Amigo

Lucia

Kezdtem egyre jobban lenni a történtek után. Újra belevetettem magam az életbe és annak tényleg minden részletébe. Kezdtem úgy látni a dolgokat, hogy ha nem lehet gyerekem, akkor legalább mindent megteszek, hogy másban leljem örömömet. Természetesen Carlos is sokat segített a dolgokon. Vagyis legjobban a múltheti beszélgetésünk. Az étteremben történt félreértés után rengeteg elvarratlan szálunk volt, de ezt sikeresen megbeszéltük. Ami.... Így fisszatekintve eléggé furcsa, de reális. Egyikünk sem akar jelképesebben elköteleződni a másikhoz, de véget sem akárunk vetni semminek.

~~~~~~~~~~~~

- Törődj bele. - rántott magához egy csókra. - Tőlem másr soha nem szabadulsz meg és ezt nem egy méreg drága karika fogja érvényesíteni!
- Akkor?
- Én. - morogta és apró csókokkal látta el a nyakamat, mire muszáj voltam felkuncogni. - Valld be, Léna! Soha nem nyögnél úgy más alatt, mint alattam.
- Bevallom. - mondtam mosolyogva. Barna szemei ragyogtak. Nem is tudnám megmondani minek örült jobban. Annak, hogy erősítettem az egóját, vagy annak, hogy ő maga is tisztában volt vele, hogy amit mondtam őszintén mondtam. Márk előtt volt pár... "futókalandom" de egyikkel sem élveztem annyira az éjszakákat, mint Carlossal. Ő valahogy, vslamiben, valamiért más. Jobb.
- Mit szólnál, ha az új szomszéd is megismerne engem? - méregetett vággyal teli szemekkel. - Annyira imádom, ahogy sikítod a nevemet.
- Te lehet, de a szomszédok nem biztos... - nevettem.
- Kit érdekel? A főbérlő egy rohadt kivénhedt perverz. Amíg őt nem zavarja a dolog, már pedig bem zavarja, addig nem tehetnek ki innen.
- Nagyon magabiztos vagy.
- Talán nem tetszik? - kérdezte ördögi mosollyal.
- De. Egy dolog a számtalan tulajdonságod közül, amit a kelleténél jobban imádok. Viszont! Tényleg meg kellene beszélnünk pár dolgot még...
- Tudom. - sóhajtotta aztán lemászott rólam és szétterült mellettem az ágyon. - De emiatt a gyerek dolog miatt... Tényleg nem kell paráznod. Engem nem egy babával tudsz boldoggá tenni.. Hanem azzal, ha velem vagy. A baba egy csak egy plusz, de plusz lehet egy közös tetkó is.
- Te a gyerekünket egy rajzhoz hasonlítod?!
- Nem. Én szimplán arra célzok, hogy ha annyira szeretnél gyereket, akkor az megoldható máshogy is.
- Tudom... Csak olyan... Furcsa.
- Ne legyen az. - húzott magához egy csókra. - Ha úgy érzed szeretnél egy gyereket, akkor szerzek neked egyet.
- Az nem olyan egyszerű... 
- De.
- Tekintve, hogy se te.. sem én nem óhajtunk jelképesen elköteleződni, ez igeis nehéz. Még a házas embereknek is nehéz az adoptálás.
- Léna! Ha neked gyerek kell, akkor kapsz. Mond meg mikorra kell és délre itt lesz! Csak egy napot mondj és kapsz egy pici Sanchezt.
- Te hülye vagy. - nevettem fel.
- A boldogságoddal soha nem viccelnék.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Igazából már vagy két napja az utolsókon kattog az agyam. Mégis, hogyan tudna ő szerezni egy gyereket?
- Carlos... Szombat.
- Szombat?
- A gyerek.
- Rendben. - bólintott, mintha ez olyan egyszerű lenne.
- Van esetleg olyan rokonod, barátod, akinek nem mutattál be és van gyereke?
- Rokon? Hm.. Csak Frederico bacsikám, de róla már meséletem.
- Igen.. De ő nem tűntűnik valami szimpatikusnak a mesék alapján.
- Élőben rosszabb. - kacagott. - Tehát a vele való találkozásodat hanyagolom, ha nem baj.
- Csak nyugodtan.
- Haverok pedig..  Hát, ami azt illeti nagyon sok van, akinek még nem mutattalak be, de a nagy többségének nem is foglak.
- Miért?
- Nem is nevezném őket havernak se.. - vakarta meg a tarkóját. - Inkább, amolyan érdek ismerősök.
- De, akkor honnan szerzel gyereket?
- Jajj, Léna! Gumicukrot is szoktál enni mégsem keresel utána hogy a benne lévő zselatint melyik vágóhídi sertés csontjaiból nyerték ki.
- De egy gyerek nem olyan, mint a gumicukor!
- Édes, pici, foglalkozni kell vele, szóval de.
- A gumicukorral mégis miért kell foglalkozni?
- Ha meleg van és nem vágod be a hűtőbe összeolvad. Azonosul a többivel, akár egy gyerek, ha nem neveled rendesen.
- Úgy beszélsz erről, mintha éves tapasztalataid lennének apaságból. - nevettem el magam ő pedig csak megvonta a vállát.
- Nagyon sok minden van, amit még nem tudsz rólam.
- Ezzel ugye, nem azt akarod mondani, hogy van egy gyereked valamelyik régi amigodtól?!
- Dehogy. - nevette el magát. - Csak sok dolgot még nem tudsz, mert nem volt lehetőségem elmondani, mert nem kérdeztél rá.
- Miért, ha nem kérdezek rá valamire, akkor nem kell elmondanod?
- Ha nem kérdezel rá, hogy hol van az az ocsmány lila pólód, akkor logikusan nem mondom el.
- Te pakoltad el?! Az a kedvenc pólóm. - akadtam ki.
- Attól függ!
- Mitől?
- Hová tetted a kedvenc alsóm?
- Carlos... Az a boxer baromi hülyén néz ki.
- Látod? Te se mondtad volna el, ha nem kérdezek rá.
- De ez nem ugyanaz!
- De. - nevetett én meg úgy éreztem jobb, ha ráhagyom.
- Annyit legalább megtudhatok, hogy kosfiú lesz-e vagy kislány?
- Lucianak hívják. - mosolygott. - Egy tündér.