Amigo

Kell egy hős?

Délután visszamentem Emmáékhoz, ő persze nem bírta kivárni, hogy makd ott elmeséljem mi is volt pontosan. Addig zaklatott telefonon, míg el nem mondtam neki hamarabb.
Mondanom sem kell milyen jó körülmények közt értem vissza.
- Te akkora balfasz vagy. - akadt ki Em, amikor elmeséltem mindent.
- De basszus, most mit tehettem volna?
- Szia Carlos. - köszönt Emma apukája.
- Jó napot. - szóltam utána.
- Tönkre akarod tenni az esküvőt, nem? - kérdezte szinte suttogva.
- De.
- Carlos, drágam. A kedvencedet csináltam, spagetti carbonarat. Kérsz? - szakított meg Emma anyukája.
- Majd egy kicsit később, de köszönöm. - mosolyogtam.
- Akkor meg? Miért segítettél, hogy kibéküljenek? - tér vissza Em a témára.
- Mert...
- Mert?
- Azt akarom, hogy boldog legyen, akkora probléma ez?
- Probléma? - nevetett fel kínjában. - Ez nagyon aranyos, de... - megragadta a fülem és rántott rajta egyet. - Te idióta állat! Mégis mit akarsz, kivel legyen boldog?!
- Velem. - fogom le a kezét.
- Akkor meg?!
- Mi van ha mégsem engem választ?
- És mi vam, ha téged?
- Nem érted.. Mi van, ha...
- Hogyne érteném! - nevetett. - A nagy Carlos Sanchez beijedt.
- Nem erről van szól.
- Talán be is pisilsz még esténként?
- Emma...
- Na, mi van? - közelebb lépett és megbökte a mellkasomat. - Csak nem félsz tőlem is?
- Emma!
- Igen, nyuszikám? - hergelt én meg reflexből megcsókoltam.

Foggalmam sincs miért tettem, csak ez jutott eszembe, hogy elhallgattassam. Emma totálisan lefagyott, még csak nem is pislogott.
- Mi az, Emma baba?
- Te..
- Valahogy be kellett fognom a szádat. - duruzsoltam és a hecc kedvéért még rá kacsintottam. Tetmészetesen neki is leesett, hogy poén az egész.
- Rohadj meg, Sanchez! - nevetett.

Levágódtunk a kanapéra.
- De most komolyan, Carlos. Mond, hogy van valami terved.
- Van valami, de... Nem tudom.
- Kérlek... Nem akarom, hogy hozzá menjen Márkhoz.
- Vettem észre. - horkantottam. - Tényleg ennyire nem bírod?
- Tényleg...
- És csak én segíthetek, mi?
- Igen.
- Kell egy hős?
- Igen.
- És egyből rám gondoltál?
- Carlos...
- Hallani akarom. - nevettem.
- Igen.
- Mert egy hős vagyok?
- Igen. - sóhajtotta.
- Mond ki!
- Mit?
- Carlos, te vagy a legszexibb, legsármosabb, legönfeláldozóbb, leghelyesebb, legdöglesztőbb, legvonzóbb hős a világon.
- Nem vagy te egy kicsit elszállva magadtól?
- Áh, annyira nem. - legyintettem. - Csak mond ki a nyílvánvalót.
- Carlos, te vagy a legszexibb, legsármosabb, legönfeláldozóbb, leghelyesebb, legarrogánsabb, legdöglesztőbb, leghülyébb, legvonzóbb, legegósabb seggfejhős a világon.
- Jajj, de aranyos vagy, köszönöm.
- Meg se hallottad, hogy sértegettelek igaz?
- Oh, tessék? Bocsi csak látom magam a szemedben. - túrtam bele a hajamba. -  és láttam, hogy rosszul állt egy tincs.

Ezt imádom Emmába. Soha nem azt mondja, amit az ember hallani akar, hanem azt, amit hallania kell.

~~~~~~~~~~

- Istenem! Könyörülj rajtam. – néztett fel az égre és széttárta a karjait. – Kérlek, küld haza Emmát és vidd jó messze Carlost. Ha kell neked szentelem az életem és apácának állok. Ámen!
- Apácának? Tehát szűz vagy?
- Mi közöd hozzá? - nézett rám leplezett zavartsággal.
- Csak egy kérdés volt.
- És ha az vagyok, akkor mi van?
- Akkor értékesebb vagy.
- Haha és akkor te mi vagy? Lejárt lemez?
- Nem. Én egy rossz fiú vagyok. - vágtam rá egy szokásos szívtipró mosoly kíséretében.
- Csak hiszed, amigo.
- Hidd csak el, princessa. Én vagyok a rossz fiú a love sztoridban. Csak az a kérdés, hogy neked ki kell? Én a gonosz vagy Tomi a szőke herceg?
- Még hogy nem tepersz.
- Nem is! Ha megmondtam, hogy egyszer az enyém leszel akkor úgy is lesz.
- Te hülye vagy, nem bad boy. - mondta unottan.

~~~~~~~~~

- Megmondtam, hogy az enyém lesz.
- Tessék? -  eszmélt fel Em a tv bámulásából.
- Megmondtam neki, hogy az enyélm lesz!
- Kinek?
- Lénának.
- Akkor... Öhm. Hajrá!
- Most megyek és szépen kicsípem magam estére. - pattantam fel.
- Este megleped Lénát? - villanyozódott fel.
- Mi? Nem. Hülye vagy? Legénybúcsúba megyek. De előbb eszek abból a carbonaraból.