You Kill Me Harry Styles✔️

2. Évad ~ 27. Fejezet

- Doktornő, minden rendben van? - kérdeztem.

- Mármint az anyukával? Természetesen, minden a legnagyobb rendben. Azért egy kis rutin vizsgálattól nem kellene megijedni, kedves apuka! - mondta mosolyogva. - Nos, nemsokára hozom a kicsiket. - mondta, majd el is ment.

- Látod Hazz, semmi baja. - veregették meg a srácok a vállamat. 

- Srácoook! - hallottuk meg Thomo hangját, mire mindannyian megfordultunk. Thomas éppen felénk futott, mögötte pedig Hanna és Thomo anyukája és apukája lépkedett. 

- Thomas, kórházban vagy, ráadásul a szülészeti osztályon, ahol több száz kisbaba van, és alszik. Az utóbbit ezek után kétlem. És viselkedj normálisan. - tette rendbe a fiát Anna. - Sziasztok! Hanna, hol van? - kérdezte, mire mindannyian az ajtó felé biccentettünk. Elmotyogott egy 'köszönöm' félét, majd bement a lányához.

Hanna szemszöge

Miután a doktor nő levette a véremet, el is ment a kicsikért, hogy megetethessem őket.

Éppen a szúrásnyomot tanulmányoztam a kezemen, mikor valaki benyitott az ajtón.

- Anya! Hát te? -kérdeztem döbbenten.

- Netalántán probléma, hogy meglátogatom a saját lányomat egy ilyen szülés után? Esetleg visszamenjünk apáddal és a retardált öcséddel Magyarországra, vagy mutassak neked tökéletes praktikákat? - vigyorgott mint a vadalma, majd megölelt.

- Áh, nem zavarsz! - legyintettem.

- Na, de komolyra fordítva a szót. Hogy vagy? - ült le a kis fotelbe.

- Huh, hát először, mikor elfolyt a magzatvíz, akkor nagyon megilyedtem. De ott volt Zayn..

- A teletetovált srác. - bólogatott anya.

- Igen, a teletetovált srác. - nevettem el magam. - És még Gigi is..

- A teletetovált srác barátnője, a szinte lehetetlenül sovány, tele kell etetni lány.

- Igen, ő. Na és Patrick..

- A nagyon fura, magas menedzser. - vágott ismét közbe.

- Anya! - forgattam meg a szemeimet.

- Jó, na. - legyintett.

- Szóval, és hát behoztak, ugye megkezdődött a vajúdás, ami egy órás volt. Aztán átvittek a szülőszobába, és ott pedig egy ápolónak eltörtem az egyik ujját. - húztam el a számat. - De amúgy minden oké volt. - mosolyogtam anyura.

- Na, ez szuper hír. És hol vannak az unokáim? - kérdezte.

- Mindjárt hozzák őket. Anyu, beküldöd Harry-t? - néztem rá kiskutya szemekkel.

- Persze. - mondta, majd ahogy kilépett az ajtón, Hazz azzal a lendülettel lépett be. Amilyen gyorsan csak tudta, becsukta az ajtót, majd odarohant hozzám, és megölelt. Nagyon szorosan.

- Szeretlek. Nagyon-nagyon szeretlek. - mormolta hajamba, miközben még mindig ölelt.

- Én is. Szeretlek. - húzódtam el tőle. Lassan megcsókolt, én pedig mintha a mennyekben jártam volna, körülbelül azt éreztem.

- Amm, a kicsiket mikor hozzák? - kérdezte, miután elváltunk.

- Nem sokára. Meg kell őket etetnem. - mosolyodtam el.

- Ja, tényleg, ezt nekünk is mondta. - csapott homlokára.

- Először is, ne csapkodd a gyönyörű homlokod. Másodszor pedig miért is beszélünk többesszámban? - néztem rá értetlenül.

- Szerinted is gyönyörű a homlokom? Mert szerintem is. - vigyorgott öntelten, miközben kacsintott egyet.

- Szerintem nem ez volt a kérdés, és ez nem is a kérdésemre a válasz.

- Jó, na. Hát, itt vannak a srácok, meg Gemma, meg Thomo, az apud, anyud, meg Zayn, Gigi és valamilyen Patrik. -

- Igen, a menedzserem. - bólintottam. - Most nehogy már rá legyél féltékeny! - néztem rá döbbenten.

- Nem, dehogy is! - neveti el magát, majd magához húzott, és megcsókolt.

Egy héttel később..

Már négy napja kiengedtek minket a kórházból, egészségesen, boldogan.

Ma Harry-éknek lesz egy koncertje, amire kötelezően mennem kell, úgyhogy ma a gyerekekre anyuék vigyáznak.

Amúgy, ha már a picikről van szó. Harry-nél csodálatosabb apukát el se tudtam volna nekik képzelni. Mindenben segít, amiben csak tud, és elképesztően aranyos, mikor dajkálja őket.

- Min gondolkozol ennyire? - öleli át hirtelen Hazz derekamat, s állát a vállamon támasztja meg, így mér minket végig a tükörben.

- Rajtunk. - fordulok meg ölelésében, mire ő elvigyorodva megcsókol. Oldalamat simogatva

elmélyítette a csókot, mire belemosolyogtam a csókunkba mohóságán.

- Megyünk? - kulcsolja össze ujjainkat, mire én biccentek egyet.

A színpad mellett megállok egy hangszóró és egy testőr mellett. Hazz még ad egy puszit, majd Niall, Louis és Liam társaságában felmentek a színpadra.

***

- Nos srácok, az utolsó dalt egyedül Harry szeretné előadni, a saját albumjáról. Mi köszönjük, hogy eljötettek, találkozunk legközelebb, sziasztok! - értetlenül néztem, ahogy Harry zenekara feljön a színpadra, és beállítanak minden hangszert.

Először előadták a Sweet Creature-t, majd utána mindenki lement a színpadról, Harry kivételével.

- Nos, remélem nem gond, ha még egy utolsó dalt elő adok. De ehhez hiányzik egy ember, egy lány a színpadról. - mikor elmondta ezt a mondatot, a fanok hatalmas hangerővel kezdték kiabálni, hogy én, én, én, Harry pedig látszólag nagyon kínosan érezhette abban a pillanatban magát. - Hanna, Kedvesem. - fordult felém egy lágy mosollyal arcán. Értetlenül néztem rá, majd lassan odasétáltam hozzá.

A tömeg ezt hatalmas ovációval fogadta.

- Mit csinálsz Harry? - suttogtam fülébe.

- Amit már régen meg kellett volna tennem. - mondta, majd féltérdre ereszkedett, mire a szám elé kaptam kezemet. - Hanna. Mi annyi mindenen keresztül mentünk. Nagyon sok dolog volt, ami szerintem még a kezdetekben nagyon erősse tette a kapcsolatunkat. Emlékszel, mikor Budapesten voltunk, és megkértelek, hogy légya barátnőm? - bólintottam egyet. - Nos, akkor arra számítottam, hogy nemet mondasz. De mikor igent mondtál... - nevette el magát. - Nagyon szeretlek téged, és a gyerekeket is. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer eljutok idáig 24 évesen. Valóra vált minden álmom, és ezt csakis neked köszönhetem, Angyalom. Drága, Édes Angyalom. - itt már konkrétan zokogtam. - Ne sírj, mert nem szeretem, ha sírni látlak. - itt tartott egy kis hatásszünetet, majd megkérdezte. - Hanna Zalka, leszel a feleségem? - vett elő egy piros bársonydobozt, benne egy gyönyörű gyűrűvel.

Sarah❤