- Ez egyszerű. - nevet fel Zayn. - Hanna, amikor Gemma-hoz költöztél, sok dolog történt. Nem de? - vigyorgott. - Ed, vidd be a szobámba a lányt. - mondta valamelyiknek, mire az egyik a csuklómat megcsavarva beráncigált az egyik szobába. Harry próbált kiszabadulni, és Thomo is, de sokkal erősebbek voltak, és többen is voltak. Nem volt esélyük, ha jobban akarták se lett volna. A szobába belöktek, majd bezárták az ajtót. Próbáltam valamilyen kiutat találni, de az összes ablak, és teraszajtó zárva volt. Francba!
Pár másodperc múlva bejött a szobába Zayn. Sokáig néztünk farkasszemet, míg meg nem szólalt.
- Ha elfogadod azt, hogy szakítasz Harry-vel, és a barátnőm leszel, és azt csinálod amit én mondok, akkor nem kerülnek ki az intim képeitek a netre, illetve, az sem kerül napvilágra, hogy megerőszakoltak, és rákos voltál. Persze, mindezeken sokat színezve. És nem teszem tökre senki solo karrierjét, illetve, a One Direction gyönyörű hírét. - magyarázta, mire annyira bedühödtem, hogy behúztam neki. Most már bevallhatná, hogy a Monika-show-ban is dolgozik... - Na de Cicus... - vigyorgott, vérző fejjel. - Akkor hozom is a képeket, illetve a cikket, amit át fogok egy szempillantás alatt küldeni a médiának.
- Hogy rohadna le az a mocskos pofád. - morogtam.
- Na-na, Hanna, nincs csúnya beszéd. - fogta meg egy hajtincsemet, majd elkezdte tekergetni.
- Mindent Harry-éknek, és a bandának köszönhetsz, erre ezt csinálod? Hátba szúrod a legjobb barátaidat. Csalódott benned mindenki, Zayn. Főleg a Directioner-ek.
- Lehet. De nem érdekel. Szépen felépítem a te segítségeddel újra a hírnevemet, majd eldoblak, ahogy Harry mindig is tette előtted a többi lánnyal.
- Gyűlöllek.
- Na, akkor igent mondasz, ugye? - lökött az ágyra.
- Van más választásom? - haraptam dühösen számba.
- Helyes. Most pedig... - ment ki az ajtón, mire felültem az ágyon, a kezembe temettem arcomat. Nem hiszem el. Miért velem történik meg mindez? Hirtelen megjelent Harry az ajtóban, majd belökték őt is. Amint észre vett, azonnal odaszaladt hozzám, s megölelt. Olyan erősen szorítottam magamhoz, mint még soha, majd még utoljára megcsókoltam. Próbáltam minden egyes érzelmet, amit iránta érzek, belesűríteni ebbe a csókba.
- Bántott? - suttogta. Érte teszem. Miatta kell, hogy ne dőljön pont most össze minden felépített fala.
- Nem. - ráztam meg fejemet. Alsó ajkamba haraptam, majd felálltam, s lassan odasétáltam az egyik nagy ablakhoz, aminek a párkányába -ami ki volt párnázva-, felültem. Harry is felállt, majd odasétált elém.
- Mi a baj, Hanna? - kérdezte, majd amikor kezemért nyúlt Övével az enyémet elhúztam. Értetlenül nézett rám, én pedig próbáltam nem elbőgni magamat, és normálisan kimondani, amit többet nem akartam... Hisz elég volt egyszer nekem anno ezt mondanom.
- Harry, én.. M-már nem érzem azt, ami régen volt.
- Várj, ezt ugye csak Zayn miatt csinálod? Hanna, figyelj, tudom, hogy szeretsz... - ölelt meg, de én eltoltam magamtól. A szemeibe néztem, s tele volt szomorúsággal, bánattal, szeretettel/szerelemmel, és.. Csalódottsággal. - Nem értelek. Kibaszottul nem. - túrt vele hajába, majd kifele indult, de én még fél úton utolértem, s magamhoz rántva utoljára megcsókoltam, már amennyire engedte ezek után.
- Egyszer megérted. -néztem szemeibe utoljára, majd hátat fordítottam neki, s visszamentem az ablakhoz. Mikor becsukódott az ajtó, zokogva rogytam össze a földön.
Hogy mindent szét kell csesznie a kibaszott életemben!
Hanna, csak miatta csináltad.
És a fiúkért.
Hogy ne omoljon össze az életük.
Vettem egy mély levegőt, majd kimentem Zayn-hez.
- Ha bárkinek el mered kotyogni, hogy mi van kettőnk között, azt kurvára megbánod. Megértetted? - szűrte fogai között, mire bólintottam egyet. - Helyes. - mosolyodott el. - Vigyétek. Indulunk. - lökött neki az egyik hústoronynak, majd elkezdtek lefelé lökdösni a lépcsőn.
- Hé, azért óvatosabban, ti barmok. - szóltam rájuk. Lementünk a hátsó kijárathoz, ott pedig kimenve feltessékeltek egy luxus buszra. Ezt nem hiszem el.
Pár perc múlva, feljött a buszra Zayn, majd elindultunk.
- Hány kiló vagy? - méregetett.
- 65 kiló gramm vagyok, miért? - kérdeztem gúnyosan, karba tett kézzel.
- Akkor ideje fogyókúrázni. Konkrétan lóg rajtad a háj. Szépen lefogyasztalak, úgy 40 kiló gramm-ra. Aztán. A hajadat szépen ki fogjuk fehérítettni, ezentúl műkörmeid lesznek, és hasonló stílusod lesz, mint nekem, és Ariana Grande-nak. Tudsz énekelni, és hangszeren játszani? Dalt írni? Vagy modellkedni? - kérdezte, miközben tablet-jét nyomkodta. 40 kilóra? Anorexiás lányt akár maga mellé? Idióta barom.
- Tudok énekelni, zongorázni, gitározni, fuvolázni. Modellkedni gyűlölök, és szoktam dalokat írni. - válaszoltam értetlenül.
- Oké. Most vetkőzz le. - állt fel, majd elém lépett. Tudja kinek vetkőzök le.
- Álmodban. - hátráltam.
- Hogy ott mennyiszer is voltál meztelen. - tűnődött el. - Na, de akkor most nézzük meg, hogy a híres Harry Styles mit is szeretett benned.. egy kicsit mélyebben.. - vigyorodott el, majd megindult felém.
Sarah❤
YOU ARE READING
You Kill Me Harry Styles✔️
FanfictionTe mit csinálnál, ha a Balaton Sound-on egy híresség testvérével találkoznál? Nem tudod, ugye? Hát, igazából én sem. Talán, selfie-t csinálnék vele, aztán kérnék egy autogrammot. De mi van akkor, ha az a bizonyos testvér megadja a telefonszámát, ma...