Amigo

Ő... olyan más

Tomi még este dobott egy sms-t, hogy 10 körul jön értem. A pontos randi tervet nem mondta el, csak annyit, hogy elvisz ebédelni. Viszont nem sokkal később Carlos is írt. Ő közölte velem, hogy vacsorázni visz. Semmi kérdés még a válaszom se érdekelte. Átlagos esetben mérges lennék, de Carlos nem egy átlagos eset. Ő..  Ő egy torreádor. Bátor, férfias.. És van egyfajta akisugárzása, ami egyből azt sugallja, hogy vonzódj hozzá... Ugyanakkor tartsd a tisztes távolságot. Vele szemben ott van Tomi. Tomi a legtokeletesebb fiú. Minden lány beleszeret és vele lenne, mert ha rá gondolunk, akkor ezek a szavak jutnak eszunkbe: megbízható, romantikus, helyes, menő. Ez amolyan a szőke herceg vs a szomszéd fiú helyzet. A herceg a tökéletes... De ki mondana nemet a szomszéd fiúra?

Fél tízre sikeresen elkészültem.
  - Hát te? - lépet be anya a fürdőbe mikor még az utolsó simításokat vegeztem a sminkemen. - Mész valahová?
  - Igen. Tomi elvisz ebédelni.
  - Miért nem Carlos?
  - Miért vinne Carlos ebédelni?
  - Hát jártok, nem?
  - Nem. Ahj ez bonyolult...
  - Vettem észre. Alig egy hete ismered és...
  - Jó barátok vagyunk!
  - Rendben... 

Tomi pontban 10-re jött értem. Anyába nem tudom mi ütött, mert, ahogy Tomi megérkezett faggatni kezdte, hogy ő jóban van e Carlossal.
  - Nincs bajom a spanyollal. - vont vállat. - Léna barátai az enyémek is.
  - De hát egy osztályba jártok. A többi fiúval nem barátkozik?
  - Nem igazán. Általában csak Lénával dumál, mert padtársak. Szoktam látni pár felsős sráccal. És persze a tanárok kedvence.
  - Értem. Aranyos fiú az biztos.
  - És speciel nem tudok rajta eligazodni. - nevetett fel kínosan.
  - Ezt hogy érted? - anya szúrós szemmel nézett rám.
  - Nem tudom elmagyarázni, de van benne valami...
  - Valami más... - motyogtam. Anya és Tomi felém néztek.
  - Valami olyasmi. - vont vállat Tomi aztán átölelte a csípőm.
  - Nem is tartalak föl titeket. Érezzétek jól magatokat. 

Hogy őszinte legyek kicsit mást vártam egy első randitól. Oke eddik kemenyen volt egy pasim az is egy idegbeteg állat volt, akiről azt hittem szeret.
Tomi a plázában lévő gyorsétterembe vitt, ahol sültkrumplit és hamburgert ettünk, mert az annyira tipikus romantikus elsőrandis menü.
  - Nézd ott vannak Alízék. - nevetett fel és a még hosszúsorban ácsorgó társaságnak intett. 
 
Alízék végzősök és Tomi tesójának a nagy barátai. Igazságszerint soha sem bírtam őket. Fránya rossz szokás. Nem ismerem őket, de nem bírom a társaságukat. A suliba ők a legismertebbek. Alíz amolyan falkavezér típus, valószínű ezért ő a diák önkormányzat elnöke is. Alízt követi a két legjobb barinője Fati, aki a színjátszó szakkör vezetője és Tami. Tamiról nem igazán tudom miért ismeri mindenki. Aztán ott van Alf azaz Alfréd a nagy sportoló és Alíz pasia. Általában vele lógnak a vízilabdás haverjai is. Őket nem igazán ismerem név szerint csak Gellértet. Őt is csak azért mert belém jött egyszer a folyosón mert nem fért el a felmérhetetlen izomcsoportja miatt. Tehát ezt a szép kis társaságot fogja össze Tomi tesója Kornél. Kornél a suli nagymenője. Minden bulira huvatalos, mindenhol ismerik, ott a pofája, a ribancok 70% már aláfeküdt.
  - Hát ti? - ült le hozzán Alf és Gellért.
  - Randizunk! - vágta rá egyből Tomi.
  - Klasz. - röhögött Gellért. - Lophatok? - Nézett a kajámra.
  - Azt hittem a sportolók egészségesen étkeznek. - vigyorgok és elé tolom a tálcát.
  - Ugyan ezt gondoltam az ilyen szép lányokról is. - kacsintott.
  - Ember. Léna az enyém! - Tomi átölelte a vállam és nyomott egy puszit az arcomra és éreztem, hogy elpirulok.
  - Már volt szerencsém a kis csajhoz. Élég volt egyszer.
  - Mi?
  - Ez a nagyon eszes belém jött mert nem fért el a 2 és fél méter széles folyosón.
A srácok jót nevettek ezen. Pedig komolyan bunkó akartam lenni. A leggázabb rész akkor jött mikor a társaságuk többi része is csatlakozott hozzánk. A srácok a következő meccsről beszéltek, a lányok meg a leárazásról valahol. De a baj csőstül jön...
  - Nézzétek! Ott van Lilla. - kiáltott fel Rita, aki azt se tudom mikor került köreinkbe. Lilla természetesen észrevett és csatlakozott hozzánk.
  - Sziasztok. - nyávogott. - Figyi miket vettem jövő hérte. - mutatott fel egy vörös csipkés bugyit.
  - Minek ez neked? - röhögött a képébe Kolos.
  - Randim lesz.
  - Neked kell olyan, hogy valaki ágyba vihessen? - ámult el Alf.
  - Kac, kac. Ő egy különleges fiú.
  - Mer? Okos?
  - Is. Meg szexi és olyan ahh.
  - Ki a rák az?
  - Carlos. - büszkélkedett én meg nemes egyszerűséggel ráköptem Alízra az innivalót.
  - Jézusom, nagyon sajnálom.
  - Semmi baj. - nevetett fel. - A multkor Alfi sétált nekem egy adag kínaival. Viszont azt hiszem kimegyek a mosdoba.

Azt hittem lecseszi a fejem. Nem rég újságolta mennyi volt az a póló és hogy mennyire tetszik neki. Én meg leköpöm kólával és semmi keményebb reakcio.
  -  Megyek veled.
  - Nem kell. - Mosolygott
  - De. 

Szóval mi ketten eltüntünk, a többiek szinte észre sem vették, amit nem is bántam.
  - Maradhattál volna. - mosolygott rám a pólóját dörzsölő szőke lány.
  - Áh! Nem az én világom!
  - Nem is ismered őket.
  - Tudom, de valahogy nem vonz a társaságotok...
  - Oh..
  - Mármint nem úgy értettem. - hebegtem. - Én...
  - Értem nyugi. - nevetett.
  - Huh, akkor megnyugodtam. Nem akarok senkit megbántani.
  - Tisztában vagyok vele, hogy érted. Sokszor én is unom Fatiék dumáját. Leárazás, új táska, helyes pasik...
  - Ezt nem gondoltam volna.
  - Nem szabad csak a külsőségekre figyelni. Sokszor a belső többet rejt mint hinnéd.
  - Ezt így kemény tőled hallani.
  - Ezt bóknak veszem. - mosolygott. - Igazából köszönöm, hogy leköptél. Utálom Lillát. Egy igazi ribanc.
  - Üdv a klubban.
  - De miért lepődtél meg ezen, hogy a cserediáksráccal randizni megy. Mindenkire rárepül. Olyan mint egy rágó a cipőtalpon.
  - Tudom milyen csak...
  - Csak?
  - Carlos nagyon jó barátom és a multkor koptatta le Lillát.
  - Kajak?
  - Elég keményen..
  - Ezt nem nézném ki belőle. Kedves srácnak tűnik.
  - Az is.. Csak... Ő olyan más...