Amigo

Férfias gyerek

Mikor visszaértem a Emma már robbani tudott volna. Egyszerűen nem akarta megérteni, hogy mi van ha Léna nem lenne boldog velem. Ha valaki boldogságának tönkre kell mennie az legyen inkább az enyém!
Órákon kersztül hallgattam Em kiakadását, de egy idő után már nem tudott érdekelni. Ha nem tudja felfogni mot akarok, akkor nem fogok várni. Ugyan ez volt régen is.. Ha Léna nem tudta engem akar e vagy Tomit, akkor nem várhatok a végtelenségig.
Már vetkőztem a tusoláshoz, amikor Emma ismét rám rontott, hogy valami hülye elméletével megcáfolja a döntésemet.
- Neked mégis mi a jó francért van kiszívva a nyakad? - kész. Robbant. Nem válaszoltam csak tovább vetkőztem. Beálltam a zuhany alá és behúztam a zuhanyfüggönyt. - Na, nem Carlos! Előlem aztán nem menekülsz! - beállt elém.
- Ha nem zavar, zuhanyoznék. - jegyeztem meg mellékesen.
- Nem. Nem zavar.
- Rendben. - bólintottam.
- Ki szívta ki a nyakad?
- Az nem tartozik rád.
- Carlos!
- Emma. Lehet nehéz elhinni, de vannak dolgok, amiket nem lehet erőszakkal elérni. Én elhiszem, hogy neked ilyen harcias a természeted, pláne, ha olyanról van szó, aki fontos neked... De hidd el... Néha, jobb sodródni az árral. - sóhajtottam. A lány szemeibe könnyek gyűltek.
- Te lefeküdtél vele... - dadogta. Nem szóltam csak komoran bólintottam. - Te lefeküdtél azzal a ribanc Líviával!
- Mi? Lénával feküdtem le, basszus!
Emma arca egy percre kifejezéstelenné vált. De aztán... Egy hatalmas gúnyos mosoly terült el a könnyekkel szántott arcon.
- Te most örülsz?
- Van remény. - szipogta.
- Nem Emma. Nincs remény. Megcsalta miattam a vőlegényét.
Csatt. Ennyit fogtam fel az egészből. Emma egy egyszerű mozdulattal pofánvágott. Könnyes szemeivel villámokat szórt rám. Aztám kiszállt a vízsugár alól és kiment a fürdőből én meg utána.
- Megtennéd, hogy megállsz?!
- Nem. - vakantotta és bevágta maga mögött a szobája ajtaját. Megdordultam, hogy visszamenjek a fürdőbe, de... Noss.. Nekem eddig fel sem tűnt, hogy társaságunk van az emeleten.
- Carlos.. Fiam.. - köszörülte meg a torkát Em apukája. - Tudom, hogy annak idején azt mondtuk, hogy érezd otthon magad... És ez most is így van.. - ő is és Em anyukája is zavartan próbáltak nem a derekamnál lejjebb nézni. - De.. Ha itthon vagyunk, megtennéd, hogy legalább egy boxert veszel fel?
- Oh, igen, persze... Csak szeretek szabadon száradni. - nevettem fel. - Egyszer majd próbálják ki.
Nem takartam magam, csak lazán besétáltam a fürdőbe.
- Nagyon... férfias gyerek. - kuncogott Emma anyukája.
- Te megbámultad?!
- Hűséget fogadtam, nem vakságot.