös erővel, akkor... onnan fogod tudni, hogy mennyire szeretitek egymást.
- Annyira köszönöm. - öleltem meg jó szorosan.
- Erre valók a testvérek. - vont vállat. - Viszont most nem csak emiatt jöttem. - húzta el a száját, engem pedig egyszerre elöntött a pánik.
- Akkor?
- Az van, hogy... Harry-nek... szóval...
- Mi van vele? Mi a baj? Thomas! Mi történt?
- Öhm... amióta reggel nem talált, és elmondta nekünk Lou burkoltan, hogy mi történt... szóval dühkitörései vannak... és egyszerűen nem akar lenyugodni. Bármit mondunk neki, nem hat. A házat azt szétszedte. Most hova mész? Vagyis megyünk? - nem mondtam semmit, csak összeszedtem a cuccaimat, majd Thomot kirángatva a hotelből beültem Louis kocsijába, az öcsémmel együtt.
Nem tudom hogy-hogyan, de a 10 perces útból 5 lett. Harry háza előtt mindenki ott állt a csapatból. A kocsit leállítva, mindent ott hagyva a kulcsomat elő szedtem, majd az ajtót kinyitva a többiekre vetettem egy pillantást. Meggyötört arcuk volt, de még így is kaptam egy bíztató mosolyt mindenkitől. Én is elmosolyodtam halványan, majd benyitottam a házba. Becsuktam az ajtót, a táskámat ledobtam a földre. Először a konyhába mentem be. Katasztrófa uralkodott mindenhol, a nappali, kert, egyszerűen minden. Majd felfutottam az emeletre. A szobánkból halk zokogást hallottam, így arra mentem. A szobába benyitva rend volt. Harry az ágyon feküdt és sírt. Sírt, miattam. Mert el mentem. Egy mackó volt rajta, haja rendezetlenül terült szét feje körül. Mikor észre vett, felállt.
Nagyot nyeltem. Zavarodott tekintettel nézett.
- Miért? Miért Hanna? Miért jöttél vissza? - hangja egyre erőteljesebb lett. - Bunkó paraszt módon viselkedtem, leittam magamat, majdnem megcsaltalak, és visszajössz hozzám? Miért? - kiabált velem. Mindenfélének elhordta magát, majd amikor már elegem lett ebből az egész vitájából, odafutottam hozzá, felugrottam ölébe, majd megcsókoltam olyan szenvedélyesen, amennyire csak tudtam. Majd homlokomat az övének döntöttem.
- Mert Szeretlek, te hülye! - válaszoltam meg kérdéseit mosolyogva.

Sarah❤