Amigo

Márknak? Virágot?

Léna egyértelműen megváltozott. Állítólag mindenki változik még akkor is, ha az ember nem veszi észre magán. Lehet én sem veszem észre magamon, mert én csak azt látom, hogy a múltban ragadtam. Vagyis azt hiszem. Ami Líviát illeti...Csodálatos éjszaka volt. Nem bántam meg. Semmi kedvem nem volt a szexhez.
Azt hiszem ez a szerelm. Mármint amikor minden szar... És lehet, hogy soha nem lesz újra a régi. Aztán jön valaki vagy valami ami mindenbe bezavarhat és ott dől el minden. Ha az ember hagyja, hogy magával ragadja az a dolog, akkor feladta és nem is volt fontos neki a múlt.
Nem tudtam megfektetni Líviát. Szerelmes vagyok Lénába és nem tudom elfelejteni holmi kis tánctanár miatt egy éjszaka alatt.

Rávettem, hogy együnk egyet, aztán felkültem szépen a 7B lakosztályba. Azt mondtam telefonálnom kell majd megyek.
- Addig... - súgta a fülembe. - levetkőzöm, ha nem baj.. Persze, ha te szeretnél levetkőztetni, akkor...
- Menj fel, vetkőzz le, menj nyugodtan tusolni majd csatlakozom, de ezt muszáj elintéznem.
- Rendben, hercegem. - arca közeledni kezdett az enyémhez. Már majdnem megcsókolt, de az újjam a szájára tettem.
- Majd fent, baba.

Kimentem az épület elé és imitáltam, hogy beszélek valakivel. De miért? Hisz nem elenőrzött senki... Húznám az időmet, mert félek, hogy valami olyanba sodrom magam amibe végképp nem akarom?
Nem tudom.

Már épp tettem volna vissza a zsebembe a telefont, amikor rezegni kezdett. Ismeretlen.
- Igen?
- Carlos? Márk vagyok.
- Hola.
- Emma adta meg a számod. Tudunk beszélni?
- Sí.
- Én úgytudom... Hogy ti nagyon jó barátok vagytok Lénával.
- Sí. Léna es mi amigo.
- Nagyon... kínos ezt kérdeznem, de szerinted mivel békíthetném ki.
- Összevesztetek? - tettettem a hülyét.
- A táncpróba óta az összesvitánkat felhozta...
- Sárga rózsa.
- Tessék?
- Az a kedvenc virága. - sóhajtottam.
- Nyitva van még szerinted valahol egy virágbolt?
- Talán a belvárosban. - gondolkodtam.

Kész röhej voltam. Azért mentem oda, hogy tönkretegyek egy esküvőt aztán meg azon agyalok, hogy a vőlegény hol tudna rózsát venni, hogy minden jó legyen köztük.
Megfordultam és az üvegajtón keresztül bámultam a recepciós pult iranyába, amitől nem messze volt egy fiatallany... Természetesen virágokat árult.

Na, Carlos. Most dől el milyen ember vagy a szíved méllyén.
- Tudod, hogy hol van a Renovatio?
- Persze.
- Gyere ide tíz perc múlva. - sóhajtottam.
- Mi?
- Csak gyere ide.

Kilenc múlt és ott álltam a rohadt hotel előtt, egy rohadt csokorral a kezemben és vártam életem szerelmének a vőlegényét. Egy balfasz vagyok.
- Te egy Isten vagy. - közeledett felém.
- Áh, ugyan. - nevettem. Márk elővette a tárcáját.
- Mennyivel tartozom?
- Semmivel.
- Olyan nincs.
- Van.
- Na, mond.
- Csak ígérj meg valamit!
- Rendben. - mosolygott.
- Ha összehazasodtok. - nyeltem nagyot. - Tedd olyan boldoggá amennyire csak lehet és soha ne hagyd el... Ha te is megtennéd vele... Összeroppanna.
- Öhm.. Rendben. Ígérem. - mondta kissé furcsálva. - Azt mondtad "te is". Volt valaki, aki összetörte a szívét?
- Igen. Nagyon szerette a srácot. A srác is őt. - nevettem kínomban. - Csak nála nagyobb balfasz nem létezett akkor.

Mire visszamentem a lakosztályba Livi már édesen aludt egyszál semmiben. Szép látvány volt én meg szépen betakartam és elmentem zuhanyozni.

Reggel már üres volt mellettem az ágy. Gondolom Liv kicsit felkapta a vizet és lelépett.
Nyújtózkodtam egyet és előkerestem a telefonomat.
8 nemfogadott hívas Emmától.
- Te mégis, hol a jó francban vagy?
- Emma drága. Hogy lehet egy kifinomult lánynak ilyen mocskos szája?
- Na, ide figyelj Sanchez! Kurva gyorsan gyere haza, mert ki akarom tekerni a nyakadat. Léna mindent elmes...
- Emmácska, ha visszaérek kiporolom a formás kis hátsód az előbbi szóhasználatod miatt!
- Nagyon vicces vagy Sanchez.
- Ilyennel soha nem viccelnék. Tehát válogasd meg a szavaidat.
- Jól hallom, hogy jó kedved van?
- Jól.
- Tényleg megfektetted a csajt?
- Nem. - nevettem. - Este... Márknak vettem virágot.
- Mi?! Márknak? Virágot?
- Jól hallottad.
- Carlos...
- Majd ott elmagyarázok mindent.
- Rendben.