Amigo

Hogyan szeretnél

- Miért akarsz haza jönni?
- Azt hiszem vége..
- Nem Carlos, nincs vége!
- Lucia.. Te ezt nem értheted..
- Emma mindent elmondott és tudod mi van? Gyáva vagy! Puha pöcsű lettél.
- Mi?
- Jól hallottad Sanchez! Gyáva féreg vagy, ha a történtek után otthagyod Lénát. - ordította a hugom aztán kinyomta a telefont.
Mindenki szerint az lenne a legjobb, ha visszaszerezném, de ez így nem jó.. Senki más nem veszi számításba a "mi lesz ha" esetet.
Lucianak csak egy dologban van igaza. Egy puha pöcsű barom vagyok.
Soha nem akartam szerelmes lenni, csak gyengítik az embert az érzelmek!

Letekertem a nevéig.
- Meghívhatlak egy kávéra?
- A történtek után? - hangja kissé ingerült volt.
- Megbeszélhetnénk. - próbálkoztam.
- Rendben.. - nevetett fel kínjában.
- Akkor félóra múlva, a színház előtti kávézóban.
- Táncórám lesz Márkkal.
- És?
- Nem mehetek el csak úgy.
- Mond, hogy jobb dolgod van!
- Miért? - kuncogott. - Te jobb dolog vagy mint egy vőlegény?
- Az vagyok, nem?
- Ott leszek.
Vissza fog térni a régi Carlos. Mostantól kifogok használni minden lányt. Ez a legegyszerűbb.
Sötét nadrág, fekete laza felső, dög cédula és egy menő napszemüveg. Ez egy igazán laza külső, ha valaki szórakozni akar egy lánnyal. Nem csináltam semmit a hajammal. Jó az úgy ahogy van. Kócos, de nem olyan ocsmány módon.
Úgy döntöttem kések is. Minek érjek oda időben? Ezentúl újra stílusosan fogok késni minimum 5-10percet. Visszatér minden egóm és magabiztosságom. Nem érdekel a "mi lesz ha" elmélet. Szarok bele.

Már tíz perce a kávézóban kéne ülnöm, de még oda sem értem. 50 méter távolság 11perc késés. 30 méter tavolság 12perc késés.
Lenyomom a kilincset, 14perc késés.
Azonnal megláttam őt. Kis naív. Időben ott volt és várt rám. Hosszú haja tökéletesen omlott le melléig, de ügyelt rá, hogy egyáltalán ne takarja azokat. Egy szűk póló volt rajta és egy szűk nadrág. Remekül kihangsúlyozta szép alakját. Ennek ellenére engem ez nem akadájozott meg abban, hogy bunkón hódítsam meg.
- Késtél. - morogta.
- Eljöttél. - húztam mosolyra a számat. Magamhoz húztam és egy lágy csókot hintettem a nyakára, minek következtében megborzongott.
- Carlos..
- Lívia.
- Mit szeretnél tőlem?
- Nem tudom. - ültem le az asztalhoz. - Mit ajánlasz?
Hatalmas levegőt vett majd belekezdett. Eleinte kicsit ingerülten beszélt, gondolom a múltkori beígért szex elmaradása miatt szidott le. Aztán kicsit ellágyult a hangja.
De nem nagyon figyeltem.

Egyszerűen nem tudtam mit gondoljak. Gondoljak-e egyáltalán bármire is.. Ha semminek sincs értelme, akkor minek fárasztom magam... Viszont, ha van miért küzdeni és nem küzdök, akkor.. Mikor számít reménytelennnek a helyzet? mert szerintem, reménytelen, ha hozzámegy, reménytelen, ha velem marad... Melyik reménytelenség lenne a legjobb?
- Talán, ha hagynám.. - szólaltam meg halkan.
- Mit kéne hagynod? - néz fel Livi a kávéja kavargatásából.
- Hagynom kéne, hogy kitárulkozz előttem. - mosolyogtam rá. Egészen kivirult az arca.
- És mégis hogyan tárulkozzak ki?
- Hogyan szeretnél?
- Mindenhogy. - duruzsolta. Arca közeledni kezdett az enyémhez. Megint meg akart csókolni, de nem hagytam. Elfordultam. Így épphogy csak egy apró puszit tudott adni az arcomra.
- Most én jövök. - vetettem be csábos mosolyomat. - De nekem van pár játékszabályom.