You Kill Me Harry Styles✔️

2. Évad ~ 1. Fejezet

- Hanna, le fogjuk késni a gépet! - mondja Ádám, mire még egyszer megölelem szüleimet, majd Thomo és Ádám társaságában elindulok leadni a csomagjainkat.

Fél óra múlva már a repülőn ülünk, és Londonba tartunk, onnan pedig autóval megyünk Holmes Chapel-be. Igen, Thomo-t is meghívták az esküvőre. Sőt, Gemma-val is beszéltem azóta.

***

- Ez egy kibebaszottul rohadt szép és bazi nagy kastély. - ámuldozik Ádám, mikor megérkezünk a szálláshelyünkre. Gemma és Michalel kibéreltek egy egész kastélyt a vendégek, rokonok, ismerősök számára. Természetesen  az esküvőt is itt fogják megtartani.

- Hanna? - hallok meg egy hangot magam mögött, mire megfordulok.

- Gemma! - kiáltok fel, s egy levakarhatatlan vigyorral egymás felé kezdünk futni, majd egymásnak ugrunk azzal a szándékkal, hogy megöleljük egymást, ehelyett mindetten elesünk. Próbáltam úgy esni, hogy Gem nehogy megsérüljön, hisz 5 nap alatt nem gyógyulna be egy sebe sem, így inkább én, minthogy a menyasszony. - Istenem, de hiányoztál! - szorítottam magamhoz, miközben még mindig a fűben feküdtünk.

- És akkor én mit mondjak?! - ő is úgy szorított, mintha csak az élete múlna rajta. - Tudod, nem hittem, hogy eljössz, de anya mondogatta, hogy bízzak magamban, és abban, hogy ha szerettél vagy szeretsz minket annyira, akkor el jössz. És.. és itt vagy! - kezdett el sírni, mire én is elkezdtem a könnyeimet elereszteni. Igazából mióta landoltunk, azóta próbáltam visszatartani. De most... már nem bírtam visszatartani. És az, hogy ismét találkozok mindannyiukkal, újra...

- Gemma! Hol vagy? - hallottam meg Anne hangját, így Gem leszállt rólam, majd segített nekem is felállni. - Hanna? - döbbenten nézett rám.

- Személyesen! - mosolyogtam rá.

- Gyere ide! - tárta szét karjait, majd egy ölelésbe vont.

- Csókolom Anne néni, esetleg nem tud egy olyan helyet, ahol a haverommal esetleg lepihenhetünk? - nézett angyalian az öcsém Anne-ra.

- Csak akkor, ha megkapom az összes Xbox; PlayStation; laptop; mobil; TV kütyüidet. - néztem rá szigorúan.

- Hagyjad Hanna, inkább gyere be, majd Jimmy felkíséri a fiúkat a szobájukba. Mi pedig beszélgessünk kicsit egy tea mellett, mit szólsz hozzá? - invitált be a hatalmas épületbe.

- Természetesen, erre nem lehet nemet mondani. - végig mentünk egy hosszú folyosón, majd lekanyarodtunk balra, aholis beértünk egy hatalmas konyhába.

- Ülj csak le nyugodtan. - mutatott egy asztalra Anne. - Na, mesélj. Mi történt veled az elmúlt időszakban? - tett le elém egy csésze teát, majd ő is leült velem szemben.

- Anne, ha el mondom, akkor... akkor Harry-nek is el fogod mondani? Vagyis ne értsd félre, el akarom a többieknek is mondani, csak... még nem most. - hajtom le fejemet.

- Hanna, megígérem. Nyugodtan mondd csak, én tartom a számat. - kacsint egyet, mire elnevetjük magunkat.

- Szóval. Miután haza mentem, eléggé nagy fordulatot vett az életem. Elkezdtem dohányozni, amit szerencsére már le tettem, de... rá fél évvel kiderült, hogy tüdőrákom van. - nyeltem egy nagyot. - Azt mondták az orvosok, hogy 40% esélyem van arra, hogy túl éljem a műtétet, 60% esély pedig arra, hogy elvisz a rák.... - hangom itt elcsuklott, majd pár könnycsepp le is gördült az arcomon, amiket egy mozdulattal letöröltem. - Január 31.-én, éjjel volt a műtétem. Február elsejéig, délig tartott. Eleinte úgy volt, hogy nem sikerült az egész daganatot eltávolítani. De... aztán végül pár kezelés után...

- Hanna! Hanna! Hol vagy?! - hallottam meg Danielle kétségbeesett hangját hirtelen, majd már csak annyira emlékszem, hogy felborulunk mindketten a székkel. - Ugh, bocsi. - tápászkodik fel rólam, majd nekem is segít felállni. Mikor mindketten stabilan állunk, akkor jó szorosan megölel, majd miután kinyomta belőlem a szuszt is, elenged. - Ú, de jó lett a hajad! - kezdi el fogdosni hajamat, ami immáron rövidebben és barnán omol hátamra.

- Köszi. Te pedig ugyan olyan gyönyörű vagy, mint voltál. - kacsintok rá mosolyogva, mire Dani is és Anne is felnevet.

- Köszi. Na, gyere, körbevezetlek! - kezd el kiindulni a konyhából, de előtte még Anne vissza húz.

- Köszönöm, hogy ezeket mind elmondtad! Sokat számít nekem. - ölel meg, majd elengedett, és rám mosolygott.

- Örülök, hogy így gondolod. - viszonoztam, majd elindultam Danielle után.

Miután megmutatta az összes emeletet, termet, és még sorolhatnám, hogy miket, be is sötétedett.

- Nah, megyek, mert... mert csak. Aludj jól. - adott kettő puszit, majd eltűnt a folyosón. Sóhajtottam egyet, majd én is elmentem lefeküdni.

***

Az egész délelőttöt Lottie, Danielle és Gemma társaságában töltöttük. Az egész heti programot ismertették velem, és... nem is lesz olyan zsúfolt hetünk igazából. Ma este lesz egy kis összejövetel, ahova is minden vendég meg van hívva. És félek is tőle. Hogy miért?

Igaz, hogy a lányok jól fogadták a vissza érkezésem. De a fiúk, és Harry... nem tudom, hogy ők ehhez hogyan fognak viszonyulni. Ráadásul Zayn is itt lesz...

***

Magassarkú cipőimbe még belebújok, majd utoljára bele nézek a tükörbe. Egy fehér egyberuha volt rajtam, amihez bronzos sminket csináltam. Hajamat begöndörítettem, lábaimra pedig szintén fehér magassarkút választottam.

Idén, most először láttam magamat olyannak, mint amilyen alapból lenni szoktam. Boldog voltam, valamelyest. De tudom, hogy ha meglátnak Ádámmal a fiúk, nem fognak örülni. De igyekeztem ezt az érzést elnyomni.

- Mehetünk? - nyitott be Thomo az ajtón, mire csak biccentettem egyet. - Amúgy gyönyörű vagy, nővérecském. - mosolygott, miközben becsuktam a szobám ajtaját.

- Köszönöm. - mosolyodtam el én is, majd Ádámmal összekulcsoltuk kezeinket, és akkor még semmit sem sejtve Kendall-ról, Zayn-ről, és Harry-ről leindultunk az udvarra.

***

Éppen Des-el beszélgettem, mikor hirtelen meghallottam a hátam mögül egy hangot.

- Csak nem Hanna Zalkához van szerencsém? - nevetett kacéran és gúnyosan Zayn Malik, majd mikor megfordultam, szembe találtam magamat vele. Gúnyos vigyor ült száján, szemeibe bele nézve pedig gyűlöletet és megvetést láttam. Irántam...

Sarah❤