Amigo

Nászajándék lesz

Leszaladtam a lépcsőn és sietve vettem fel a cipőm.
- Hová sietsz ennyire? - állt meg mellettem apa, aki még a reggeli kávéját kortyolgatta.
- Venni egy új öltönyt.
- Mi van fiam, házasodol? - poénkodott.
- Nem. Mennyasszonyt fogok szöktetni. - mondtam egy nagy mosollyal.
Apa félrenyelte a kávéját én meg már kint is voltam. Kocsiba szálltam és a lehető leggyorsabban hajtottam a belváros irányába.
- Igen? - kérdezte még mindig rekedtes hangon.
- Oda megyek!
- Mi? - értetlenkedett.
- Takarítsd ki a vendégszobátokat Emma, mert jövőhéten érkezem!
- Komolyan? - visított fel én meg kissebb halláskárosodást szenvedtem.
- Igen. Most megyek új öltönyt venni.
- De aztán döglesztően álljon rajtad.
- Emma, drágam. Rajtam mi nem áll döglesztően?
- Látom az egód újra a régi.
- Lehet. - sóhajtottam. - Amúgy miért nem bírod Márkot?
- Miért gondolod, hogy nem bírom?
- Ha bírnád, akkor nem nekem drukkolnál.
- Márk egy rendes srác, de Lénának te vagy a tökéletes..
- Jó ezt hallani, ha már minden boldogságom kockára teszem.
- Mióta vagy te ilyen nyálas?
- Nyálas?
- Jól hallottad, Sanchez! Vedd elő a legnagyobb egódat és a régi stílusod. Újra meg kell hódítanod!

Igen! Ez volt a tervem. Két év után újra meg akartam hódítani. Azt akartam, hogy újra a karjaim közt legyen. Csókolni minden porcikáját. Látni, ahogy elpirul tőlem. Elmosolyodni újra és újra ahányszor a karjaimban alszik el. Vigyázni rá. Ezeket akartam!
Fel tudtam volna robbani, ha arra a Márkra gondoltam. Hogy volt képe megkérni a kezét?! És Lénának, hogy volt mersze igent mondani?!

Egy vagyont fizettem az öltönyért, de nem számít érte bármit. De nem mehettem oda csak úgy... Kellett valami ajándék... Mit szeretett volna Léna régebben?
Ezaz!
Egyszer régen, amikor a belvárosban sétáltunk látott egy medált, amit szét lehetett nyitni. Az egyik felében egy kis óra volt, a másikba pedig képet lehetett tenni.

Legalább 7 üzletet végigjártam mire találtam egy hasonló medált...
- Milyen képet szeretne bele? - Kérdezte az idős úr.
- Ha lehet, akkor inkább gravíroztatnék.
- Nehéz lesz, de megoldható. Mi lenne a szöveg?
- Két méter távolságot kértél, de az életemet adnám.
- Nos... Rendben. - eléggé furcsán nézett rám ezért gondoltam magyarázkodom kicsit.
- A lány, akinek szánom... Eléggé makacs volt, amikor megismertem. - meséltem neki. - Megkérdeztem, mit szeretne, ki legyek számára. Erre azt válaszolta: Az, aki két méter távolságot tart tőlem.
- Ez... Rendkívül romantikus. És milyen alkalomra szeretné neki adni? Születésnap, évforduló?
- Megházasodik. Nászajándék lesz.
- Ezt komolyan gondolja? Nem hiszem, hogy ez lenne a tökéletes...
- Visszaakarom hódítani! Ez a legtökéletesebb.
- Félreértett fiatal úr. - Nevetett fel, majd elfordult és keresni kezdett valamit. - Ez szebb darab. - Fordult vissza. - Holnapra készen lesz.
- Köszönöm.
- De aztán hódítsa vissza a kisasszonyt!

Biztos voltam benne, hogy sikerülni fog!

~~~~~

Megkértem az egyik ismerősöm, hogy vegyen nekem jegyet a vasárnap esti gépre. Hétfő reggel ott akartam lenni. Azt akartam, legyen pár napom. Pontosabban öt. Öt nap, hogy visszanyerjem a szívét.
- Carlos, drágám. - lépett be anya a szobámba. Kicsit mintha zavart lett volna. - Mi volt abban a meghívóban?
- Léna férhezmegy.
- Aranyos, hogy elakarsz menni... De nem lehet, hogy ez egy rossz ötlet? Mármint... Azt mondtad valami rossz történt köztetek...
- Drága vagy, hogy aggódsz.
- Tudod... Olyan mintha lenne valami a szemedbe reggel óta. Valami különleges.