Amigo

Titkok és... ?

Hála a jó égnek gyorsan eltelt a hét többi része. Igazság szerint semmi érdekes nem történt. Már csak a mai napot kell túlélnem. Csak legyen vége ennek a pénteknek.
Amit viszont nehezen tudok kiverni a fejemből az az, hogy hazudom Tominak. Mármint... Elvileg azon vagyunk, hogy összejöjjünk én meg letagadtam, hogy Carlossal beszélten akkor éjjel. És ő elhitte... Tényleg hitt nekem. Vagy csak nem akarja tovább firtatni ezt a Carlosos történetét? Talán nem kéne többet hazudni. Nem is akartam eddig se, de azt sem szerettem volna, hogy balhé legyen. Csak... Egyszerűen nem tudom mi van most velem. Tényleg bele voltam esve Tomiba kilencedik óta, de most itt ez az ökör, akit nem is értek, nem is tudom, hogy megakarom-e érteni és... Bonyolult minden.

  - Princesa! - kapott fel Carlos és megpördült velem. - Hol jársz gyönyörűm?
  - Fellegekben? - nevettem el magam, majd átkaroltam a nyakát és lágy csókot adtam a szájára.
  - Ezt miért kaptam?
  - Nem adhatok puszit se?
  - Eddig nem igazán adtál egyet sem.. - nézett rám gyanakodva. - De nekem bejön, tehat csak nyugodtan.
  - Majd legközelebb.
  - Na, álljon meg a menet! - erőteljesen magához húzott. Hátam a mellkasának nyomódott és éreztem keményedő ágyékát. - Nagyon nem tetszett, amit a multkor csináltál!
  - Nem tettem semmit.
  - Oh, dehogynem! És azt hiszem ki kellene mosni azt a mocskos kis szádat.
  - Nem értem mire célzol...
  - Nem te vagy a főnök!
  - Szeretek a magam ura lenni.. - nyögtem ki halkan, Carlos kezei pedig a melleimen állapodtak meg majd óvatosan megmarkolta.
  - Én vagyok a főnök.
  - Ja. - kuncogtam, mire szorítása erősödött.
  - Én vagyok a főnök.
  - Carlos... Ez fáj. - nyögtem.
  - Léna! Mond ki!
  - Te vagy a főnök! Kérlek engedj el.
Szirítása ellágyult majd egy apró puszit adott a nyakamba.
  - Jó kislány leszel?
  - Ha azt szeretnéd...
  - Amit szeretnék és amit mondok az két külön dolog. - hangja egészen rideg volt.
  - Miért?
  - Kicsi vagy még ehhez.
  - Tizennyolc vagyok.
  - Én meg húsz leszek.
  - Te hányszor megbuktál meg?
  - Nem buktam meg.
  - Akkor?
  - Mondjuk úgy hogy...Visszatartottak..
  - Oviban?
  - Is.
  - Oh, egyik haveromat is, mert sírós volt. Te is az voltál?
  - Nem. Én az ellenkezője voltam.
  - Micsoda?
  - Nem kell tudnod róla.
  - Miért?
  - Még egy kérdés és megbaszlak.
  - Oké, befogom.
  - Legyél jó kislány és csinálj nekem valami kaját. Van egy kis dolgom fenn.
  - Héj! Én vagyok a vendég! Neked kéne kiszolgálni engem.
  - Én. Vagyok. A. Főnök.
  - Jó, jó. Igen, te vagy a főnök. - nevettem.
 
Carlos felment az emeletre én pedig átmentem a konyhába. Bevallom elég hülyén éreztem magam, hogy én készítgetem neki a kaját miközben, végül is én vagyok a vendég. Bár az jobban lefoglalt, amit pár perccel ezelőtt mondott. Húsz éves és még gimnazista? Persze, ha tényleg igaz, ez a visszatartós dolog, akkor érthető. De miért tartották vissza? Egy gyereket, akkor nem engednek tovább, ha síró, szülei akarják, megbukik, nem elég fejlett, beszédhibás.. De mivel Carlos egyik ilyen "tünetet" sem produkálja, nem tudok rájönni miért tarthatták vissza. Akit cserediáknak küldenek annak jó a nyelvérzéke, ha sírós lenne akkor érzékenyebben bánna az emberekkel. Erőszakosnak sem mondanám... Talán inkább csak hirtelen haragú.

Egyáltalán nem tűnt fel mennyire elkalandoztam. Mikor feleszméltem Carlos átölelte a csípőm és a nyakamba csókolt.
  - Finom illatok vannak. - dörmögte.
  - Mit csináltál fent?
  - Ahhoz neked semmi közöd. - nevetett és hátrafelé kezdett húzni. Leült a székre engem pedig az ölébe rántott. - Vannak dolgok, amibe nem kell beleütnöd azt a szeplős kis orrod.
  - Minden spanyol ilyen?
  - Milyen?
  - Titokzatos, ijesztő...
  - Ijesztő lennék?
  - Hát... Eléggé, amikor hangulat ingadozásaid vannak. - ahogy ezt kimondtam ölelését inkább merevnek éreztem, mint lágynak.
  - Nincsenek... hangulat ingadozásaim.
  - De.
  - Léna!
  - De. Vannak. Néha tökre laza vagy meg kedves, utána meg bumm! Idegbajos.
  - Nincs semmi ilyen problémám.
  - Pedig van.
  - Oh Istenem. - Felpattant a székről én pedig a földre zuhantam. - Kussolj már!
  - Oké! - Lassan felkeltem és arrébb mentem. - Szerintem jobb, ha megyek.
  - Nem kell elmenned. - Hangjából érződött, hogy nehezen tudja türtőztetni magát.
  - Szerintem pedig jobban tenném. - Suttogtam. - Jó étvágyat..