You Kill Me Harry Styles✔️

29. fejezet

           

Magyarországra megérkezvén anyuék már a reptéren vártak.

- Anyu- futottam ölelésébe, és magamhoz szorítottam- hiányoztál.

- Te is nekem kicsim- simogatta meg a hátam-, de engedj el, mert mindjárt meg fogok fulladni- mondta, mire nevetve elengedtem. Ránéztem apura, és ő is mosolyogva kitárta karjait.

- Hercegnőm- szorított magához. Olyan jó volt őket látni, rettentően hiányoztak már.

- Khm- köszörülte a torkát Thomas- én is itt vagyok.

- És mennyire hiányoztál nekünk- karolta át apu- nem volt ki lenyírja a füvet- mondta, mire én elnevettem magam, míg Thomas csak a szemét forgatta.

- Akkor indulhatunk?- kérdezte anyu, mire aprót bólintottam. Anyuék előre mentek, én pedig a bőröndömet megfogva elindultam, majd megálltam és hátra néztem. Nem jött utánam. Pedig reménykedtem benne...

- Baj van?- jött mellém Thomas, mire nemlegesen megráztam a fejem.

- Nincs.

- Biztos?- fürkészett tovább.

- Biztos- válaszoltam, és egy hamis mosolyt is sikerült elővarázsolnom. Úgy látszik elhitte, vagy feladta a kérdezgetést, mert biccentett egyet, majd elindultunk a kocsink felé.

***

A házunk előtt egy ismerős alakot pillantottam meg... Robin. Kiszálltam a kocsiból és rögtön hozzáfutottam.

- Úr isten csajszi, mennyire hiányoztál- súgta a fülembe.

- Te is nekem- szorítottam magamhoz.

***

- Na, mesélj, milyen volt London?- támadott le, amint becsuktam a szobám ajtaját.

- Nagyon jó volt. Kár hogy nem jöttél.

- Majd legközelebb- mondta mosolyogva. Ja, ha lesz legközelebb...- na, de mesélj! Thomastól úgy hallottam, hogy összejöttél Harryvel!

- Ti mikor lettetek ekkora puszipajtások?- ráncoltam össze a szemöldököm, mert még mielőtt elmentem volna Londonba, képesek lettek volna megfojtani egymást egy pohár vízbe.

- Mielőtt kiment volna Londonba, felhívott, hogy nem-e akarok menni, hiszen biztos, hiányozhatsz nekem- válaszolta, mire még mindig összeráncolt szemöldökkel néztem rá.

- Thomas. Felhívott. Téged. Komolyan, mik történtek, amíg nem voltam itthon?!- ültem le hitetlenkedve az ágyamra.

- Körülbelül ennyi. Na, de mesélj! Mi van a te hercegeddel?- ült le mellém és csillogó szemekkel nézett rám.

- Semmi. Szakítottunk- válaszoltam, mire kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Megcsalt?

- Nem.

- Akkor?

- Nem akarom őt magamhoz láncolni. Ő egy sztár, akiért millió lány oda van. Szerintem még nem áll készen egy olyan komoly kapcsolatra, amilyet én szeretnék.

- Te ezt meg honnan gondolod? Nem lehet, hogy az van, hogy nem tudsz benne megbízni?- kérdezte, mire csak lehajtottam a fejem- na, erről beszélek. Történt valami olyan, ami miatt nem vagy erre képes?

- Kendall elhitette velem, hogy a gyerek, akit vár, az Harryé. És én hülye bedőltem neki. És Paulnak igaza volt, hogy ha 100%-ig megbíztam volna benne, akkor nem hittem volna el ezt Kendallnak- bukott ki belőlem, majd mikor Robinra néztem, csodálkozó tekintettel nézett rám.

- Ebben Paulnak igaza van. Egy kapcsolat alapja a bizalom és úgy látszik ez nem volt meg nálatok- mondta szomorúan.

- Hát igen- kezdtem el sírni- de tudod milyen nehéz volt vele szakítanom? Annyira szeretem- fúrtam a fejem egy párnába.

- Figyelj, az idő múlásával egyre jobban el fogod őt felejteni. És jól tetted, hogy szakítottál vele- mondta, majd mikor felnéztem, azt láttam, hogy valamit nyomkod a mobilomon.

- Mit csinálsz?- kérdeztem rekedten.

- Kikövetem az összes tagot és a hozzájuk kötődő személyeket. Meg is van- tette le mellém a készüléket- és a saját érdekedben, ne nézegesd a profiljukat- mondta, mire biccentettem. Igaza volt.

Miután Robin elment, csak magányra vágytam. Egyszer csak pittyegett a mobilom, hogy üzenetem jött. Danielle-től. „Nagyon hiányzol nekünk, és sajnáljuk azt, ami közted és Harry között történt. De szerintem ezt el kéne olvasnod!"- írta, majd egy csatolt fájlt küldött, amit megnyitottam. Egy Harryvel készült interjú volt.

Barna haja rendezetlenül állt, és látszott rajta, hogy csak azért ad interjút, mert muszáj.

Harry, ha jól tudom, éppen Berlinben koncerteztetek, amikor is váratlanul az esti koncertet lemondtátok. Ha a lesifotók nem csalnak, ez Kendall miatt volt. Akkor tudtad meg, hogy apuka leszel?

Nem, nem Kendall miatt volt. Más miatt volt. Egy lány miatt volt, akit mindennél jobban szerettem. És Kendallhoz teljesen más miatt mentem. És szeretném tisztázni, hogy a gyerek nem az enyém.

Ki ez a lány? Mondasz róla pár dolgot?

Nem szeretnék. Ő egy csodálatos lány, és megérdemli a magán életet.

Az előbb azt állítottad, hogy Kendall nem a te gyerekeddel várandós. De ő pedig azt állítja, hogy a születendő gyerek a tiéd.

Még egyszer elmondom, hogy nem az enyém a gyerek. Kendall csak azért mondja ezt, mert egy félre sikerült bulin felcsinálták, és nem tudja ki az apa, így jobbnak látta, ha rám fogja. És tudod mi a legszebb? Az, hogy még olyan messzire is képes volt elmenni, hogy a lánnyal, akit mindennél jobban szeretek, elhitette, hogy az enyém.

Ezért is szakítottatok ezzel a titokzatos lánnyal?

Nem tudom. Én már nem tudok semmit. Köszönöm a meghívást- állt fel és sétált ki, majd a videónak vége lett.

A pulzusom az egekben volt és csak bámultam a már fekete képernyőt. Harry tényleg haragudhatott Kendallra, hiszen őt úgy ismerem, hogy nem lenne képes elmondani egy ekkora titkot a nyilvánosságnak.

„Na, mit szólsz hozzá?"- írta Danielle.

„Viszlát Danielle és tudd, hogy nagyon szeretlek titeket!"- írtam, majd eldobtam a mobilom a szoba másik pontjára. Nem érdekelt, ha tönkre megy a mobilom, vagy betörik a képernyője. Már semmi sem érdekelt...

Love_Story_Reader_