Amigo

Ez is...az is

Az utóbbi pár hétben Carlos mégjobban fellendítette a szexuális életünket. Minden reggel ő kelt fel hamarabb és gondoskodott róla, hogy én se aludjak tovább. Eddig sem volt olyan nap, hogy ne szexeljünk, de most! Reggel arra kelni, délután arra hazaérni  és este azután aludni... Pláne úgy, hogy a zuhany alatt sem hagyott nyugton. Persze... Nem mintha ellenemre lenne a dolog.
Amikor ajkai bejárják a testemet azonnal lángra lobbanok és úgy érzem pár pillanat választ el attól, hogy felrobbanjak.

Vasárnap volt Alvaro születésnapja és hát... Csaptak egy "kis" bulit, hogy méltón megünnepeljék. Javier, Carlos és én persze nyolckor leléptünk, mert szerettük volna azért kialudni magunkat hétfőre. Pablo és Alvaro persze belevágtak az éjszakába. Ez volt oka, hogy lassan reggel hét felé járt az idő és én egyedül voltam otthon. Carlos fél órával hamarabb elment, hogy megnézze él-e még az a két hülye vagy még haza sem értek.
Carlossal ellentétben nekem nem volt olyan könnyű a reggel. Borzalmas hányingerre keltem, minek hála azonnal rohantam is a mosdóba. Egyáltalán nem túlzok, ha azt mondom, hogy több mint egy óráig görneytem a wc fölött.
Szédültem. Hánytam..
Eldöntöttem, hogy nem megyek be inkább ma az egyetemre. Ilyen másnaposan még Carlos se lásson.
- Gond van, princesa? - kérdezte, ahogy felvette.
- Őszinte leszek. Azt hiszem elkaptam valami nyavaját...
- Mi?
- Nagyon szédülök... És hányingerem is van. - nyögtem. - Ma nem megyek be inkább...
- Jól van... - köszörülte meg a torkát. Olyan volt a hangja mintha valami zavarná. - Léna?
- Hm?
- Mikor kellene megjönnie?
- Minek? - kérdeztem hebegve, de tudtam miről beszél.
- Mikor vannak a piros napjaid?
- Piros napok? - nevettem fel hamisan. - Jajj, ne gondold már azt, hogy terhes vagyok.
- Mikor kellene megjönnie? - kérdezte feszülten.
- Ma jött meg! - hazudtam. Hallottam, hogy a megkönnyebbülten sóhajt.
- Én.. Izé.. Ne haragudj.
- Semmi gond. Megértem, hogy rögtön ez jutott eszedbe...
- Szeretnél valamit a városból? Valami kaja?
- Hát... Esetleg ha meglepnél egy kis sütivel.. Annak nagyon örülnék.
- Milyen sütit szeretnél?
- Habosat!
- Rendben. - nevetett. - Egyéb kikötés? Szeretnél még majd mást is kihányni?
- Délutánra jól leszek.
- Oké. Pihenj, gyógyulj és élvezd ki, hogy nem kell itt ülnöd.
- Meglesz. - nevettem.
- Szeretlek. - morogta.
- Én is téged.
- Akkor otthon.
- Oké. - kuncogtam. - Carlos?
- Hm?
- Kérhetek béka sütit is?
- Persze.

Hazudtam neki. De miért?! Nem tudom. Megijedtem. A hangja... Annyira gondterhelt lett, amit arra gondolt, hogy terhes vagyok... De nem vagyok. Vagyis...Nem lehetek az.. Mármint.. Nem. Mindig védekeztünk. Vagy...
Két vagy három hete volt egy alkalom... Amikor nem... De időben kihúzta.. Nem élvezett belém. Viszont ez nem 100% arra, hogy nem lehetek az..

- Mi a jó büdös kurva nénikémért nem tudtatok gumit használni? - ordított a telefonba Emma én pedig igyekeztem a legtávolabb tenni a fülemtől, hogy ne süketüljek meg. - Értem én, hogy dúl az a rohadt nagy szerelem, de basszus, hahó! Gyereket szerintem nem akartok!
- Nem...
- Vettél már tesztet?
- Igen.. Kettőt is
- És?
- Még egy perc és kész... - motyogtam.
- Jó. Szóval a terv a következő! Nyugodj meg!
- Nyugodt vagyok.
- Meg a francokat vagy nyugodt! A kávét is kiborítottad.
- Azt te öntötted ki, amikor mondtam, hogy mi van.
- De te miattad öntöttem ki!
- Emma... Azt hiszem kész a teszt.

Remegő kézzel nyúltam értük. Nem kívánom senkinek azt a gyomorgörcsöt, amit akkor éltem át...
- Na? Mi az? Mond már!!! Léna! Ott vagy?
- Itt vagyok...
- Na?
- Pozitív.. - suttogtam.
- Mindkettő?! - akadt ki. Csak az egyiket volt merszem megnézni, aztán következett a másik...
- Emma.. Ez negatív.
- Mi?!
- Az egyik pozitív a másik pedig negatív.
- Akkor... - nagy levegőt vett majd a lehető leglassabban fújta ki. - Most fogod szépen a csinos kis seggedet, drágám és elvonszolod magad egy nőgyógyászhoz!
- De...
- Semmi de, baszki! Teszed, amit mondok! - üvöltöt
Kissebb csend telepedett le közénk, de kénytelen voltam kínomban elnevetni magam.
- Őrület, hogy Londonból is dirigálsz nekem.
- London, Spanyolország, Magyarország... Nekem mindegy, hogy hol vagy akkor is a szerencsétlen barátnőm leszel.
- Köszönöm.
- Komolyan mondom.
- Oké. - Nevettem.
- De tényleg. Nincs kiút. Előlem nem menekülhetsz!
- Jó, jó.
- De komolyra fordítva a szót... Tényleg menj el egy nő gyógyászhoz.. Még ma.
- Rendben. - sóhajtottam.

Emmának igaza volt. Van. Lesz. Mindig, mert ő Emma. Ő rá mindig számíthatok, kit érdekel, hogy hol van. Mindig szakít rám időt és nem érdekből... Soha nem fogom tudni eléggé megköszönni ezt neki.

A nőgyógyász meglepő módon azonnal tudott fogadni, mert a kliense egy órával az érkezésem előtt mondta le. Nagyon kényelmetlen volt az egész. Kényelmetlen, idegesítő, ijesztő. Pláne, hogy közben csak azt mondogatta, hogy: Igen...hm igen. Nem. Rendben. Igen. Jól van. Igen.
Szóval kezdtem úgy érezni ott magam mint egy rossz pornó filmben.
- Mit gondol doktor úr? - kérdeztem elcsukló hangon.
- Ami azt illeti... Eddig mindent rendben találtam, de ha nem bánja még elvégeznék egy vizsgálatot.
Pff.. Jellemző. Nem tudtam meg semmit.

Nem sokkal később pár papírral tért vissza a kezében és eléggé gondterheltnek tűnt.
- Szóval? - kérdeztem azonnal.
- Van.. Valami amit elkell mondanom önnek kedvesem.
- Jó vagy rossz hír? - próbálkoztam, de csak egy fájdalmas mosolyt kaptam cserébe.
- Ez is... Az is. Melyikkel kezdjem?
- Legyen a jó...
- Ön nem terhes. - amint kimondta hirtelen hatalmas kő esett le a szívemről. - Valószínű valami vírus miatt volt rosszul.
- És... Mi a rossz hír?
- Kedvesem... Eléggé régen vagyok a szakmában, de ilyet még egy kliensemmel sem közöltem. - arca kifejezéstelenné valt. - Önnek nem lehet gyermeke.