- Nem tudom, jó?! - ordította.
Nem erre számítottam. Egy határozott igent, vagy egy nemet vártam.
- Mi az, hogy nem tudod?!
- Itt hagytál.. - könnyesedtek szemei. Lehet nem készültem fel még erre. - Pedig megigértd, hogy soha nem hagysz el...
- Nem engem választottál.
- De téged akartalak...
- Soha nem tettél felém egyetlen lépést sem. - suttogtam.
- És már késő?
- Erre nem tudok válaszolni. Én csak választás elé tudlak állítani.
- M-mire gondolsz?
- Hozzá mész Márkhoz és.. - nyeltem nagyot. - ..boldog leszel. Vagy nem mész hozzá és a biztos bizonytalanságot választod. A Talánt.
- A.. Talánt?
- Léna.. Én még mindig szeretlek. - nevettem el magam. - Azért jöttem ide, mert tönkre akartam tenni az esküvőt. De ezt nem tehetem. Nem szakíthatlak el a boldogságtól csak mert... Szükségem van rád. Nem tehetem azt, amit régen. Nem helyezhetem előrébb a saját boldogságomat a tiédnél. Mert én akkor leszek boldog, ha te az leszel.
- Miért vagy te a talán?
- Léna.. Egyetemre jársz, ahogy én is. Én nem éppen ide terveztem a jövőmet, lehet át veszem apa cégét.. Szerintem te nem akarsz innen elköltözni.. Anyukád belehalna.. Itt van mindenki, aki neked számít.
- De te nem lennél itt.
- Én nem. De mindenki más igen. - hajoltam a füléhez. Egy apró puszit akartam adni a szájára, de meglepetésemre magához húzott és megcsókolt.
Nem tudtam többé visszafogni magam.
Megragadtam a derekát és magamhoz rántottam. Ezúttal már kiéhezetten faltuk egymás ajkát. Kezeim a pólója alá vándoroltak és újra felfedezték testének minden porcikáját.
Annyira hiányzott.
A hajamba túrt. Először enyhén húzta a tincseimet aztán egyre erősebben. Akart. Mindennél jobban. Egy egyszerű mozdulattal felemeltem, ő pedig lábaival körbekulcsolta a csípőm. Kezeim apró formás fenekére tapadtak és erősen markolászták.
Nem ilyen volt.
A lépcső felé fordultam és felvittem az emeletre.
Csak az járt az eszembe, hogy kiélvezzem a pillanatot. Nem akartam tudni, hogy kit fog választani. Élvezni akartam.
Szinte ledobtam az ágyra törékeny testét és letéptem róla minden ruhadarabot. Ő sem tett másként. Olyan erővel rántotta le a felsőm hogy hallatszott az anyag recsegése.
Már csak boxer volt rajtam. Fölé másztam. Az kezem már a bugyijában volt. Halkan nyögni kezdett mikor a csiklóját ingereltem.
- Akarsz?
- Igen. - mondta két csók között.
Körmeit teljesen a hátamba vágta, mire én belé nyomtam két újam. Nagyon nedves volt és szűk. Kissé kellemetlenül érte a dolog.
Ott nyögött tőlem...
Én pedig elgondolkodtam...
Ha.. Megcsalja Márkot.. Azzal tönkre teszek mindent.
YOU ARE READING
Amigo
RomanceAmigo Egy szó, ami oly keveset enged, mégis vonz, hogy többet akarj. Lehunytam a szemem és vártam, hogy megcsókoljon, de helyette csak egy puszit nyomott az orromra. Kinyitottam a szemem és azzal a tenyérbe mászó vigyorával találtam szembe magam. ...