Amigo

Komolyan gondolod?

"- A szüzességed fogom elvenni, nem foglak felcsinálni. - Morogta és adott egy csókot a homlokamra. - Bízz bennem, princesa. "

Újra apró puszikkal kezdte elhalmozni a nyakamat, hogy ellazítson. Éreztem, hogy végigsimítja a csiklómat, majd óvatosan belém nyomta két újját.
- Olyan jó tudni hogy ilyen hatással vagyok rád. - morogta. - Nagyon nedves vagy.

Lassan mozgatni kezdte újjait eleinte elég furcsa érzés volt, de aztán egyre kellemesebb. Egy apró nyögést váltott ki belőlem. Carlos halványan elmosolyodott majd hozzám hajolt egy csókra.

Mindennél jobban akartam... Azta kartam, hogy az övé legyek. Azt, hogy ennél is jobban magának akarjon...

Abba hagyta a kényeztetésemet és elhelyezkedett a lábam között. Minnél többször éreztem meg erekcióját, annál jobban féltem.
- Ha attól jobb... - morogta. - Nyugodtan karmold össze a hátam, amennyire csak lehet.
Azt hittem majd lassan fogja csinálni... De nem pont így lett.
Egy egyszerű modzulattal belém nyomta magát én pedig a hátába mélyesztettem a körmeimet.
Nagyon fájt... De az ahogy szorított magához... Mindent elfelejtetett velem. Biztonságban éreztem magam.
Egy ideig nem mozdult. Hagyta, hogy szokjam kicsit, aztán lassan mozogni kezdett.
A fájdalom enyhült és fokozatosan egyre jobb érzés lett. Már nem karmoltam olyan erősen a hátát, a nyögéseket is egyre nehezebben tudtam visszatartani.
- Csak ketten vagyunk, princesa. Nyögj nekem. - morogta a fülembe.
- Ugye még nem...
- Bármennyire is izgató benned lenni, nem gyorsítja fel azt hogy élvezzek. - suttogta és nyomott egy puszit az arcomra. - Na... Ne félj ennyire. Vigyázok rád.
- Ígéred?
- Igen.
Egyre gyorsabban és erősebben kezdett lökni. Kellemes bizsergés kezdte átjárni a testem és ez fokozódott.
- Közel jársz?
- Azt hiszem.
- Élvezz nekem, princesa.
- Nem megy. - nyögtem.
- Ne agyalj rajta. Csak élvezd, hogy milyen jó. Engedd el magad... 
Nem ment. Valamiért tényleg nem.

Carlos nyögései egyre szaporábbak lettek, majd kihúzódott belőlem, épp időben, mert ahogy kihúzta már a hasamra is lövellt. Mellém dőlt.
- Nem élveztél el, igaz?
- Igaz. - motyogtam szomorúan, ám meglepetésemre elmosolyodott. Örült.
- Tudod, én nem bánom. - fordult felém.
- Mit?
- Azt hogy nem sikerült elélvezned. Ezt is, mint minden helyzetet, ki kell tapasztalni.
- Ezt most értsem úgy, hogy...
- Pontosan. Ketten kigyakoroljuk.
- Ez most úgy hangzott, mintha szex órákat vennék tőled. - nevettem el magam.
- Szerintem meg egy szimpla barátság extrákkal kapcsolatnak hangzott.
- De te nem ezt akarod, igaz?
- Mit?
- Nem egy barátság extrákkal kapcsolatot akarsz, igaz?
- Tudod, princesa... Volt nekem elég vagány, kicsapongó, bohém alkalmi kapcsolatom. De volt egy-két komoly is. Azért volt kevés komoly, mert csak azt akarom magamnak, aki tökéletes nekem.
- Én az vagyok, nem?
- Te vagy a legtökéletesebb. Az akivel mindent meg akarok élni.
- Komolyan mondod?
- A lehető legkomolyabban. - mondta majd magához húzott egy szenvedélyes csókra.
- Miket szeretnél velem megélni?
- Mindent, amit egy férfi és egy nő megtehet.
- Például?
- Te szereted az ilyen romantikus dolgokat, nem?
- De.
- Az egyik nap, azt mondtad, hogy elmennél Afrikába, hogy megnézd a napfelkeltét és a naplementét.
- Igen, mert állítólag ott a legszebb.
- Akkor úgy mondom, hogy én leszek az, aki elvisz oda, akivel megnézed, akihez oda bújsz közben, aki az életét adná érted, ha megtámadnának az oroszlánok. És én akarok az lenni, aki végül sértetlenül hazahoz, mert jobban vigyázott rád, mint a szeme fényére.
- Köszönöm.
- Megköszönheted valami finommal.
- Éhes vagy? - nevettem fel.
- Nagyon.